Két év Bostonban (meg másfél)

Kiköltöztem két + másfél évre Bostonba dolgozni, gondoltam, megörökítem az élményeimet.

Ajánlott olvasmány!

Egy régi barát és volt kolléga, szintén külföldre költözött:
Egy kitántorgó naplója

Friss topikok

  • Boston2: @Béla Salamon: Köszönöm, hogy írtál. Én aztán végül négy év 9 hónapot voltam kinn, egy évig család... (2018.09.24. 22:17) Búcsúbeszéd
  • Boston2: @iota draconis: Az a Dzseff, igen. Nem hinném, hogy valaha is még találkozunk, de ha mégis, átadom... (2017.08.30. 14:58) Bekeményítettek
  • Boston2: @FutureFry: Nahát, nem is gondoltam, hogy még olvasni fogod... :) (2016.04.22. 21:51) A Saabadság ára
  • Boston2: @ribizlifozelek: Állás az van, nem is rossz, csak másfél óra az ingázás. Lesz róla poszt. (2015.11.20. 19:00) Légy pozitív!
  • Boston2: @kék madár: Miért is nem csodálkozom ezen? (2015.10.23. 18:44) Vissza Bostonba

Címkék

1956 (2) abszurd (1) adó (1) Air france (1) ajánló (1) akkumulátor (1) aksi (1) Alitalia (1) állat (11) amazon (3) Amerika (2) amerika (145) Apple (1) apple (13) árengedmény (1) artisjus (1) at&t (5) átutalás (1) autó (17) baleset (1) bank (8) barkács (6) bazmeg (1) benzinkút (1) beperel (1) bevásárlás (8) bicikli (22) biztonság (5) blog (1) bor (2) bőrönd (1) borzalom (1) bosszúság (3) Boston (1) boston (127) bunkó (1) bürokrata (1) buszsofőr (1) canon (1) CDG (1) Cervignano (1) CIB (2) Citizens (1) comcast (2) copyright (1) credit (6) család (1) csekk (1) cvs (1) delta (1) diner (1) diszkont (1) eBay (1) ebay (3) edigital (1) egér (3) egészségügy (2) életkép (2) élet külföldön (128) élmény (1) előítélet (1) előzmény (4) emlékezés (1) emlékmű (2) enterprise (1) érdekes (1) erdő (1) erősítő (1) étel (7) étterem (1) Európa (1) facebook (1) félrevezető (1) fender (1) flying blue (1) forradalom (1) fotó (3) foxconn (1) frankfurt (1) fura (1) fűtés (1) gallon (1) gasztro (16) Gibson (1) gibson (2) gitár (14) gondolatok (1) google (1) gps (2) Grado (1) gumi (2) gyógyszer (1) hálaadás (2) hangszer (12) hangya (1) hatóság (1) ház (1) haza (2) hekkelés (1) hideg (1) hitel (1) hivatal (4) (2) htc (2) hurrikán (3) húsvét (1) időjárás (4) információ (1) internet (4) iphone (4) irene (3) itthon (3) Java (1) javítás (2) jog (1) jogosítvány (1) kapitalizmus (1) karácsony (1) kaució (1) kenyérsütés (4) kerékpár (21) klm (2) kölcsönzés (1) költség (1) koncert (1) konyha (3) könyv (2) közlekedés (7) kudarc (1) küldetés (1) külföld (72) különbség (1) kütyü (1) lakás (3) lion (1) lúd (1) lufthansa (1) m&m's (1) Mac (1) macbook (4) macintosh (2) macska (1) madár (2) Magyarország (3) máv (1) MBTA (1) mcdonalds (2) mcgyver (3) merengés (14) michael daisey (1) minute clinincs (1) mission statement (1) mobil (6) mókus (5) munka (19) napló (117) new york (2) nyaralás (1) nyelv (2) ocsmány (1) olajcsere (1) Olaszország (1) online vásárlás (3) open house (1) óra (1) öröm (9) orvosi ellátás (1) OS X (1) os x (1) otthon (2) őz (1) pánik (1) papaya (1) paranoia (2) patika (1) paypal (2) Paypal (2) pénzügyek (1) pizza (1) posta (2) privacy (1) pulyka (2) relic (1) rendőrség (1) reptér (3) repülés (7) rettenet (1) rizs (1) Róma (1) Romney (1) ronda (1) ruha (4) saab (7) sandy (1) social security (1) spam (1) starbucks (1) steve jobs (1) strand (1) support (3) számvetés (1) szégyen (1) szemüveg (1) szerelés (1) szerszám (1) szerviz (1) szoftver (2) szolgálati közlemény (4) szőnyegtisztítás (1) sztori (1) technika (40) tél (1) telenor (1) természet (3) tojás (1) tojásfestés (1) tömegközlekedés (1) túlzás (1) túra (1) t mobile (1) ügyintézés (3) ünnep (1) UPS (3) ups (4) usa (131) usps (1) USPS (1) utazás (22) valvoline (1) van halen (1) városnézés (2) vásárlás (4) vélemény (13) Velence (1) verizon (8) video (7) virgin mobile (1) vizsga (1) vonat (4) youtube (1) zene (3) zipcar (2) Címkefelhő

Linkblog

Hazafelé

2011.12.21. 02:07 Boston2

A repülés mindig stresszel.
Két napig pakolni a bőröndöket és hátizsákot, órákkal előtte elindulni, sorokban ácsorogni a reptéren, levetkőzni a biztonsági ellenőrzéshez, eltűrni a motozást adott esetben (olyan alapos motozásokat csináltak, hogy csak néztem, pedig utaskísérő volt az „áldozat”, a gallérját centiről centire tapogatták végig, a szoknyája derekán a varrást szintén kívül-belül, mindkét lábát körös-körül, mellét, hasát, hátát, semmit se hagytak ki, ami kívülről ellenőrizhető...), aztán várni a másfél órát késő gépet, miközben duplaáron fogyaszthatunk valamit, feltolongani a gépre, ahol már többnyire nem nagyon akad hely a csomagnak, csak 6 széksorral hátrébb, aztán eltölteni tizenakárhány órát egy szűk ülésben szorongva, kialvatlanul, folyamatos zúgás közepette, miközben 3-4 alkalommal rajtam keresztül közlekednek a szomszédok, alapos késéssel megérkezni és rohanni keresztül az egész reptéren, le ne késsem a csatlakozást, aztán várni érkezésnél a csomagot, ami esetleg el is keveredett...
Nagyon sokszor végigcsináltam már, ennek ellenére - vagy épp ezért - mindig feszült vagyok tőle.

Amennyire lehet, igyekszem kényelmessé tenni a dolgot, úgy alakítani, hogy lehetőleg minden a kezem ügyében legyen, ami kellhet. Ennek legfőbb eszköze a sokzsebes mellény.
Na, nem a kínai ezerforintos ócska horgászmellény, hanem egy profi Domke fotósmellény, amit a fotóriporterek is hordanak.
Nem mintha ez elegánsabb viselet lenne, de hát mindig is többre értékeltem a praktikumot a divatnál.
Ebben több kiló holmit el tudok tárolni rendezetten.
A bal felső a médiazseb. MP3 lejátszó, pótakksi, csatlakozóadapter a repülős foglalathoz, USB kábel.
A jobb felső a kommunikációs zseb. Az amerikai HTC Inspire és a magyar Nokia E51, Plantronics Bluetooth headset, HTC vezetékes headset, USB kábel.
A bal alsó külső a higiénia. Nedves törlőkendő, kézkrém, papírzsebkendő, fogkefe, fogkrém. Alatta az elsősegély: fájdalomcsillapító, széntabletta, savlekötő, sebtapasz, orrspré, szemcsepp.
A jobb alsó tartalma: pénztárca, számlák, kulcs. A külső az úti komfort: füldugó, szemtakaró. Ami nem fér bele, az egy külön kis csomagban van: felfújható nyakpárna, felfújható lábtámasz, úti zokni.
A belső zsebekben a jegyek, útlevél, igazolványok, toll az egyik oldalon, Kindle/könyv, esetleg valami keksz, rágcsálnivaló a másikon.
Kiegészítésnek a hátizsákban még van két alma is, kiváló folyadékpótló és egy kapucnis felső, a gépen elég hideg tud lenni.

Az elmúlt 15 év kb. száz utazása során alakult ki ez az útifelszerelés. Mindent gyorsan megtalálok, ha kell, az ellenőrzésnél csak a mellényt kell levetni, nem foglalkozni azzal, hogy a többi zsebemben van-e valami, mert nincs. Bár szükség esetére az utazónadrágom is sokzsebes. :)

Ülök a Logan egyik gyorséttermi csomópontjában, az előbb vettem a Sbarro nevű olasz kajáldában két szelet pizzát és egy palack teát. Multikulti: a talján ételeket felszolgáló valamilyen ázsiai, a pénztáros indiai. Jut eszembe, mióta lekerültem a biztonsági zónába, sokkal többet járkálok a termelési részlegen és érdekes, hogy a munkásoknak mindössze talán tíz százaléka fehér, a többi kétharmad-egyharmad arányban vietnámi és latin. Ja, vannak afrók is páran.
Az jutott eszembe, hogy talán a vietnámiak és a fehérek szülei még egymást lőtték annak a idején a háborúban. Most meg itt dolgoznak együtt.
Menetrend szerint már haladna a beszállás, de már délután jött sms és email is a Lufthansától, hogy 80 perc késéssel fog indulni a gép, ráérek hát. Nagy nehezen találtam egy asztalt, ami mellett van konnektor, így nem az akksit fogyasztom, közben a mobilt is töltöm.
Münchenben elvileg 5 és fél órám lenne az átszállásra, a késéssel ez lecsökken kb. négyre, de az se kevés. Jó, ha van szufla az aksikban.
Mellettem fiatal, indiai anyuka kisfiával ül az ablakpárkányon, a gyerek azzal játszik, hogy módszeresen kipakolja az anyja táskájat, miközben ő próbálja visszapakolni a holmikat. De most jobb szórakozást talált, orrát az üveghez nyomva bámészkodik kifelé.
Kezdek elálmosodni, sajnos most nem igazán merek már elaludni, nemsokára elballagok fogat mosni, aztán a kapuhoz. Hátha mégis elindul kicsit korábban, bár nagy eséllyel inkább később.
Sajnos a gépen sose tudok aludni, legfeljebb amolyan félálomban kornyadozni, aminek semmi pihentető hatása nincs.
Szemben az indiai anyuka valami fura port kever egy nejlonzacskóból melegvízbe, közben másik kezével egy csokipapírt zörgetve próbálja lecsitítani a közben bömbölésre zendítő fiacskáját, sikerül is elterelnie a figyelmét a hisztiről. Férje érkezik nagy halom kajával, ő itt marad a nagyobbik fiúkkal, míg az anya elviszi a kisebbet valahová, talán etetőszéket keres.
Meg is találat, most az összepacsmagolt masszát tölti bele, de a kicsi közben ügyesen levert egy tálkát, amiből kanállal próbált valamit kivenni. Most engem néz, miközben másodszor veri le az edényt, fél pofija maszatos a kajától, amit anyja a szájába töltött, de ő időnként a kezével belenyúlva a szájába inkább szétkeni az arcán. Azért valami jut a gyomorba is. :)
Este 8, elvileg 10 perc múlva indulna, de a rendszeresen ellenőrzött reptéri információs weboldal szerint továbbra is 9:30 a várható indulás.
Felteszem ezt a bejegyzést és lassan szedelőzködöm.  

A bejegyzés trackback címe:

https://boston.blog.hu/api/trackback/id/tr223479930

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

orlov 2011.12.21. 03:27:37

Most jelentkezett be a gep a foldon, de nem engedtek elsore (:

orlov 2011.12.21. 03:32:09

Na aztan nem tudom mit kell utana hallgatni ):
Jo utat!

ribizlifozelek · http://ribizlifozelek.blogspot.com/ 2011.12.21. 04:05:12

Jó utat ismét!

Én általában végigolvasom az utat, mert csak ritkán tudok aludni.

Nash vs. Keynes 2011.12.22. 06:06:30

Ezt a mellényt én is megnézem magamnak valami menő háborús riporter kék színben.. :)

halen · http://eletertelme.blog.hu 2011.12.22. 16:15:27

Nekem is az volt az első e bejegyzés elolvasása után hogy utánanézzek az ilyen mellényeknek :D
süti beállítások módosítása