Ma este hazafelé tartván Watertown-ból West Roxbury-be a kies Newton árnyas útjain ringatott lágyan a Saab, az ég meghatóan giccses sárgásvörös-kékes alkonyattal kedvezett a bennem rejlő szentimentalizmusnak, a kocsi összes ablaka és a tetőablak nyitva, a menetszél kellemesen hűsített, akárha kabrióznék, mikor is azt hiszem az WGBH vagy WBUR rádiót hallgatva arra lettem figyelmes, hogy New England gazdasági kapcsolataira terelődött a szó.
Azt mondták, hogy a helyi alapvetően high-tech ipar és az atlanti kapcsolódás miatt az európai cégek egyre többet fektetnek be itt és a kereskedelemben is jelentős partnerek.
Időnként vásárolok a Stop&Shop nevű szupermarketláncnál, most tudtam meg, hogy holland tulajdon. Egy európai bank nemrég vett meg valami nagy biotechnológiai céget és egyre több európai befektető vásárolt itt ingatlant.
Ezért aztán a régió kitettsége is nagyobb az európai válságnak, bizony megérzik (és még jobban meg fogják) az EU krízisét és az ottani gazdaságok gyengeségeit.
Míg más régiók és országok valamivel könnyebben tudják áthelyezni a hangsúlyt más, akár fejlődő piacokra is, az itteni túlnyomórészt high-tech szektorokban csak a pénzes és az ilyen technológiára igényt támasztó térségek jöhetnek szóba, köztül leginkább Európa volt a partner eddig.
Büszkeség dagasztotta keblem és némi nemes elégtétel melengette szívem. Végre, végre, mi lenézett, gyenge, európaiak is kicsit ronthatunk a nagy jenki gazdaságán, nem csak minekünk kell folyton az ő válságaikat megszenvedni! ;)