Gyerekkorom egyik slágere.

De most más apropója van.

Mára vártam egy UPS csomagot. A címzés helyes volt, ellenőríztem a trackingen, hogy „out for delivery". Kora délután otthon voltam ebédelni, nem hozták, ez máskor is előfordult. Tulajdonképpen a UPS mindössze egyszer talált otthon a másfél év alatt.
Este hazaérve ott volt a cetli a bejáraton. Ha hozták volna, akkor se kapom meg, mert a felettem lévő lakásba akarták kézbesíteni az ablakra ragasztott papír szerint.
Még időben felhívtam őket és még időben kiértem a fél órányira lévő Hub-ba, hogy elhozzam 10 perccel zárás előtt.

Ma a USPS is hozott volna csomagot, a céges címemre, Amazontól. A USPS amúgy minden nap hozza dél körül a szokásos leveleket. A cégnél két műszakban dolgoznak és mindig van benn valaki, reggel 7 és délután 6 közt a főbejáratnál is, csak persze jelezni kell a videós kaputelefonon, hogy engedjék be. Ki is van írva nagy betűkkel. Mindig valaki beengedi, többnyire a recepciós.
A csomagot hozó postásember állítólag egy órával a szokott postás után jött és képtelen volt kézbesíteni. Megkérdeztem az összes kollégát, senki se mondta, hogy jött volna. Gondolom, Mr. Postman bejött, ácsorgott a zárt ajtó előtt, majd vállat vont és beírta, hogy megkísérelte kézbesíteni. Pedig nem. Kíváncsi vagyok, vajon holnap ugyanez játssza-e el.
A USPS amúgy egyre megbízhatatlanabb. Négy esetben volt már, hogy a tracking kézbesítettnek jelezete a küldeményt, de csak rá 4-7 nappal kaptam meg. És a legidegesítőbb, hogy olyankor, mikor látszólag már nálam kéne legyen, de se híre se hamva, hiába próbálok utánajárni, nem lehet, ha nagy nehezen sikerül végre egy élő emberrel beszélni az idegtépően terápiás udvariassággal beszédfelismerni próbáló automata callcenter helyett, az csak azt szajkózza „az feljegyzéseink szerint Önnek kikézbesítették a csomagot", mire hiába mondom, hogy dehogyis, csak sajnálkoznak, de semmiféle megoldást nem próbálnak.
Máskor a tracking egyszerűen használhatatlan, már rég megkaptam, mikor még mindig a kiindulási elosztónál van szerinte. Ettől függetlenül még így is nagyságrenddel jobb, mint a magyar posta, amelyik legújabb húzás úgy kiakasztott, ahogy már nagyon rég semmi, de erről később külön posztban írok majd.

A buszsofőr-konzultáns

Nemrég egyik péntek délután valahol voltam egy gyors kiugrásra, talán postán akkor is. Mikor visszaártem a parkolóba, a kollégák nagy része eltűnt, mint később megtudtam, valami felújítás miatt a tetőn dolgoztak és belül mindent le kellett takarni, így előbb küldtek el mindenkit haza. A főbejárat előtt világoskék inges-sötétkék nadrágos egyenruhában téblábolt egy köpcös afroamerikai férfi. Mikor meglátott, odajött hozzám, udvariasan köszönt, mondta, hogy ő a busz sofőrje és rámutatott a parkoló hátuljában a helyijáratra (tényleg, emlékszem, már láttam a buszon párszor) és kérdezte, nincs-e itt egy vécé, amit használhatna.
Sajnálkozva közöltem, hogy ami van, az belül van biztonsági területen és oda idegen csak engedéllyel mehet be, nem vihetem be. Tényleg sajnáltam szegény embert, de nem tehettem érte semmit. Mellesleg a folyóparton sűrű a bozótos, de nem akartam ilyesmit ajánlani neki...

Pár napja egy másik buszsofőr talált rám. Már hazafelé autóztam (igen, hízásnak indultam és szinte már alig bringázom - kezdek amerikanizálódni), mikor a négystoptáblás kereszteződésben láttam, hogy egy iskolabusz vesztegel, de a kereszteződés közepén, a stoptáblához érve nézem, hogy a sofőr veszettül integet. Megálltam, letekertem az ablakot, lekászálódott a túloldalon lévő első ajtón és egy nagy mappárval jött oda, nem tudtam elképzelni, mit akarhat, közvéleményt-kutatni, aláírást gyűjteni?
Dehogy. A célállomást kereste, Gardner street akármennyi. Mivel nem volt ismerős, mondtam, hogy ezt most kapásból nem tudom, de ha félreáll velem ide a parkolóba, hogy a kereszteződés felszabaduljon akkor megnézem a Google maps-ben, nagyon köszönte, bemanővereztünk a parkolóba. A Google maps persze nem akart elindulni, a legutolsó update óta nem használtam még, csak tekert, tekert és semmi, még egyszer jól megnéztem a címet, és már feltűnt az utcanév mellett, hogy „Millenium park".
Jaaaaa.. mondtam, Millenium Park, az itt van balra, át a vasúti hídon és rögtön szembe. Nagyon köszönte és megkönnyebbülve elporzott.

Csekk és bizalom

A landlord (aki tulajdonképpen landlady) nemrég írt, hogy nagyon sajnálja, de úgy néz ki, elkeverte az augusztusi csekkemet. Gyakorlatilag ő az egyetlen, akinek csekkel fizetek, minden hónap elején elpostázom a postafiókjába egy borítékban.
Arra kért, hogy ugyan, küldjem már át még egyszer, a másikat meg érvényteleníttessem, lehet, hogy megtalálja, de nem tudja, hová tette, de természetesen eltépi, ha meglesz.
Oké, megírtam az újabb csekket, elküldtem, majd megpróbáltam az internet bankon keresztül érvényteleníteni a másikat.
Kérte a csekk számát - ezt vissza tudtam számolni a mostaniból, mivel csak neki küldök havi rendszerességgel. Kérte az összeget, beírtam. Kérte a kedvezményezett nevét, beírtam.
Kérte a dátumot - nem tudtam megadni, mert nem emlékeztem rá és sose éreztem fontosnak feljegyezni.
Márpedig anélkül nem megy.
Megint egy dolog, amit nem értek. A csekk száma, a kedvezményezett és az összeg bőven redundáns adat ahhoz, hogy azonosítsuk. Igazából a csekk sorszáma elég lenne a számlaszámommal együtt. Minek ehhez a dátum???
Hát maradt a bizalom, hogy a landlady nem dupláz.

Romney és a papaya

Ezt a sztorit meghallva egyből Ribizlifőzelék jutott eszembe, neki ajánlom, ha még esetleg nem ismeri. :)

Szokás szerint a PRI-t hallgattam a kocsiban hazafelé menet az órámról, arról ment vitaműsor, hogy mennyire fontos a kampányban a latin választók megnyerése és mit tesznek érte a jelöltek. Természetesen mindegyikük igyekszik időnként megnyerni őket, de ha nem jól beszélik a spanyolt, néha több kárt okozhatnak próbálkozásaik, mint amennyi hasznot hoznak.
Mitt Romney, az egyik lehetséges következő elnök, még a nyáron Floridában kampányolt, ami tudvalevőleg a kubai emigránsok fő bázisa és egy kubaiaknak szóló amerikai rádióműsorban szerepelt. Épp egy gyümölcsárus standnál jártak, mikor a műsorvezetők megkérdezték, mi a kedvenc gyümölcse.

"Nagyon szeretem a mangót, a papayát és a guavát!" válaszolt Romney.

A műsorvezetők alig tudták visszafojtani a nevetést.
Romney nyilván nem tudhatta, hogy a "papaya" a kubai szlengben a "vagina" megfelelője. :)