Az Alitalia nem lesz a szívem csücske, ahogy a római reptér se. Mondjuk annak idején, mikor először mentem Bostonban és lekéstem a járatom, majd ide-oda küldözgetek a reptéren és órákat várattak, mire intéztek valamit, már eleve nem lopta magát a szívembe.

A Boston-Róma járat kissé olyan olaszosan szedett-vedett volt. Az egyik vécé ajtaja egy piros ragasztócsíkkal leragasztva, miszerint „üzemen kívül”, a másikban pár óra alatt kifogyott a vécépapír és nem pótolták. Az előttem lévő ülés hátuljáról 30 centis levált kárpitdarab leffegett.

A „comfort zone” ülések voltak épp mellettem, ezeket menet közben leválasztják, egy sebtiben előszedett és koszos öntapadós tépőzárcsíkokra erősített szürke függönnyel - hát, ha ez a komfort, inkább nem kérek belőle. Az a keskeny, két ülésnyi rész leválasztva olyan érzés lehet, mint valami kórházi elválasztó, engem kimondottan zavarna.
Az italokban a gyümölcsleveik sose láttak gyümölcsöt, rémes és cukros ízük volt. De az út sima volt, az ismerősnek hozott Lenovo K1 tableten olvasgattam meg Angry Birds-öt játszottam.
Pontosan érkeztük, leszállás után átmentem másik terminálra és nekiláttam keresni valami helyet, ahol eltölthetek 9 órát - ennyi volt az átszállásig.

Kb. egy órás keresgélés után találtam olyan helyet, ahol volt konnektor, hogy a Mac-et használhassam és a telefont tölthessem - két ilyen volt, az egyik egy nagy hirdetőtábla mellett, nyilván véletlenül hagyták meg, ott le lehetett ülni a földre mellé.
A másik egy kis kávézóban volt, ahol hemzsegtek a szúnyogok, 10 perc alatt négyet csaptam agyon, de egy még így is megcsípett. És még mindig voltak.

Fura, mennyire más a hozzáállás az ilyen dolgokhoz, mármint a technika.
Másban nagyon menő, tele van mindenféle duty free boltokkal, luxuscikkek, ismert nagy márkák - de egy rohadt konnektort nem tudnak csinálni az utasoknak és wi-fi sincs.
A Charles De Gaulle-on vannak mobiltöltő állomások is, Bostonban pedig még az ülöhelyek egy részénél is ott van eleve a csatlakozás és ingyenes a wi-fi.

Annak idején Koreában a reptéren lehetett lépten nyomon bérelni helyi mobiltelefont, kártyástól. Igaz, ott más a műszaki szabvány - bár ma már a legtöbb telefon tudja. De mindenesetre olcsóbb, mint roamingolni. Az ember odamegy a pulthoz és gyorsan aláírja a papírt, kap egy telefont, mikor meg elutazik, leadja szintén a reptéren és fizet.

Ehhez képest a taljánoknál nem túl utasbarát a reptér ebből a szempontból.

De még pihenőhely se nagyon akad. Csak közvetlenül a beszállítókapuknál vannak ülések, kényelmetlen fémpadok. Eddig szinte minden nagy nemzetközi reptéren tudtam találni olyan helyet, ahol kényelmes fekvőfotelek voltak, vagy legalább egy eldugottabb részt, ahol normális ülésekből van pár üres egymás mellett, ahol kicsit aludni lehet. Itt semmi.

A kávézóban nem beszéltek angolul és totál összevissza volt a kiszolgálás, úgy értem, nem láttam, hol kell sorban állni, mindenki összevissza tolakodott a pultnál én meg csak néztem, hogy nem én kéne sorra kerüljek?

Utána ugyanez a kiadórésznél, ahol elkészítik a megrendelt dolgokat, ha nem nyomakodok oda a pulthoz, hanem szépen várok a soromra, ahogy megszoktam máshol, nem sok esély volt kávéhoz jutni, nem figyeltek, csak ha elég feltűnően jeleztem, hogy én is várok valamire.

(Ötödik szúnyog leütve).

Hogy lehet egy reptéren ennyi szúnyog? Mintha a Balatonnál lennénk a nádasnál...

Legközelebb egy szúnyogirtót is hozok magammal... még jó, hogy a gépen nem voltak. :)

Arra számítottam, hogy lesz net és tudok kicsit dolgozni a saját gitáros cikkeimen a hosszú várakozás alatt, hát ez nem jött össze, se munka, se alvás, csak csapkodás...

De az vigasztal, hogy hamarosan hazaérek és várnak. :)