Két év Bostonban (meg másfél)

Kiköltöztem két + másfél évre Bostonba dolgozni, gondoltam, megörökítem az élményeimet.

Ajánlott olvasmány!

Egy régi barát és volt kolléga, szintén külföldre költözött:
Egy kitántorgó naplója

Friss topikok

  • Boston2: @Béla Salamon: Köszönöm, hogy írtál. Én aztán végül négy év 9 hónapot voltam kinn, egy évig család... (2018.09.24. 22:17) Búcsúbeszéd
  • Boston2: @iota draconis: Az a Dzseff, igen. Nem hinném, hogy valaha is még találkozunk, de ha mégis, átadom... (2017.08.30. 14:58) Bekeményítettek
  • Boston2: @FutureFry: Nahát, nem is gondoltam, hogy még olvasni fogod... :) (2016.04.22. 21:51) A Saabadság ára
  • Boston2: @ribizlifozelek: Állás az van, nem is rossz, csak másfél óra az ingázás. Lesz róla poszt. (2015.11.20. 19:00) Légy pozitív!
  • Boston2: @kék madár: Miért is nem csodálkozom ezen? (2015.10.23. 18:44) Vissza Bostonba

Címkék

1956 (2) abszurd (1) adó (1) Air france (1) ajánló (1) akkumulátor (1) aksi (1) Alitalia (1) állat (11) amazon (3) amerika (145) Amerika (2) apple (13) Apple (1) árengedmény (1) artisjus (1) at&t (5) átutalás (1) autó (17) baleset (1) bank (8) barkács (6) bazmeg (1) benzinkút (1) beperel (1) bevásárlás (8) bicikli (22) biztonság (5) blog (1) bor (2) bőrönd (1) borzalom (1) bosszúság (3) boston (127) Boston (1) bunkó (1) bürokrata (1) buszsofőr (1) canon (1) CDG (1) Cervignano (1) CIB (2) Citizens (1) comcast (2) copyright (1) credit (6) család (1) csekk (1) cvs (1) delta (1) diner (1) diszkont (1) ebay (3) eBay (1) edigital (1) egér (3) egészségügy (2) életkép (2) élet külföldön (128) élmény (1) előítélet (1) előzmény (4) emlékezés (1) emlékmű (2) enterprise (1) érdekes (1) erdő (1) erősítő (1) étel (7) étterem (1) Európa (1) facebook (1) félrevezető (1) fender (1) flying blue (1) forradalom (1) fotó (3) foxconn (1) frankfurt (1) fura (1) fűtés (1) gallon (1) gasztro (16) Gibson (1) gibson (2) gitár (14) gondolatok (1) google (1) gps (2) Grado (1) gumi (2) gyógyszer (1) hálaadás (2) hangszer (12) hangya (1) hatóság (1) ház (1) haza (2) hekkelés (1) hideg (1) hitel (1) hivatal (4) (2) htc (2) hurrikán (3) húsvét (1) időjárás (4) információ (1) internet (4) iphone (4) irene (3) itthon (3) Java (1) javítás (2) jog (1) jogosítvány (1) kapitalizmus (1) karácsony (1) kaució (1) kenyérsütés (4) kerékpár (21) klm (2) kölcsönzés (1) költség (1) koncert (1) konyha (3) könyv (2) közlekedés (7) kudarc (1) küldetés (1) külföld (72) különbség (1) kütyü (1) lakás (3) lion (1) lúd (1) lufthansa (1) m&m's (1) Mac (1) macbook (4) macintosh (2) macska (1) madár (2) Magyarország (3) máv (1) MBTA (1) mcdonalds (2) mcgyver (3) merengés (14) michael daisey (1) minute clinincs (1) mission statement (1) mobil (6) mókus (5) munka (19) napló (117) new york (2) nyaralás (1) nyelv (2) ocsmány (1) olajcsere (1) Olaszország (1) online vásárlás (3) open house (1) óra (1) öröm (9) orvosi ellátás (1) OS X (1) os x (1) otthon (2) őz (1) pánik (1) papaya (1) paranoia (2) patika (1) paypal (2) Paypal (2) pénzügyek (1) pizza (1) posta (2) privacy (1) pulyka (2) relic (1) rendőrség (1) reptér (3) repülés (7) rettenet (1) rizs (1) Róma (1) Romney (1) ronda (1) ruha (4) saab (7) sandy (1) social security (1) spam (1) starbucks (1) steve jobs (1) strand (1) support (3) számvetés (1) szégyen (1) szemüveg (1) szerelés (1) szerszám (1) szerviz (1) szoftver (2) szolgálati közlemény (4) szőnyegtisztítás (1) sztori (1) technika (40) tél (1) telenor (1) természet (3) tojás (1) tojásfestés (1) tömegközlekedés (1) túlzás (1) túra (1) t mobile (1) ügyintézés (3) ünnep (1) UPS (3) ups (4) usa (131) USPS (1) usps (1) utazás (22) valvoline (1) van halen (1) városnézés (2) vásárlás (4) vélemény (13) Velence (1) verizon (8) video (7) virgin mobile (1) vizsga (1) vonat (4) youtube (1) zene (3) zipcar (2) Címkefelhő

Linkblog

Boston-München-Budapest

2011.12.21. 21:17 Boston2

A hazaút eseménytelenül telt, a Lufthansa Airbus-a elég jól el volt látva, mármint a szórakoztatási lehetőségeket illetően, igaz, csak egy Harry Pottert néztem meg, az étel-ital is jó volt, rendszeresen hordoztak körbe az utaskísérők üdítős tálcákat is, egyedül a lábtér érződött szűknek és az ülések hátulján a zseb, amibe lehet pakolni, csak egy nagyobb boríték méretű volt, vicc kategória - gondolom, épp a szűk lábtér miatt.


A müncheni reptéren volt még 4 órám az átszállásig, egy ideig ténferegtem, aztán átmentem a 45-ös kapuhoz, ahonnan indulnia kéne a budapesti gépnek és lefeküdtem szunyókálni. Előtte még örömmel próbáltam ki a Lufthansa utasbarát szolgáltatását, minden nagyobb várótermi blokk mellett kávégépek álltak, ahol önkiszolgáló módon teát, kávét, kapucsínót, bécsi melanzsot és forró csokit lehetett készíteni - ingyen.
Az egyik étteremben pedig puncsot és forralt bort is árultak - sajnos, még a másik terminálon, és ott nem vettem, azt hittem, ezen is lesz. De itt már nem találtam.
A jelzett beszállási idő előtt negyed órával felkeltem és a táblára nézve kicsit meglepődtem, ugyanis ennél a kapunál szó se volt budapesti járatról, ellenben azt írták, hogy a párizsi járat másik kaputól indul. Gyanús lett a dolog, így elvonultam egy menetrend kijelzőhöz, ahol kiderült, hogy a 45-ösről áthelyezték a 30-asra a budapestit - mondjuk nem ártott volna ezt a 45-ös tábláján is feltüntetni...
Áttrappoltam a 30-ashoz, ahol ki volt írva, hogy a budapesti járat indulása megváltozott, már a 29-esről indul (ez olyan, mint hogy „már nem vagyunk a lovagok, akik azt mondják ni, hanem akik azt mondják eki-eki, eki-eki, vapang").


Átballagtam a 29-eshez, ahol már ott tömörültek az emberek a pult előtt, jó magyar szokás szerint elállva a teljes szélességet a szemben lévő falig, hogy a többi bejárathoz tartó utasoknak szűk helyen kelljen átnyomakodni köztük. Vagy negyed órát ácsorogtam, behúzódva egy hirdetőtábla és egy poroltó takarásába, aminek rácsos védőkeretére jól fel lehetett könyökölni és forró csokinak is tartóul szolgált, úgy figyeltem, ahogy kedves honfitársaim nyilvánvalóan észlelik, mennyire nem hagytak helyet a tovasiető utasoknak (mivel rendszeresen megtaszajtották egyiket-másikat véletlenül a csomagjaik), de egy tapodtat se hajlandók odébb mozdulni, pedig hely lenne még annyi, hogy ha egy lépést előbbre lépnek, még nem mennek egymás nyakára, de sokat segítene a többieknek az áthaladásban.
Gondolom, ez is az új magyar politika része, hogy így vívjuk unortodox szabadságharcunkat a nekünk diktálni akaró EU-val szemben és megmutatjuk a magyar virtust, hogy minket nem lehet csak úgy semmibe venni.
Szerencsére a beszállítás hamarosan megkezdődött, aztán simán hazaértünk, otthon borús, havas idő fogadott, a csomagok felvétele meglepően hamar megtörtént, se vám, se útlevélvizsgálat nem volt. Hát, ha ezt tudtam volna... kicsit aggódtam, hogy a nagy bőröndnyi ajándék, a saját notebookom és kamerám meg objektívjeim mellett a barátomnak hozott fényképezőgép együtt nem lesz-e sok, ha ellenőrizne a vámos, de ezzel az erővel a másik barátom által kért három bontatlan dobozos Kindle Fire-t is behozhattam volna, amit már nem mertem bevállalni.
Na, mindegy már, tartok tőle, ha megpróbálom, bonyodalmaim támadtak volna.
Egyszer egy indonéz utam alkalmával, még úgy 13 éve, mikor nem voltam még gyakorlott utazó, kollégám kérésére hoztam egy fényképezőgépet, melyaz én saját dolgaimmal együtt túllépte a vámmentes keretet, amiről akkor nem tudtam - volt is elég kellemetlen két órám belőle a reptéren, utána meg a kolléga még rám volt mérges, hogy miért voltam ilyen béna, hogy nem tudtam átcsempészni.
De most nem volt semmi ilyen, viszont a reptéren már vártak, volt nagy öröm, boldogság!
Ezúttal sikerült nem lefejelnem a parkolóba vezető rámpánál a táblát, igaz, már tudtam, hogy van egy jókora luk ott és kikerültem.
Hazaérve a nagy bőröndöt kinyitva láttam, hogy felfeszítették a zárat és egy könyvjelzőszerű cetlin jelezte az amerikai biztonsági szolgálat, hogy „kizárólag az én érdekemben” felnyitották a bőröndöt átvizsgálásra, ezért lehetséges, hogy bizonyos dolgok megváltoztak benne.
Nem tudom, mi volt nekik gyanús, a Wild Harvest organikus juharszirup, a gyerekeknek hozott fénykard, a pirított mandula vagy szintén ajándék építőjáték, mindenesetre tele volt az egész bőrönd fahéjas mandulával, valószínűleg rosszul rakták vissza az egyik dobozának tetejét és kiszóródott. De azért nagyobb kár nem történt. Valahol számítottam is rá, csak azt hittem, ezeknek a záraknak kinyitására finomabb módszerrel is képesek.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://boston.blog.hu/api/trackback/id/tr853497554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

orlov 2011.12.26. 21:52:54

Erdekes, mar olvastam errol a bornd felnyitasrol, de meg soha az ismerosok kozul senkinek nem nyitottak fel a borondjet, mint ahogy nekunk sem...

Jo szorakozast, pihenest otthon!

Boston2 · http://boston.blog.hu/ 2011.12.26. 21:58:08

@orlov: Köszi, eddig még nekem se... de minden kezdet nehéz, ezután már menni fog. :)
Visszafelé talán nem lesz olyan gyanús, csak pár fahasáb lesz benne... illetve lehet, hogy mégis, mert kábelek meg alakatrészek is...

ribizlifozelek · http://ribizlifozelek.blogspot.com/ 2011.12.26. 22:37:38

Lehet kapni TSA-lakatot: ezt ok ki tudjak nyitni es a zarat se barmoljak el. Nagyjabol annyit er, mint a borondok sajat zarja.

A lenyeg, hogy hazaertel!

Nash vs. Keynes 2011.12.27. 07:22:30

tönkretették a bőröndöt? Én műanyag kötegelővel szoktam a két cipzárt összekötni és néha ronda széles ragasztós szalaggal is áttekerem párszor. Ettől rém rondán néz ki, és annyira nem egyszerű kinyitni. De ha valaki rászánja az időt, akkor roncsolás nélkül is lehet. Jól szokott mutatni a márkás német bőröndön :)

Boston2 · http://boston.blog.hu/ 2011.12.27. 07:32:52

@ribizlifozelek: Köszi, ismerem a TSA lakatot, a másik bőröndön olyan volt, a Loganon vettem.
Apró bibi, hogy abban az átkozott felbonthatatlan bliszteres csomagolásban volt, nem tudtam volna használni, ha az eladó nem kínlódott volna 10 percig egy ócska lyukasztóval marcangolva.
Azt gondoltam, ezek a márkás, modern bőröndök, ami a kinyitott volt, már olyanok, hogy fel vannak erre készítve.

@Nash vs. Keynes: Nem tették tönkre, azt hiszem.
De szerintem tekerheted te akárhogy, ha ki akarják nyitni, ki fogják :)

arpeen2 2011.12.27. 12:18:24

@orlov:

Én csak egy alkalommal ültem eddig repülőn, pár éve Bulgária oda-vissza, de odafelé menet kinyitották az egyik bőröndünket, pedig egy telefontöltőn és egy sima ceruza akksitöltőn kívül csak ruha volt benne. Nem tűnt el belőle semmi, szemmel láthatóan szét sem volt dúrva, de tönkretették az akkor először (és utoljára) használt számzárat a vadi új bőröndön. Igaz ott semmi könyvjelző nem volt, hogy miért történt, vagy valami. Érzésem szerint sima balkáni állapotok miatt, vagy a magyar vagy a bolgár barátok v1.0 reptéri lopóbrigádja nézett szét benne.

Boston2 · http://boston.blog.hu/ 2011.12.28. 08:49:44

@arpeen2: Én rengeteget utaztam és ritkán tapasztaltam ilyet, de egy másik bőrödnél, amit kinyitottak, szintén tönkretették a számzárat, már nem emlékszem, hol történt.
süti beállítások módosítása