Az éjszaka nyúlós, párás sötéttel árasztja el a tájat, a lámpák fényében homályosan vibrálnak a sűrű esőcseppektől elmosódó körvonalak. Jön, jön, szertehömpölyög alattomosan az utcákon, feltornyosul a fák csúcsai fölé, hangtalan, eszelős vihogással elfojtja a kandeláberek izzását, távoli pislákolássá tompítja a házak ablakaiból kiszivárgó gyengécske derengést, az autók reflektorai hasztalan próbálják fénykévéikkel átdöfni, mindhiába, piszkosfehér, bizonytalan tapogatózásra futja csak. Nyirkos, bőr alá hatoló homály ez, beléd eszi magát, megdermeszt, lucskosítja a belső szöveteidet, meglazítja az izületeidet,fojtogat minden levegővételnél. Kívül-belül csatakossá válik ilyenkor a világ, vigasztalhatatlan monotonitással szakadnak le az ólmos cseppek mindenhol.
Komor, vészjósló ez a sötétség, a félelem áporodott kipárolgása járja át, biztosan érzett bizonytalanság árad belőle, ősi rettegés elevenedik meg benne és kezd testet ölteni. Érzed, valami közeledik, valami, amire nincs szó, nincs fogalom, mert annyira idegen, nem evilági jelenség, hogy a korlátolt emberi asszociációk legtágabb értelmezése se tudja még a felszínesen se leírni, az ösztönök,a zsigerek azonban remegnek és összerándulnak, végveszélyt jeleznek. Menekülnél, elbújnál, de mélyen legbelül tudod, nincs már kiút, utolér úgyis... de már moccanni se tudsz, lebénultál, halk nyöszörgésre futja csak, hiszen már látod, a távolban feltűnt és kérlelhetetlenül közeledik.
Alakja borzalmasan formátlan, elől eszeveszetten forgatja parázsló szemét fel-le, körbe-körbe, fölötte kékesfehér villámfénnyel lüktet, arca nincs, csak sötétséggel körülvett, üvegessé dermedt, tükröződő lapok, felette éles hasadásokkal teli, elnyújtott, itt-ott pokolian villanó lidércfényekkel derengő ketrecszerű kupola, alul vibráló pörgés, hátul órmotlan kitüremkedések, vérvörösen lüktető parázslással, az egész fölött pedig csattog, lebeg, vonaglik, kígyózik a szélben szörnyű leple, ahogy hangtalanul suhan feléd.
A bizonyosság sokkol, ahogy lesújt rád a felismerés: igen, ez ő. Nincs már kétség, minden sejted egyszerre sikoltja az éjszakába:
Ez Iván, amint esőköpenyben hazafelé biciklizik!
Hihi, sejtettétek a poént? :) Megihletett a mai hazaút az esőben.