Ki is néztem a RadioShack weboldalán, ilyen, ni. Lefotóztam a telefonnal, hogy könnyebben azonosítható legyen.

Állítólag van is a közeli Dedham Mall boltjukban.
Elmentem, úgyis volt arra más dolgom is. Kerestem abban a fiókos szekrényben, ahol az alkatrészeket tartják, de nem találtam. Egy fiatal fickó a bolt jelvényével a nyakában pakolászott, utánaszóltam, hogy elnézést. Hátra se nézett, ment tovább.

Mentem a pulthoz, a másik eladó épp egy afro párral beszélgetett nagyon elmerülve valamiben. A lány olyan iszonyú dundi volt, mint egy Michelin-baba...

A srác tovább pakolászott a túloldali polcoknál.
Odamentem hozzá és ismét szóltam, hogy elnézést. Erre megállt és rámnézett. Egy szót se szólt. Vártam, hogy köszön, vagy megkérdi miben segíthet, de nem csak meredten bámult, ettől kissé zavarba jöttem, mert itt az eladók nem így szoktak kommunikálni.
Megkérdeztem, hogy tudna-e segíteni, erre valami vakkantásszerű hangot hallatott, attól tartottam, hogy esetleg egy süketnémával hozott össze a sors. Gyorsan elmondtam, hogy egy kapcsolót keresek, ami elvileg van nekik raktáron, de nem találom.

Kérdezte, kerestem-e már a kapcsolóknál. (Mégis tud beszélni).
Mondtam, hogy igen, kb. 10 percig kotorásztam köztük.
Jó, akkor megnézi.
Mutattam neki a mobil képernyőjét, hogy ez lenne.
Nagy nehezen bepötyögte róla a gépbe és nyugtázta, hogy igen, még kettőnek kell lennie.
Odamentünk és kereste ott, ahol már én is kerestem. Láthatólag fogalma se volt róla, mi ez és mire jó.
Párszor kezembe adott egy hasonlót, mondtam, hogy nem ilyen.
Végül feladta, visszament a géphez, most egy másikhoz és ismét elkérte a mobilt, hogy a képről bevigye az adatokat. Megint az jött ki, hogy van kettő.
Erre elkezdett turkálni egy méretes papírdobozban, ahol ömlesztve volt mindenféle áru, 5 perc turkálás után feladta és közölte, hogy az a baj, hogy ez túl kicsi, ezért nem tudja megtalálni egy ekkora boltban, ha nincs a helyén.

Menjek el egy másikba, mert mindenhol van raktáron.
Oké, mondtam, de nem igazán akarnék 20 mérföldet utazni egy 3 dolláros kapcsolóért.
Hát, ő megérti, de sajnos nem találja. Túl kicsi.

Ennyiben maradtunk.
Én nem adtam fel, visszamentem a fiókokhoz, és öt perc további turkálás után megtaláltam az autókhoz való kapcsolók fiókjában, ahol eddig egyikünk se nézte.
Közben fél füllel hallottam, ahogy egy idősebb hölggyel beszélget, aki szintén nem talált valamit.
Mikor odamentem a pulthoz fizetni és mutattam, hogy megvan, a srác valami pozitív példaként engem hozott fel, hogy látja, én fél óráig kerestem és nem találtam, de ő végül megtalálta, mutatott rám.
„Never give up.” mosolyogtam a hölgyre, aki megismételte és visszamosolygott.