A Honda Accord nem a legújabb széria volt, talán egy generációval régebbi, de igen jó állapotú.
Két idős, nyugdíjaskorú hölgy szállt ki belőle. Egyikük kivett és szétnyitott egy modern, hordozható, elegáns metálbordó tolószéket, már ha erre lehet mondani, hogy elegáns.
Majd mindketten lassan, gyengéden segítettek a harmadik idős hölgynek kiszállni és beülni a tolószékbe. Aztán betolták az étterembe. Ez az egész eltartott 6-8 percig.
Az étterembe egy asztalhoz gurultak vele, az alkalmazottak rohantak elrendezni a székeket, hogy a tolószékes hölgy jól odaférjen.
Utána a másik kettő elment feladni a rendelést.
Elnéztem őket. Elegáns, finom ruhák, visszafogott, jól elkészített smink, a halovány púder alatt alig látszottak még haloványabb bőrüket átszövő finom ráncok. Feltűnésmentes, gondosan megválasztott ékszerek. Frizurájukon látszott a profi fodrászmunka. Mosolyuk megmutatta, hogy fogászaik is értik a dolgukat, műfogsoruk szabályos volt és vakító fehér. Viselkedésük szinte arisztokratikusnak tűnt. Látszott rajtuk, hogy igen adnak magukra és fontos számukra a tökéletes megjelenés, ahogy elnéztem, nem küszködtek filléres gondokkal. Úgy tűnt, valami jelentős eseményre készültek és megadták a módját.
A két másik hölgy hamarosan visszatért az asztalhoz majd halkan beszélgetve, lassú, kimért mozdulatokkal láttak neki a papírba csomagolt sajtburger és a sültkrumpli elfogyasztásának, nagy adag jéggel higított kólával.