A Hálaadás napja azzal indult, hogy reggel ébredés után a mobil mutatta, levelem jött, ami persze minden nap így van, de ezúttal az igazgatónktól is, ami nem szokott így lenni. Na, nem is jókívánságok voltak benne.
"Szerencsére" tegnap bekapcsoltam a forward funkciót a céges mailre, miután délután négyre kiürült az iroda, fél öt körül én is hazaindultam, ott ért el az egyik Sales Director mailje, hogy valamit nem úgy kellett volna küldenem, ahogy küldtem (nem mondta meg, hogy küldjem). Mehettem vissza. Kiderült, hogy ugyan elküldtem elég gyorsan neki, amit akart, csak éppen nem tudja az FTP hozzáférést. Megadtam.
Nem tudta a belépési nevet és jelszót se, a nevet meg tudtam adni, de jelszót én se ismerem, egyszer valaki beírta az FTP programomba, azóta automatikusan csatlakozik.
Végül sikerült elküldeni mailben.
De hogy szavaimat egymásba ne öltsem, az igazgatónk levelében az volt, hogy jó lenne, ha hétfőre (nem hétfőn) el tudnék készíteni egy munkát. Mert ugye az ügyfelek nem adnak hálát, őket nem érdekli, hogy az USA-ban leáll az élet 4 napra. Tehát a hétvégén legalább részben meg kéne csinálni, de ehhez be kéne mennem az irodába, ami zárva van.
A főnök azt mondta, megadja a biztonságiak telefonszámát, beszéljek velük és beengednek.
Hát, nem tudom, ez hogy megy, még sose beszéltem velük, nem is láttam őket, mert egy elsötétített üveg mögött rejtőznek a zsilipelő beengedőnél. Felhívom őket, hogy halló, Iván vagyok, a főnök mondta, hogy engedjetek be és ennyi? Kicsit bizarr...
Na mindegy, még nem tisztáztuk, hogy legyen.
Mivel a pulykát továbbra is túl nagy falatnak érzem az én gasztronómiai képességeimhez és az egyik barátom felajánlotta, hogy majd megsütjük még a karácsony előtti hetekben egyszer együtt, le is tettem róla.
Egyébként érdekes, hogy az ünnepet mindenféle vicces képekkel illusztrálják, ahol a többnyire boldog pulykák demonstrálják, milyen jó is ez.
Valójában azonban a hálaadás napja előtt jóval az összes ilyen vidám és boldog pulyka már megdöglött, pontosabban kinyírták őket feltálalás céljából. Ez nagyjából olyan szimbólika számomra, mintha mifelénk felköszöntenénk az ismerősöket mindenféle cuki húsvéti nyulas képeslappal, majd leülnénk az asztalhoz elfogyasztani a húsvéti nyúlból készült nyúlpaprikást.
De hogy ne maradjak teljesen ki ebből, vettem Ribizlifőzelék tanácsára két csomag friss tőzegáfonyát (egyik ment a mélyhűtőbe) és csak úgy saját kútfőből néhány pulykamellszeletet.
Ezek képezték az ünnepi ebéd alapját.
Szokás szerint megnéztem a neten, hogy kell ebből az áfonyából szószt csinálni, aztán szokás szerint teljesen improvizáltam.
Feltettem vizet forrni, abba kis barnacukrot, majd beleöntöttem a zacskó áfonyát (jóval több lett, mint gondoltam, ezért még adtam hozzá vizet). Meg úgy találomra ezt azt, kis citromlevet, kis narancs aromát, kóstolgattam, kicsit édesebbnek akartam, került még bele egy kevés barnacukor (elfogyott) és egy kis méz is, legvégén pedig vaníliás cukor, de olyan, ami igazi vaníliadarabokkal készült.
Még forrón kicsit fura volt az íze, de ahogy lehűtöttem, egyre jobb lett, végül pedig egyenesen kiválónak nevezném, édesen indul, de nem túl édes, és van egy kellemesen fanyar utóíze. Nem tudom, ilyennek kell-e lennie, de nekem nagyon ízlett. Szerencsére maradt még legalább két étkezésre.
Előtte még a húst egy gyorspáclébe tettem.
Köretnek pedig salátát csináltam, mindenféle zöldlevelek mixet kevertem zöldpaprikával, paradicsommal és mangóval, színes és fekete borsot őröltem rá, kis fokhagyma-granulátum, kis szerecsendió, kis bazsalikom, végül reszeltem rá háromféle sajtot: érett provolonét az ízért, egy kis sárga cheddart színéért és egy kevés füstöltet, a füstért - semmi tervszerűség, ez is improvizálva. A húsokat a kontakt grillen megsütöttem. Ilyen lett, nagyon ízlett!
