Hazaértem a bevásárlásból és kivettem a 8 kiló gyümölcsöt és a hasonló súlyú másik szatyrot meg a nagy kanna Apple cidert az oldaltáskából. Beleszimatoltam a levegőbe. Ez már téli szag. Hűvös, havat hozó, dermesztő.
Később a VfW Parkway-en lassan araszoló, végnélküli kocsisorok mindkét irányban, több lámpán át tartó dugó.
Még a kereszteződéseken se tudtak átmenni, mert nem volt hová, a zöldnél álltak az autók.
Valami már esett, sűrűn, könyörtelenül, súlyosan, hidegen... esőnek hó, hónak eső. Az autók lámpái bizonytalanul vibráltak, mint egy régi, összekarcolt filmet néznél, elszürkült, szakadozott vetítővásznon.
A gépcsorda tülekedett, dohogott, morgott, füstölt, toporzékolt.
Én kaján vigyorral kerekeztem el mellettük sárga, vízhatlan dzsekiben, nadrágban.
Megvettem a Home Depotban pár apróságot, ketten is odaszóltak nagyot nézve, hogy nagyon esni fog, ilyenkor bringázom?
„I don't care” mondtam nekik, minek is zavarna, minden megvan, hogy ne ázzak el. Mire kiértem, még jobban rákezdett a felhőszakadás, a bicikli oldaltáskájából kivettem a vízhatlan esőborítást a cipőre, meg a kapucnit, a fal mellé húzódva felvettem és elindultam, ismét csak magamban enyhe kárörömmel, látva a dugóban ácsorgó autósokat, miközben én lazán tekertem a pedált a vízhatlan öltözékben és elégedetten elhúztam az ácsorgó vagy araszoló kocsik mellett.
Az időjárás egy idősebb helyi ismerősöm szerint olyan pocsék, ami még sose volt errefelé, szerinte sokkal több az eső, mint szokott. Csütörtök este hazafelé menet a bringával zuhogott az eső és hideg szél fújt. Utána még dolgunk volt, mikor hazafelé hozott, vizes hó kezdett el esni, elég sűrűn, miközben időnként megdördült az ég és éles fénybe borítva a láthatárt sújtott le egy-egy villám a földre.
Szombat reggel a meteorológia azt jósolta, hogy késő délután heves esőzés kezdődik, majd holnap ez átmegy havazásba, sőt a sokéves átlaghoz képes vasárnapra rekordmennyiségű hó várható. Bostonban 5-15 centi, de egyes helyeken akár 30cm is lehet.
Estére meg is jött, előbb, mint igérték. És azóta is esik.
Nagyjából fél órával azután, hogy elkezdett esni, már jártak az úttisztító gépek.
A szél most vészjóslóan, gyászosan huhog a szigetelhetetlen és zárhatatlan amerikai tolóablakok résein át és zörgeti a lötyögő ablaktáblákat. Kinn folyamatos a havazás.
Ma, mármint már vasárnap akartunk menni egy eladó autót megnézni New Hampsirbe, azzal a szándékkal, hogy megveszem, mielőtt a vizsga meglesz, addig legfeljebb itt áll majd a ház mellett, míg nem tudom regisztráltatni. Mert Massachusets-ben ez nem egyszerű külföldinek. A szomszédos New Hampsirben nincs jövedelemadó, nincs ÁFA, nem érdekli őket, milyen jogsid van, ha autót veszel. Jelmondatuk, amit gyakran a rendszámtáblákon is látni: "Live free or die." Ilyen egyszerű lenne?
Mindenesetre Massachusets-nek van egy gúnyneve is: Taxachusets.
Úgy tűnik, elkéstem az autóvásárlással és a vizsgával.
Frissítés: nemrég olvastam, kihirdették a szükségállapotot, Mass.-ben. 320 ezer ember maradt áram nélkül, az egész keletei parton pedig 2.3 millióan.
A viharban egy ember meghalt, amikor egy leesett elektromos vezetékre lépett.