Tegnap este, mikor hazaértem, jókora fekete hangyák mászkáltak a konyhaszekrényen. Na, nem sok, mindössze 2-3, de az is épp elég.
Ezúttal már nem tudtam természetbarát maradni eléggé és élve kitelepíteni őket, kinyírtam mindet. Persze ez csak látszatmegoldás, úgyis visszajönnek.
Aztán gyanús, apró, fekete kis izéket vettem észre a konyhapulton. Szörnyű előérzetem támadt és az alaposabb vizuális vizsgálat igazolta a félelmeimet: ez bizony egérszar.
Mindenhol, végig a fal és a konyhapult találkozásánál, még a tűzhelyen is.
Rettentő megtorlás, véres leszámolás vágya öntötte el az agyamat, egér-genocídium rémképe derengett fel. Egérfogók tucatjai szerteszét a lakásban, nagy, fogazott csapóval, feszülő rugóval...

Aztán kézenfekvő megoldásként, másodiknak egy macska... de hát ezt már egyszer elvetettem. Esetleg nincs valami bérmacska-szolgáltatás, ahol az egerek elpusztításáig lehet határozatlan szerződéssel, teljes ellátással egerészcicát rendelni? Rent-a-cat?

Rákerestem, vicces, de van, igaz, más céllal: Tokióban létezik olyan kávézó, a Cafe Calico, ahol a vendégek kiélhetik cicadédelgetési vágyukat, alapos kézmosás után garantáltan egészséges és jól ápolt macskákat kényeztethetnek, miközben a higiéniáról rejtett macskaalom és légtisztítók gondoskodnak, mindezt óránként 800 yenért.

 

Aztán, míg egy tucat fertőtlenítő kendő segítségével nagyjából rendet raktam, lehiggadtam kissé és már nem akartam feltétlenül megnyuvasztani.
Annak idején otthon meg a Kandó koleszban a klasszikus feltámasztott cserép módszerrel három-négy egeret is fogtam, hátha a jenki egerek ellen is beválik.
Kipakoltam az egyik tolltartónak használt sárga cserépből és kerestem valamit, amivel feltámaszthatom. Mivel errefelé egész diót még nem láttam (mindent megtisztítva és előkészítve csomagolnak, nehogy a háziasszonynak a kisujját is meg kelljen mozdítani), más megoldást kellett találni, végül egy kis fa stift mellett döntöttem, ami az Ikeás bútor összerakása után maradt. Erre többszöri sikertelen kísérlet után egy vezetékek ideiglenes összefogására használt kis műanyagburkolatú drótdarabbal erősítettem rá egy darab sajtot, majd a legbizonytalanabb feltámasztási pontot megkereseve óvatosan élesítettem a csapdát.

Reggelre még mindig állt, csak a kis drót lazult le és a sajt tűnt el. Ravasz a kis Jerry, ördögadta jenki egere...
Ha harc, hát legyen harc!
Ezúttal szupererős ragasztószalagból vágtam csíkot, úgy erősítettem rá a sajtdarabot, magasra, hogy mindenképpen meg kelljen mozdítania. Meglátjuk, mi lesz, mire hazaérek. (Még megvan, nem látszik, hogy piszkálta volna... várlak, Jerry!)
Ottjártát egyébként újabb kis fekete szórványok jelezték a konyhapulton... és egy hangyával is találkoztam az étkezőasztalon, pedig tegnap minden ehető dolgot eltakarítottam. Végeztem vele is.
A mosogatóban pedig egy hosszúkás, meglehetősen undorító, sok lábbal és jól láthatóan éles rágókkal rendelkező, olajos barnán csillogó, szelvényezett testű miniszörny tobzódott. Éles hördüléssel csaptam le rá, elegem van, hogy elárasztják a lakást az élősködők!
Valamit tenni kell, ma muszáj lesz kémiai-biológiai fegyvereket bevetni, mielőtt a túlerő legyűr.

Ebédszünet után böngésztem egy kicsit a neten, majd az Amazonon megrendeltem holnapi szállítással egy non-lethal csapdát, amiről jó visszajelzések voltak, ez csak bezárja őket, de nem gyilkol. Majd elviszem magammal őket esténként a Brook Farm környékén elengedni... remélem, nem találnak „haza”...
Hazafelé bementem a Home Depot-ba és vettem egy készlet vészjóslóan fekete külsejű hangyacsapdát.
„A királynőt megölni nem kell félnetek...” azt ígéri a doboz, hogy megöli a királynőt és az egész bolyt. Van némi lelkifurdalásom, mert istenbizony, nem bántanám őket, ha látnék bármilyen egyszerűen kivitelezhető módszert, hogy ne grasszáljanak ott, ahol én eszem...