Ma reggel még munkába menet beugrottam a Shaws-ba reggelit és ebédet venni. Ilyenkor általában a járdán megyek, mert a 2x2 sávos, forgalmas Spring streeten bringázni és főleg a szupermarkethez bekanyarodni nem éppen biztonságos.
Gyalogosforgalom meg gyér és nagyon vigyázok is, mindig lehúzódok, hogy ne zavarjam, ha valaki jön.
A Shaws parkolójába egy lámpás behajtón át lehet bemenni, én is csak itt tudok az áruházhoz eljutni, át kell mennem a túloldalra és balra fel.
Amint látható, nincs se külön gyalogoslámpa, se külön gyalogátkelőhely, de egyértelmű, hogy a gyalogosok közlekedése itt normális, a járdát csak megszakítja a behajtó és a túloldalon van a buszmegálló is.
Tehát tekertem közepes tempóban, figyeltem a lámpát, zöld volt, kicsit hagytam gurulni a bringát és kereszteztem a behajtót, mikor jobbról egy autó nagy svunggal elkezdett balra bekanyarodni a parkolóba, éppen úgy, hogy elütött volna.
Fékeztem és csengettem, megálltam, mielőtt elé kerültem volna, ő is fékezett, megállt. Nagy ívben kikerültem és a túloldalról felháborodva tártam szét a kezem, hogy mi volt ez, és mutattam a zöld lámpára, mely az én haladási irányomnak szabad utat adott.
Az autó egy jókora, elegáns fekete Cadillac volt, az ablak lehúzódott. Benne egy hetvenes, decens pár, a férfi az a Ronald Reagan típus, kicsit régimódi, de láthatóan minőségi öltönyben, az asszonyka is elegáns, tüchtig, szépen sminkelve, ékszerezve.
Az öregúr rámordított durván:
- If you live long enough in this country you may learn what is right and what's not! -
Tehát még meg se szólaltam, de mivel nem autóban meresztem a seggem, már kész volt a verdikt, hogy valami hülye külföldi lehetek csak a bringával.
- I have the green light! - mutattam fel a még mindig zöld egyenes haladást jelző fényre.
- I had the green arrow! - ordított tovább Reagen.
- Look, I went straight and had the green light and you turned left... - próbáltam győzködni az amúgy logikusnak tűnő dologról, de csak legyintett, majd behajtott a parkolóba.
Én meg utána, nem mintha folytatni akartam volna, de épp ott volt dolgom.
Véletlenül a korlát, amihez ott ki szoktam kötni a bringát, éppen ott volt, ahová ők is parkoltak. Lehet, azt hitte, nem hagyom annyiban, pedig nem szándékoztam semmi további kommunikációt kezdeni vele.
Kiszállt a kocsiból és feldúltan ismét rámrivallt, láthatólag nem túl nagy repertoárjából idézve:
- If you live long enough in this country you may learn what is right and what's not! -
Hitetlenkedve ingattam a fejem, hogy még mindig nem bírja abbahagyni.
- But... it's so simple... my direction had the green light! - mondtam, mert azért bosszantott a makacssága.
- No! I had the green left arrow! I have the right of way because I have the green arrow! - hergelte tovább magát, majd megint elsütött a kedvenc szólását:
- If you live long enough in this country you may learn what is right and what's not! -
Igazából én se voltam nagyon kreatív, főleg mert már kicsit tényleg kezdett felmenni bennem is a pumpa ettől a pökhendi, kioktató szövegtől, mi mást tudtam mondani, mint az egyértelmű tényt:
- Anyway... I... had... the... green... light! - mondtam nyomatékosan.
Reagen közben megkerülte a kocsit és elkezdte kisegíteni Mrs. Reagent a kocsiból, aki döbbenettel és undorral figyelt, mint valami különösen gusztustalan csúszómászót.
- Go and fuck yourself! - üvöltötte még oda nekem a decens öregúr.
- Nice guy! - mondtam, csak amúgy félhangosan, de úgy látszik meghallotta, mert villámló szemmel és fogcsikorgatva fordult felém, azt hittem egy pillanatra odajön és nekem esik.
Mrs. Reagen valamit mondott neki, erre ingerülten legyintett és bekísérte.
Mikor kijöttem, még ott várakozott a járó motorú autóban, lehúzott ablakkal járatva a klímát. Nagy kedvem lett volna a mobilommal megörökíteni, de okulva a múltkori tapasztalatomból már tudom, hogy sértegetni szabad valakit, de lefényképezni nem.
Hát hagytam.
Mivel nem voltam teljesen biztos azért a dolgomban és mert teljesen én se voltam szabályos, hiszen ezen az úton elvileg az úttesten kéne biciklizni, nem a járdán, lefotóztam a kereszteződést, majd itthon fellapoztam a kreszkönyvet és húsz másodperc alatt megtaláltam a következő szabályt, mely szerint nekem van igazam.
Turning left:
When making any left turn, you must first yield the right-of-way to any...
- oncoming vehicle
- vehicle already in the intersection
- pedestrian or bicyclist crossing your intended path or travel
Ugyanakkor van egy olyan szabály is, ami szerint neki van igaza.
Green arrow means you can make a protected turn into the direction of the arrow. When green arrow displays for your turn, pedestrians and oncoming vehicles should be stopped for red lights.
Nos, eszerint ő valóban jöhetett volna - csakhogy, itt a járda forgalma, amit a behajtó keresztez, nincs szabályozva külön lámpával, egyáltalán semmilyen módon nincs megállítva ilyenkor, tehát amikor az egyenes zöld, aki a járdán megy, joggal gondolja, hogy ez neki is szól. Mert amúgy ha nem, akkor soha nem keresztezhetné a bejárót és egy utcányit kéne kerülnie, hogy átkeljen, nyilván ezt nem így gondolták, különösen, hogy a buszmegállót is oda rakták.
Valóban nem egyértelmű a helyzet, mindketten joggal gondolhattuk, hogy igazunk van - csak éppen leugatni a másikat, érzékeltetve vele, hogy csak egy hülye külföldi, elég bunkó dolog.
Mindenesetre itt jókora forgalomszervezés baklövést követtek el, akik ezt így csinálták meg, jól mutatva, hogy az autósokra gondoltak csak. Ezt, meg a „fuck yourself”-et lehetne megtanulni, ha elég időt töltök itt? :)
