Igen, Kicsim, tudom, hogy te mondtad, ajajj, nem kéne odamennem a Guitar Centerbe, mert akkor abból nem lesz mostanában kocsivásárlás, és én tényleg úgy gondoltam, hogy áááá, csak körülnézünk Briannel, nem fogok semmit se venni, mert úgysincs semmi határozott tervem, meg akkor előtte mégiscsak ellenőrizni kell a cuccokat, hogy a neten milyen tesztek meg felhasználói vélemények vannak róluk és még a mostani gitárom sincs rendesen beállítva meg alig játszogatok rajta sajnos, szóval minek is vennék...

Na szóval, az úgy volt, nem kertelek, elmondom őszintén, semmit ki nem hagyva, tulajdonképpen ez egyfajta véletlenek összejátszásának lehetne nevezni, afféle intuíció, mint a szerencsejátékoknál, mikor megérzik a nagy bankrobbantást a következő körben, mert valamiféle megváltozott tudatállapot van, mikor egész másképp érzékeli a dolgokat, sokkal lényeglátóbb és átfogóbb a gondolkodása az embernek ilyenkor.
És hidd el, egyébként én nem is erőltettem a dolgot, tulajdonképpen Brian tehet róla, ő említette még pénteken, hogy valami nagy akció lesz csak ezen a hétvégén a Guitar Centerbe, esküszöm, én nem is tudtam róla előzőleg, dehogy akartam én gitárboltba menni, van nekem jobb dolgom is, mint ott csorgassam a nyálamat, ahol több száz jobbnál jobb hangszert lehet kipróbálni, meg erősítőket, meg effekteket, meg mindent, ami csak a zenéléshez kell, én nem akartam mostani helyzetemben ilyen luxusdolgokkal foglalkozni, csak írtam Briannek egy sms-t péntek este, hogy ha van kedve, elugorhatnánk együtt a hétvégén, ő meg azt mondta, szombaton dolga van, de esetleg vasárnap délután, csak nem is tudja, hogy hol van. Nem akartam szegényt cserbenhagyni, hát persze, hogy megmutatom neki, hol van, válaszoltam, hogy nekem nem gond a vasárnap. Aztán nem is foglalkoztam a dologgal, de szombat este küldött megint egy sms-t, hogy ha még van kedvem, akkor másnap délután mehetnénk, írtam neki, hogy persze, miért is ne, és aztán vasárnap reggel küldte, hogy kettő felé indulna, hol találkozzunk, kértem, hogy ugorjon be értem, úgyis útba esik. Kicsit késett, de addig élveztem a napsütést a ház előtt, ott lófráltam, és igazából nem volt semmi tervem, nem is vittem magammal sok pénzt, tényleg csak annyi volt nálam, amit az iPhone-ra meg az előfizetésre szántam volna, de a 400 dolláros letét miatt azt mondtam, hogy eb ura fakó, Ugocsa non coronat, tudod mit, Verizonsünike, bazd meg az iPhone-odat, nem is kell.
És akkor megjött Brian a vadiúj Jeep-el, bemondtam a címet a GPS-be és nekiindultunk, közben beszélgettünk mindenféléről, szép, nyugis út volt, úgy negyed óra alatt oda is értünk, szerencsére nem kell vasárnap fizetni a parkolásért, és épp az üzlettel átellenben volt egy hely az utca túloldalán, ha esetleg cipekedni kell, akkor nem kell messze menni – na, nem mintha én valami nagy vásárlást terveztem volna, csak körülnézek, esetleg kipróbálok ezt-azt, segítek Briannek választani, neki könnyebb lesz majd a cuccot a kocsiba rakni együtt, tudod, ő is mindig olyan rendes volt hozzám, adott kölcsön GPS-t, meg egy Fender erősítőt...
Szóval be is mentünk és elkezdtünk körbenézni, hát igen, voltak ott nagyon-nagyon izgalmas dolgok, de hát vásárolni nem igazán szándékoztam, csak úgy fél szemmel figyeltem, melyiken van a féláras akciót hirdető zöld címke, persze nem sok ilyen dolog volt, és ami volt, azok se olyanok, ami igazán érdekelt volna, talán csak az az Ibanez basszgitár vonta magára a figyelmemet, ami majdnem olyan volt, mint amit otthon hagytam a Fidónál aktív megőrzésre, csak kicsit jobb, mert ebben aktív elektronika és két különböző pickup volt, de amúgy nem is tetszett igazán a színe, túlzottan is lilás, hát mentünk is tovább, az akusztikus gitárokat külön klimatizált teremben tartották, nem nagyon akadt olyan jellegű, amit szerettem volna, és ugye nem is vásárolni jöttem, csak Briant elkísérni meg segíteni neki. Ott ámuldoztunk össze-vissza, azért volt egy Taylor T5, amit nagyon elfogadtam volna, csak sajnos jóval ezer dollár fölött volt, szóba se jöhetett volna, nem is volt nálam annyi pénz... és minek is vásárolnék?
Aztán felmentünk a recording részlegre az emeletre, tényleg csak úgy heccből kérdeztem meg, van-e nekik Boss BR800, hiszen tudom, hogy bár sokkal többet tud, mint az előző BR600-asom, de sajnálatosan kihagyták belőle azt a lehetőséget, hogy a felvett sávokat részleteiben másolni/szerkeszteni lehessen, és ez elég durva hiba, szóba se jöhet ezért, pedig amúgy jó lenne, és még az is lehetséges, hogy USB-n keresztül a szoftverével aztán lehet szerkeszteni az adatokat... de az eladó nem tudta megmondani, végül is semmi baj, amúgy is csak érdeklődtem. Aztán én leballagtam, Brian még ámuldozott a DJ cuccoknál, én meg isten tudja, hogyan, kikötöttem megint annál az Ibanez basszgitárnál, de amúgy nagyon magasan volt a falon, el se értem és eladó meg nem volt a közelben, végül is azért kipróbálni csak szabad lenne, igazán kíváncsi voltam, miért adják vajon féláron, valami baja lenne? Hát végül szóltam is egy eladónak, hogy ugyan, venné már le a falról, oda is adta, de akkor meg erősítő nem akadt kábellel, amivel próbálhattam volna, nemsokára odaért Brian és mondta, hogy hozzam el egy másikból. Nem is igazán akartam, tulajdonképpen így unplugged már játszogattam rajta vagy egy perce és sajnos eléggé úgy tűnt, zörögnek a húrjai nagyon és azt nem szeretem, de láttam Brianen, hogy szívesen meghallgatná, hát elhoztam egy másik erősítőből a kábelt és bedugtam, aztán csodálkoztam, mert így meg egyáltalán nem hallottam, hogy zörögne, és egész jó hangja volt, meg könnyen lehetett játszani a nyakon, tulajdonképen megszokott érzés, hiszen az elektronikáját kivéve olyan, mint az enyém otthon, de egy kicsit jobban szól. Tényleg, komolyan mondom, meglepően szépen szólt, kezdtem megkedvelni az erősen lilás színe ellenére. Brian szerint se hallatszott a zörgés. Alaposan meghánytam-vetettem magamban a dolgot, és úgy gondolom, az ember csak akkor tud takarékoskodni, ha nem hagy egy jó üzletet elveszni, és egy ilyen gitár féláron, ami tényleg kimondottan olcsó, nemhogy az értékéhez képest, hanem úgy általában is nem is akadt talán nála olcsóbb basszus, mivel azért hosszú távon mindenképpen akartam volna egyet majd, mi lenne, ha most mégiscsak megvenném ezt, mert így tényleg meg tudok spórolni rajta egy csomó pénzt és jött is az eladó srác, hogy mit szólok a cucchoz, tetszik-e, mondtam, hogy hát igen, egész jó, azt hiszem, elvinném. Lelkesen bólogatott, meg Brian is somolygott magában, kérdeztem tőle, ugye nem baj, ha még a legszükségesebb apróságokat beszerzem hozzá, addig ő nyugodtan válogasson csak kedvére, mondta, hogy semmi gond, ezért jöttünk.

Gitárt ugye tok nélkül nem célszerű venni, hát egy alaposan kipárnázott puhatokot választottam, na nem a legolcsóbbat, mert egy ilyen hangszer megérdemli a védelmet, ha mégoly vad lilás színe is van, aztán kellett egy vállpánt is, fontos, nagyon fontos, hogy ne húzza az ember vállát, hanem egyenletesen elossza a terhelést és jó széles meg puha legyen, ennek persze megvan az ára, kicsit többe kerül a dupla, szivacsbetétes, széles bőrszíj, mint egy hagyományos, egyszerű, textil heveder, de az egészség érdekében nem lehet elég óvatos az ember, és mennyivel profibban is néz ki! Tartalék húr az ilyenkor mindenképpen kell, sőt, nyilván le is kéne cserélnem a rajta lévő garnitúrát, az így szokás, ez a módja, ki tudja, miféle húr, mennyi ideje volt rajta.
És míg ezeket válogattam, kezembe került az akciós szórólap, amin megláttam, hogy az M-audio Pro Tools Recording Studio, amivel a Macen tudnék zenéket felvenni, szintén féláron van, nevetségesen olcsó, tényleg, isten bizony, nem akartam most ilyesmit venni, de hát egyszer úgyis kellett volna, hogy zenéket csinálhassak, hiszen benne is van a fogadalmamban, tudod, és ha már most ilyen takarékos lehetek, hogy a fele árát megspórolhatom, nem szabadna otthagyni, ugye?
Kicsit még kérdezősködtem, hogy mit is tud a dolog, működik-e majd a Mac-en és úgy tűnt, nem lesz gond, ha nem jó, hát visszahozhatom 30 napon belül. Ezzel nem kockáztatok szinte semmit, mondtam, egye kutya, rakja a többihez.
Akkor eszembe jutott, hogy igen ám, de kellene majd valami kábel is, különben hogy fogom rákapcsolni a cuccra a gitárt? Sőt, mivel ennek nincs olyan szép, profi formatokja, mint a Flaxwood gitáromnak, célszerű lenne egy gitárállványt is venni, hiszen felvétel közben sokkal kényelmesebben tudok dolgozni, ha nem kell állandóan pakolgatni a hangszereket.
Aztán arra is gondolnom kell, hogy a majd hamarosan kiszállítandó mini audio rendszeremre rákapcsolhassam, ha meg akarom hallgatni, hogy is szól hangszóróból, ahhoz is kell egy kábel.
És ezzel sajnos nincs vége, hiszen a felvételeket többnyire éjszaka szoktam csinálni, olyankor meg nem szabad hangoskodni, csak fejhallgatón, de sajnos az ötéves Sennheiserem, ami összecsukható és mindenfelé vittem mindig magammal, már szinte teljesen szét van szakadva, folyton kiesik a szivacsa, és egyébként se kifejezetten felvételre optimalizált, inkább az MP3 lejátszókhoz.
Nem volt mit tenni, egy fejhallgatót is hozzá kellett adnom a halomhoz, de az ilyen 30 dolláros gagyi Sony vagy a szintén iPodhoz készült Sennheiser megint csak ugyanezt a problémát hozná, hát kicsit drágábban végül is egy Audio Technica ATH-M30-ra esett a választásom, ez ugyan belépő szintű, de valódi monitoring füles, és az árkategóriájának talán legjobbja. Gyakorlatilag ezzel kész is voltam, csak pár cucc, igazán a legszükségesebbekre szorítkoztam, semmi pazarlás, ráadásul még meglobogtattam egy kupont is, amit a bolt hírlevele alapján e-mailben kaptam, és 200 dolláros vásárlás fölött 30 dollárt visszaadnak vele, megkérdeztem a buzgón számoló eladót, hogy ezt lehet-e még használni, azt mondta, elvileg a kedvezmények nem vonhatók össze, de rákérdez, és végül is ha nem is 30, de huszonvalahány dolláros kedvezményt tudtak még a teljes árból adni, így mivel nagyon ajánlgatta, nagyjából ebben az értékben hozzácsaptunk egy két éves kiterjesztett garanciát a gitárra, mely a véletlen balesetből bekövetkező problémákat is lefedi, ha véletlenül ráömlik valami, vagy eldől és valamelyik mechanikai rész megsérül, vagy nedvességet kap az elektronika, egy ilyen értékű hangszernél már érdemes ennyi védelmet biztosítani.
A végösszeg tulajdonképpen nagyon is kedvező lett, mindössze 450 dollár körüli, na de hol kapsz ilyen minőségű cuccokat ennyiért? Hát sehol, nekem elhiheted, Kicsim, én azért vettem már életemben pár zenei cuccot, úgy éljek, ne legyen a nevem Iván, ha ez nem volt kiváló befektetés, rengeteg későbbi kiadást takarítottam így meg és végre elkezdhetek megint új zenéket csinálni, ez még akkor is megérné, ha nem vettem volna ennyire olcsón az egész cuccot, de így meg aztán kész ajándék...

Brian végül nem vett semmit. Nem is értem, minek jött el?