Tegnap rövid napot tartottunk, a közelgő Memorial Day-re való tekintettel, már három után haza lehetett menni. Útban hazafelé beugrottam a Home Depotba pár dolgot beszerezni.
Mikor toltam kifelé a kocsit a Saabhoz, megcsodáltam egy szép új 9-3-ast, már messziről láttam az aljának a profiljából, hogy ez a négykerékhajtású Haldexes XWD verzió. Az is volt, alighanem 6 hengeres motorral, mert a négyhengerest nem szokták duplakipufogóval adni.
Míg pakolásztam, láttam, hogy egy hatvanas párocska nagy erőlködve próbál egy irdatlan nagy dobozt belepasszírozni a kocsiba.
Egy kicsit tétováztam, nem tudtam, ez mennyire szokás itt, de a Saabos szolidaritás győzött.
Odamentem és megkérdeztem, segíthetek-e, a hölgy nagyon megörült, a doboz majdnem nagyobb volt, mint ő.
Nézegettem, ahogy a hátsó ülésre próbálták tuszkolni, de úgy tűnt nem elég az ajtónyílás szélessége. Közben beszélgettünk, dicsértem a kocsijukat, mutattam, hogy én is Saabos vagyok, és mondtam, hogy nekem ez a hatodik. Az öreg rámtromfolt, hogy neki a tizenkettedik Saabja. Kicsit borongtunk a cég halálán...
Aztán megpróbálkoztunk a csomagtartóval, de mivel ez szedán, azon se fért el. Gondoltam egyet, megkérdeztem, merre laknak.
Roslindale, felelték. Az a szomszéd városrész, jártam arra párszor, ott a Social Security meg a járműhivatal is.
Akkor semmi gond, mondtam, betesszük az én kombimba és ők mennek előttem én meg elviszem nekik. Először szabadkoztak, hogy nem, nem, de mondtam, hogy nincs semmi dolgom és Roslindale itt van egy ugrásra, tényleg nekem nem gond. Nagyon megörültek, megköszönték, beraktuk az enyém hátuljába, előreengedtem őket. Nagyjából 10 perc alatt ott voltunk.
Segítettem még felvinni a hátsó kertbe, nagy kerti grillező volt, a lányuknak lesz szülinapi ajándék.
Ismét nagyon hálálkodtak, kicsit beszélgettünk, aztán elmondták, hogy találok vissza, mikor leértem a kocsihoz, az öreg mindenáron rám akart tukmálni egy húszdollárost, én hevesen tiltakoztam, nem udvariasságból, én ilyesmiért nem szeretek pénzt kapni, de végül nem bírtam vele, a kezembe nyomta, hát ráhagytam. Végül egy darabig még ment is előttem, mint révkalauz, a Lagrange streetnél intett és lefordult.

Tényleg fura, a biciklis is fizetni akart, mikor segítettem neki, de őt le tudtam beszélni. Nálul ez természetes? Vagy ennyire látszik, hogy csóró vagyok hozzájuk képest? :)