Eddie Van Halen vitathatatlanul benne van a top 20 rockgitáros közt, akik valami igazán újítást hoztak a zenébe.

Bár én magam annyira nem kedvelem a stílusát, de nagyon technikás zenész, egyedi a stílusa és nagy showman is (nem mellesleg már saját gitármárkája is van, természetesen EVH néven - mégpedig felsőkategóriás).

A villámkezű tekerős gitárosok közül nekem inkább John Petrucci a kedvencem, számomra ő sokkal több érzéssel játszik, pedig van olyan gyors, mint EVH.

A legenda régóta ismert zenészkörökben: a gitározás említett szupersztárjának koncertjein nem lehet az öltözőkben és a személyzeti részlegen - ahol általában szoktak lenni mindenféle nasik itt-ott - barna M&M's cukorka.
Lehet piros, sárga, kék, narancs, zöld - minden jöhet, de ha meglátnak egy barnát, akkor nagy balhét csinálnak.
Azt hihetnénk, hogy ez egy tipikus nagyképű sztárallűr, vagy valami fóbia.

Pedig dehogy. Nagyon racionális magyarázata van, ahogy David Lee Roth énekes elmondta.
A 80-as években a Van Halen már komoly sztárbanda volt, jókora cirkuszt csináltak minden koncerten, mármint rettentő színpadtechnikával, fénnyel és hanggal készültek mindenhová. Akkoriban még nem volt igazán profi se a fogadó intézmények infrastruktúrája - mivel a stadionokat, sportcsarnokokat nem koncertre tervezték -, se a helyi szervezők.
A turnékon a technikai alapot sokszor néhány óra alatt kellett felépíteni és ugyanennyi idő alatt leszerelni, hiszen akár napról napra más-más városban játszottak. Ha ilyenkor azt kellett keresni, hol a megfelelő elektromos csatlakozás, vagy vitatkozni kellett a helyi technikussal, miért nincs valami szükséges berendezés, akkor csúszott az egész - márpedig a „roadok" szakszervezete se engedte meg a túlórázást.
Mint a legtöbb profi bandának, a Van Halennek is volt egy szabványos szerződésmintája (vastag, mint egy telefonkönyv), amiben pontosan felsorolták, mire van szükségük, milyen elektromos kiállásokat, színpadi alapokat, öltözőhelyiségeket, stb. kell a szervezőknek biztosítani.
Egyre-másra azt tapasztalták, hogy a szervezők ezeket csak aláírják, de alig olvassák el, mivel folyton mindenféle dolog hiányzott, ami persze többnyire már csak a szerelés közben derült ki, mikor már késő.
Ezért találták ki a barna cukorkás trükköt.
Valahová a szerződés közepébe - a 6x12 amperes elektromos kiállás és a biztosítékok közé - beleírtak egy pontot, hogy a színfalak mögött nem lehet barna M&M's cukorka, különben százezer dolláros összegű kártérítést fizettetnek.
Mi volt ennek az értelme?
Ha megérkeztek egy új helyszínre és valahol az öltözőknél vagy a műszaki helyiségben megláttak egy tál M&M's cukorkát - ami ezek szerint szabványos tartozéka az ilyen helyszíneknek - és volt közte barna, akkor biztosak lehettek abban, hogy a szervezők nem olvasták el a szerződést és azonnal elővehették őket és követelhették rajtuk a szerződésben szereplő feltételeket.
Furmányos trükk, ugye?
Hasonló ahhoz, ami urban legendként hallani néha, hogy egyes élelmes diákok a szakdolgozatukba elrejtenek olyan mondatot, hogy „ha eddig elolvastad, vendégem vagy egy üveg borra" vagy ilyesmi - állítólag még senki se jelentkezett a borért. :)

Forrás: NPR Music