Nem tudom, ki hogy van vele, néha rámjön valami csillapíthatatlan birtoklási vágy ilyen-olyan bigyókkal kapcsolatban.
A plázákba járogató nők biztos ismerik ezt az érzést. :)
Bennem ez az érzés inkább műszaki dolgokkal vagy érdekes designos tárgyakkal összefüggésben horgad fel néha. Egy ideig a gitárok és zenei elektronikák mentek, most valamiért hirtelen úgy éreztem, óra nélkül nem élet az élet.

Volt nekem egy órám, nem is rossz, bár koránt sem valami értékes svájci, egy dán designcég, a Skagen fekete titántokos darabja (persze ez is Kínában készül), de egyrészt ez kissé már megkarcolódott, másrészt valamiért nem kompatibilis teljesen a kezemmel, ugyanis ahányszor hordom, a felhúzója kidörzsöli a bőrt a csuklóm hajlásánál fölül.
Így már hosszú évek óta alig-alig volt a kezemen.
Most viszont mindenáron rákattantam arra, hogy órát akarok. Nem is akármilyet. Természetesen aranyórák és svájci kronográfok szóba se jöhettek, nemcsak az áruk miatt, hanem mert fölösleges luxus és pazarlás, ráadásul egyszerűen nem tetszenek, el nem tudnék képzelni bármilyen arany dolgot magamon.
Sokkal jobban tetszenek a különleges designok, főleg az olyanok, ahol nincs mutató, vagy csak egy mutatója van, esetleg a mutatók valami nagyon különlegesen vannak kialakítva.
Az is feltétel volt, hogy ne legyen drága, de legyen elfogadható minőségű.
Sajnos - ahogy sok más, végső soron nem túl fontos témában - itt is sok-sok órát töltöttem internetes kutatással, igaz, alaposan körbejártam ezt a témát is, de kicsit utólag sajnálom, mert elég elpazarolt időnek tűnik.
Három a magyar igazság, az első két próbám nem igazán sikerült.

Először Amazonról vettem 30 dollárárt egy érdekes darabot, amin forgó tárcsák mutatták az időt és egy kis ablakban lehetett elolvasni, hol is tartunk.
Nagyon jópofa, de hamar kiderült, egyrészt a középső tárcsa, ami a másodperceket mutatja, egy horpadást tartalmaz, nyilván a tengelyre illesztéskor a kínai munkás kicsit erősebben szorította meg a csipesszel. De nagyobb baj, hogy a számok bolhányi picik, nekem meg a huszonakárhány év napi 10 óra minimum monitorbámulás után eléggé megromlott a közellátásom, barkácsoláskor már néha kell szemüveg.
Így elhatároztam, hogy visszaküldöm, főleg a horpadás miatt persze, először volt egy kis huzavona a céggel, ugyanis ez Angliából repült idáig és ki akarták fizettetni velem a visszaküldést, aztán írtam róluk egy negatív visszajelzést az Amazonon, amire rögtön jelentkezett az előző ügyintéző főnöke, hogy elnézést, nem volt kiképezve a srác, visszaadják a pénzt és tartsam meg az órát. Mégis csak szép dolog ez a vásárlói visszajelzés. :)
Amúgy kiderült, miért ilyen nagylelkűek: később ezt az órát az eBayen 5 dollárért is árulta másvalaki, ingyenes szállítással. Ez azt jelenti, hogy a bekerülési ára olyan 2 dollár alatt lehet. Nem vesztettek sokat rajtam, aminek örültem, mert volt némi lelkifurdalásom.
A következő is érdekes, az iToc nevű cégé, és szintén tárcsákkal jelez, de nem számok, hanem a pozíció mutatja az időt.
Az óra elvileg vadonatúj, gyári csomagolásban - azonban az üveg alatt két jókora, igen zavarón látható porszem éktelenkedett, ami a világos-sötét, aránylag jól tükröző felületen bizony eléggé idegesítően nézett ki.
Tudom, hogy nem lehet várni valami svájci minőséget ezektől a daraboktól, de szerintem egy vadiúj órában ne legyen törmelék belül, ez azért a minimum.
Visszaküldtem, ezúttal a saját költségemre, némi vita után. Remélem, tényleg visszafizetik.
Később éjszaka, mikor nem tudtam még aludni, tovább keresgéltem, mikor rátaláltam valahogy a WeWood-ra és azonnal belezúgtam.

A céget egy olasz cipész és pár környezettudatos vállalkozó alapította. Az órákat fából készítik, persze az óramű szokásos analóg (japán), de minden más fa, kivéve a csatot, ami rozsdamentes acél.
Nagyon megfogott a dolog, egyrészt mert egyedi és ritka, másrészt jól néz ki, végül pedig tetszik a „filozófia", hiszen a fa természetes anyag, kellemes a tapintása, sokkal jobban idomul az emberhez, mint a fém vagy a műanyag, és talán még a bőrnél is jobb (azokkal a bőr óraszíjakkal egy idő után mindig gondom volt).
Ráadásul fenntartható forrásokból szerzik be a fát és minden megvásárolt óra után egy fát ültetnek el.
Annak kifejezetten örültem, hogy van dual time verzió is, mert így egyszerre látom az itteni és a magyar időt rajta, így végül a Jupiter nevűre esett a választás.
Ma megérkezett és végre ez maradéktalanul tetszik.

Tasmánia fekete akáciából készült (gondolom, kitalálható: Kínában), van sokféle más színben is, nekem viszont eleve a sötét színek tetszettek.

113 dollár volt az eBayen. Újrafelhasznált papír a doboz és a mellékelt cédulák is, naná, mi más...

Természetesen az óraszíj túl nagy volt, ki kellett venni néhány szemet belőle. Ehhez nem kell semmi nagy dolog, én most egy közepes varrótűt fogtam munkára, kell még egy kombinált fogó, egy kalapács és egy puha rongy.
A fogóval levágtam a tű hegyét.

Aztán a fogót félig kinyitva letakartam a többrét hajtott ronggyal, erre támasztom fel a szíjat, hogy akadálytalanul tudjon kicsúszni belőle a kis tengely.

Meg kell nézni, melyik oldalon kisebb a nyílás, azon az oldalon kell kiütni. Bal kézzel megfogtam a szíjat és a tengelyre szorítottam a tűt, majd óvatosan, apró ütésekkel kimozdítottam a rögzítő tengelyt, ami tulajdonképpen egyfajta sasszeg.

Amikor a másik oldalon kibújt a vége, már vagy kézzel, vagy a fogóval kihúzható.

Mindkét oldalon kiszedtem egy szemet, majd visszaraktam a sasszeget, kézzel visszanyomtam, amíg lehetett, aztán valami műanyag vagy fa vagy gumi közvetítésével bele kell ütni a szíj síkjába, majd ugyanúgy, ahogy a kiütés történt, a tűvel picit beljebb ütni és kész.
Kb. 5 perc alatt méretre igazítható a szíj, csak óvatosan bánjunk a szerszámokkal, meg ne karcoljuk.
Egyetlen negatívumt találtam az órában: kicsit vastag a szerkezet tokja, még vásárlás előtt néztem: 2 centi. Tartottam is ettől kicsit, én kifejezetten a vékony órákat szeretem inkább, de ennél valahogy most mégse zavar, nincs vele semmi gondom, ilyennek jó éppen. Nagyon kellemes viselet, könnyű, nem hideg, jól néz ki és úgy érzem, illik is hozzám és a környezettudatosságomat is próbálom vele kicsit fokozni. :)