Két év Bostonban (meg másfél)

Kiköltöztem két + másfél évre Bostonba dolgozni, gondoltam, megörökítem az élményeimet.

Ajánlott olvasmány!

Egy régi barát és volt kolléga, szintén külföldre költözött:
Egy kitántorgó naplója

Friss topikok

  • Boston2: @Béla Salamon: Köszönöm, hogy írtál. Én aztán végül négy év 9 hónapot voltam kinn, egy évig család... (2018.09.24. 22:17) Búcsúbeszéd
  • Boston2: @iota draconis: Az a Dzseff, igen. Nem hinném, hogy valaha is még találkozunk, de ha mégis, átadom... (2017.08.30. 14:58) Bekeményítettek
  • Boston2: @FutureFry: Nahát, nem is gondoltam, hogy még olvasni fogod... :) (2016.04.22. 21:51) A Saabadság ára
  • Boston2: @ribizlifozelek: Állás az van, nem is rossz, csak másfél óra az ingázás. Lesz róla poszt. (2015.11.20. 19:00) Légy pozitív!
  • Boston2: @kék madár: Miért is nem csodálkozom ezen? (2015.10.23. 18:44) Vissza Bostonba

Címkék

1956 (2) abszurd (1) adó (1) Air france (1) ajánló (1) akkumulátor (1) aksi (1) Alitalia (1) állat (11) amazon (3) amerika (145) Amerika (2) apple (13) Apple (1) árengedmény (1) artisjus (1) at&t (5) átutalás (1) autó (17) baleset (1) bank (8) barkács (6) bazmeg (1) benzinkút (1) beperel (1) bevásárlás (8) bicikli (22) biztonság (5) blog (1) bor (2) bőrönd (1) borzalom (1) bosszúság (3) boston (127) Boston (1) bunkó (1) bürokrata (1) buszsofőr (1) canon (1) CDG (1) Cervignano (1) CIB (2) Citizens (1) comcast (2) copyright (1) credit (6) család (1) csekk (1) cvs (1) delta (1) diner (1) diszkont (1) ebay (3) eBay (1) edigital (1) egér (3) egészségügy (2) életkép (2) élet külföldön (128) élmény (1) előítélet (1) előzmény (4) emlékezés (1) emlékmű (2) enterprise (1) érdekes (1) erdő (1) erősítő (1) étel (7) étterem (1) Európa (1) facebook (1) félrevezető (1) fender (1) flying blue (1) forradalom (1) fotó (3) foxconn (1) frankfurt (1) fura (1) fűtés (1) gallon (1) gasztro (16) gibson (2) Gibson (1) gitár (14) gondolatok (1) google (1) gps (2) Grado (1) gumi (2) gyógyszer (1) hálaadás (2) hangszer (12) hangya (1) hatóság (1) ház (1) haza (2) hekkelés (1) hideg (1) hitel (1) hivatal (4) (2) htc (2) hurrikán (3) húsvét (1) időjárás (4) információ (1) internet (4) iphone (4) irene (3) itthon (3) Java (1) javítás (2) jog (1) jogosítvány (1) kapitalizmus (1) karácsony (1) kaució (1) kenyérsütés (4) kerékpár (21) klm (2) kölcsönzés (1) költség (1) koncert (1) konyha (3) könyv (2) közlekedés (7) kudarc (1) küldetés (1) külföld (72) különbség (1) kütyü (1) lakás (3) lion (1) lúd (1) lufthansa (1) m&m's (1) Mac (1) macbook (4) macintosh (2) macska (1) madár (2) Magyarország (3) máv (1) MBTA (1) mcdonalds (2) mcgyver (3) merengés (14) michael daisey (1) minute clinincs (1) mission statement (1) mobil (6) mókus (5) munka (19) napló (117) new york (2) nyaralás (1) nyelv (2) ocsmány (1) olajcsere (1) Olaszország (1) online vásárlás (3) open house (1) óra (1) öröm (9) orvosi ellátás (1) OS X (1) os x (1) otthon (2) őz (1) pánik (1) papaya (1) paranoia (2) patika (1) Paypal (2) paypal (2) pénzügyek (1) pizza (1) posta (2) privacy (1) pulyka (2) relic (1) rendőrség (1) reptér (3) repülés (7) rettenet (1) rizs (1) Róma (1) Romney (1) ronda (1) ruha (4) saab (7) sandy (1) social security (1) spam (1) starbucks (1) steve jobs (1) strand (1) support (3) számvetés (1) szégyen (1) szemüveg (1) szerelés (1) szerszám (1) szerviz (1) szoftver (2) szolgálati közlemény (4) szőnyegtisztítás (1) sztori (1) technika (40) tél (1) telenor (1) természet (3) tojás (1) tojásfestés (1) tömegközlekedés (1) túlzás (1) túra (1) t mobile (1) ügyintézés (3) ünnep (1) UPS (3) ups (4) usa (131) USPS (1) usps (1) utazás (22) valvoline (1) van halen (1) városnézés (2) vásárlás (4) vélemény (13) Velence (1) verizon (8) video (7) virgin mobile (1) vizsga (1) vonat (4) youtube (1) zene (3) zipcar (2) Címkefelhő

Linkblog

Svédcsavar

2012.01.14. 04:58 Boston2

Reggel előre... öööö, ezt hogy kell mondani, márminthogy az ivásnak azt a fajta alakját, mint „hallva”, „látva”... van olyan, hogy „iva”??? Esetleg az "úszva" mintájára "iszva"? Szóval előre iszva a medve bőrére, gyalog mentem be, hogy ne kelljen már a bringával vacakolni, mikor elhozom a kocsit. Elég jó idő volt, mire leértem, már a kabát is lekívánkozott rólam.
Délután csörgött a telefon és a Charles Obeid biztosítótól a fura akcentusú hölgy jelentkezett, hogy mehetek a rendszámért.
Négy körül elkértem ismét Brian autóját. Az épületből kilépve majd feldöntött a metsző, jeges szél. odavágtattam, megkaptam a rendszámot és elköszöntem, megjegyezve, hogy ez „perfect service” volt.


Brian hat óra felé indult haza, még előtte kérdeztem, van-e csavarhúzója, mert azt elfelejtettem hozni. Pár percig kotorászott a fiókjában és talált.
Beadtuk a GPS-be a címet és elindultunk, fél óra után oda is értünk. A parkoló most tele volt kocsikkal, nem is találtam elsőre a Saabom.
De meglett végül, Brian odaállt elé, hogy világítson nekem.
Kiszálltam. Hideg volt és a sapkám ottmaradt a cégnél (hát hiába, amint nem bringázom, megtörik a rutin, kimaradnak dolgok).
Felkaptam a rendszámokat meg a csavarhúzót és repeső örömmel az autó elé guggoltam, hogy felszereljem a rendszámokat.
Közben dideregtem, nagyon hideg volt, a szél szinte mardosta a kezem és a fedetlen fejem.
A rendszámokat tartalmazó zacskóban nem voltak csavarok.
A rendszámtábla-tartó műanyag lemezen nem voltak csavarok.
Se elől, se hátul.
És nagyon hideg volt.

Brian is kiszállt és most már ketten fáztunk.
Gondoltam, sebaj, itt egy szerviz, a fények még égnek. Biztos megszánnak pár csavarral.
Bementem, köszöntem, négy férfi és egy nő beszélgettek a szerviz végében.
Egy középkorú bajszos (férfi volt) felém indult. Még egyszer köszöntem, túlestünk a szokásos „howareyou”-kon és elmondtam, mi járatban vagyok.
A bajszos kicsit flegma mosollyal közölte, hogy ő csak szereli a kocsikat, de nem adja el, ezért nincs ilyen csavarja.
Ezt természetesen nem hittem. Hogy egy szervizbe legyen olyan csavar, amivel rendszámot fel lehet szerelni? Bullshit, gondoltam.
Még kicsit kérdezgettem, de csak a fejét rázta, közben bejött Brian is és azt mondta, szedjük le az övéről két-két csavart, akkor mindkettőnknek még marad kettő, azzal hazavihetem és majd veszek hozzá holnap.
Bár nem értettem, miért nem próbál segíteni a szerelő (biztos lett volna valami megoldás, ha tényleg akart volna, nem kívántam volna ingyen, bár fordított esetben én biztos felajánlom a segítségem), elköszöntünk és mentünk Brian kocsijához.
A hátsó rendszámot csak két csavar tartotta nála, tehát ez kilőve.
Az elsőről le tudtam szedni a két alsó csavart.
A csavar nem passzolt az én tartómba, illetve pár fordulatot be lehetett tekerni, de látszott, hogy nem oda való, sokkal hosszabb lemezcsavar volt, alighanem eggyel nagyobb méret.
Közben veszettül dideregtünk. A kezemet-fejemet mintha jégtüskékkel böködték volna.
De nem lévén más megoldás, ezzel a kettővel fogattam fel, remélhetőleg kibírja.
Hátulra már nem maradt. Felnyitottuk a csomagtérajtót (ugye, milyen jó, hogy kombi) és erőteljes vacogás közepette nézegettük, hová rakhatnám. Én először az uzsonnástáskámom lévő gumizsinórt kihúzva a zsanérra kötöttem volna, de az túl magasan volt.
Végül Brian egyszerűen benyomta a ablak alsó kerete és a műanyag borítás közé. Elég stabilnak tűnt.
Mielőtt végképp megfagytunk volna, mindketten beültünk az autóba, nekem nem ment könnyen, mert a mellettem parkoló kb. 30 centire állt, de oldalazva, hasat beszívva sikerült bekígyóznom.
Néma fohásszal a középkonzolba dugtam a slusszkulcsot és elfordítottam.
Az ismerős borostyán-zöld fények feléledtek, mutatók kúsztak pozícióba. Az önteszt lefutása után indítóztam. Néhány fordulat után beugrott a motor.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam és mutattam Briannek, hogy felszállásra kész.
Ő is intett és elpályázott.
Én még egy kicsit állítgattam az ülést és a tükröket, merevre hűlt ujjakkal nehézkesen beadtam a címem a HTC naviba, feltekertem az ülésfűtést és elindultam.
A Saab halkan, simán gurulni kezdett, a központi zár megnyugtató csattanással reteszelt. Hamarosan a főútra kanyarodtam, a fűtés pár perc után dolgozni kezdett, addigra az ülés már kellemes meleg volt.
Bekapcsoltam a rádiót, jó kis country-rock ment, kezdtem élvezni a dolgot.
Minden olyan otthonos volt, a kényelmes bőrülés, az ismerősen a kezem alá simuló kapcsolók és kezelőszervek, az egész ergonomikus és megszokott környezet. Az automata váltó simán kapcsolgatott, a motor halkan duruzsolt.
Dedhambe érve a High Streeten (mitől magas? Totál sík az egész környék...) megvolt a „rénszarvas-teszt” is, a viharos szél egyszer csak ördögszekérként elém görgette egy kuka mellé kidobott hajdani karácsonyfa csontvázát, a hirtelen kikerülő manőver jól sikerült.
A lakástól nem messze a Home Depo felé kanyarodtam, gondoltam, veszek csavart.
Beálltam a parkolóba és kiszálltam, a szél ismét jegesen markolászott.
Kicsavartam az egyik csavart és befelé indultam.
A bejáratnál vettem észre, hogy a csavarhúzó a kezemben maradt. Gondoltam, inkább visszateszem a kocsiba, nehogy probléma legyen kifelé jövet (ez még hazai reflex, talán itt nem lett volna ebből gond).
Visszamentem és beraktam az ülésre, közben kezdtem úgy érezni, hogy jégréteg növekszik a fejemen és a kezemen.
Mikor befelé indulva a csavart kerestem, először enyhé bosszúsan, később egyre idegesebben vettem tudomásul, hogy nem találom. Kerestem minden zsebemben, de semmi. Kerestem a sötét parkolóban, de semmi. Közben úgy éreztem, hogy egész életemben nem fáztam még ennyire.
Sóhajtva kitekertem a másik csavart is, a rendszámot beraktam az ülésre és bementem.
Mivel nem tudtam a méretét pontosan, vettem két hasonló méretűt, de inkább kisebbet. Meg egy harmadikat Brian csavarjának pótlására, természetesen pont olyan nem volt, csak hasonló, a méret megfelel, de a lemezcsavar menetemelkedése kisebb... talán azért jó lesz.
Kifizettem és kocsinál feltéptem az egyik zacskót. A kisebb csavarral ugyanez volt a helyzet, nem igazán ment bele.
Fázás közben rájöttem, hogy ebbe nem lemezcsavar kell, hanem normál. Káromkodásból ma kezdtem csúcsot dönteni.
Oké, vissza a boltba. Mivel a méretet nem tudom, két egymás melletti méretet vettem.
Ebből a #10 - 3/4-es már majdnem jó volt, lehetett csavarni, csak még kicsit hosszúnak bizonyult, teljesen becsavarva is lötyögött a tábla, de sebaj. Ennyi elmegy. Majd rátekerem az anyát is holnap, akkor pont elég rövid lesz, de ma már nincs az az isten, hogy én még tovább fagyasszam magam, csak felrakok a hátsóra is kettőt és viszlát.
A hátsó nem műanyag, hanem fém lemez volt. Természetesen nem ez furat mérete, hanem nagyobb.
Pont akkora, amekkora csavart nem vettem.
Próbáltam a lemezcsavarral is, de az se volt jó.
Közben durva átkokkal illettem azt, aki kitalálta, hogy az első és a hátsó rendszámtartóhoz más-más csavar kell.
Végül visszaraktam a hátsó rendszámot az ablakba és elmerevedett kézzel, jégkásává dermedt aggyal ültem vissza az autóba és hazahajtottam.
Otthon legalább jó meleg volt.
Tudtam, hogy most egy turbó megelőzés kell majd. Vizet forraltam, hogy megfázás ellen porból készítsek forró italt. És elővettem néhány szelet kenyeret a mélyhűtőből, aztán bedobtam a pirítóba.
A fürdőszobában pedig elkezdtem a kádat teleengedni forró vízzel, a fűtést alaposan feltekertem.
A kezem és a fejem lassan kezdett felengedni a jégkorszaki állapotából, ezernyi apró tűszúrással jelezte, hogy a mélyfagyasztásból való visszatérés nem zökkenőmentes.
Itt volt az ideje, hogy a végső fegyvert is bevessem. Elővettem a fokhagymát.
Hamarosan égett szag jelezte, hogy a pirítóst kissé rosszul raktam be, de még menthető volt.
A víz elkészült, rátöltöttem az italporra, közben a rosszul lezárt fedő leesett és a felcsapó forró gőz megégette a kezem.
A fokhagymával bedörzsöltem az elkészült pirítóst (közben az ujjaimat sikerült megégetnem), de rájöttem, hogy ez kevés lesz és a maradék fokhagymát feldaraboltam és a kenyér tetejére tettem. Befaltam.
Megnéztem a fürdőszobát, elég jó kis szaunaszerű állapot uralkodott, a kád csak félig volt.
Beneveztem egy újabb pirítós-fokhagyma körre.
Végül két szép gerezd fokhagymát ettem meg, még most is zsibbad a szám, igen erős volt. Sose ettem még egyszerre ennyit.
A megfázás elleni forró italon is túl voltam, meglepetésemre a számat sikerült nem megégetnem.
Utána elmerültem a forró fürdőben és kiizzadtam magam alaposan.
Remélem, sikerült megelőznöm a betegséget.
A kocsi viszont egyelőre teljesen jó, leszámítva azt, hogy a távirányítók nem működnek (majd megpróbálok bele elemet rakni), a fűtésből áporodott levegő jön (majd megkérdem, mennyi a klímarendszer tisztíttatása) és hogy amennyire a Home Depot parkolójának fényében észrevehető volt, a kocsi alapvetően sötétkék, (Midnight Blue) de az első lökhárító mintha sötétzöld lenne )Scarab Green).... Tehát nyilván karambolos volt, de annyi baj legyen.
Az enyém és működik, ez a lényeg.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://boston.blog.hu/api/trackback/id/tr33544588

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ribizlifozelek · http://ribizlifozelek.blogspot.com/ 2012.01.14. 05:33:38

Nosztalgiával gondolok öreg SAAB-unk fűtésére. Elképesztően jó volt.

Boston2 · http://boston.blog.hu/ 2012.01.14. 16:19:09

@ribizlifozelek: Igen, nekem is hamar lejjebb kellett vennem, gyorsan felmelegítette a kocsit.
Az ülésfűtés meg aztán tényleg az egyik legjobb dolog ilyen hidegben és az már az első, 1986-os Saabomban is alap tartozék volt. :)
süti beállítások módosítása