Hogy ne folyton csak az értetlenkedés vagy a negatív élmény legyen, gyorshírek:

Az első netes ruhavásárlásom 75%-os sikerrel zárult. Az L.L. Bean 10% discount + free shipping ajánlatának engedve rendeltem látatlanban két nadrágot, egy pólót és egy cipőt.
A cipő kivételével a többi jó, azt meg vissza fogom vinni a boltba, nem kell postán feladnom. Úgyis arra van dolgom. Így se volt persze olcsó (az L.L. Bean nem egy Savers kategória), de elég jó cuccok.

Nemrég volt egy Amazonos rendelésem. A UPS-el küldték, figyelgettem a csomag útját a megadott tracking number segítségével, mindig lehet látni, hol tart.
Aztán egyszer csak azt jelezte, hogy kiszállították, átvették.
No, ehhez tudni kell, hogy a céges címemet adom meg a legtöbb helyen, mivel itt mindig van napközben, aki át tudja venni, míg otthon csak otthagynák a lépcsőházban, ha be tudnak jönni. Rendben, hogy kulcsra záródik a lépcsőház, a lakókban meg lehet bízni, de azért én ennél kicsit paranoiásabb vagyok, minthogy egy esetleg több száz dollár értékű elektronikus kütyü ott heverjen az ajtóm előtt fél napig.
A cégnél van egy külön „receiving” részleg, mely a postázásokkal és a beérkező csomagokkal foglalkozik. Általában náluk landoltak eddig is a nagy csomagok, ilyenkor vagy felhozták, vagy felhívtak és én lementem értük. Kisebbek, melyek borítékban érkeznek, közvetlenül a recepcióra jönnek és a recepciós az asztalomra teszi.
Tehát, visszatérve az Amazonos csomagra, elvileg azt csütörtökön kézbesítették. Éppen elég húzós időszak volt, nem is foglalkoztam vele, másnap viszont már furdalt a kíváncsiság. Megpróbáltam utánajárni, lementem a csomagosokhoz, de fogalmuk se volt, hol lehet, nem tudtak róla. A recepciós se.
Na, ez már kezdett fura lenni. Lekértem a UPS-től a kézbesítési igazolást, azon az állt, hogy „Aláírta: CHALES, kézbesítve: első ajtóhoz”.
Ezzel több furcsaság is van: először is, senki nem tudta, ki az a CHALES. Másodszor, normál esetben nem az első ajtóhoz hozzák az ilyesmit, hanem a gazdasági bejárathoz, hátra.
Telefonálgatás ide, telefonálgatás oda - senki nem tudott róla. Kezdtem bosszankodni. Kellett volna az a cucc hétvégén. Felhívtam a UPS-t, hogy esetleg megtudjak részleteket. Már megint szembetalálkoztam a frusztráló hangfelismerő automatikával, mely természetesen nem ajánlott olyan lehetőséget, amit én akartam, többszöri próbálkozás után sikerült egy ügyfélszolgálatoshoz eljutnom, aki azt mondta, ilyen esetben ki kell vizsgálni hivatalosan, de az Amazon ezt saját hatáskörben teszi és nekik nem engedélyezi (ez meg mit jelent? Hiszen ők szállították, honnan tudná az Amazon, hogy a UPS sofőrje mit csinált?).
Mindegy, lényeg, hogy nem lettem okosabb, kérdeztem, nem lehetne-e a sofőrrel beszélni, hogy kinek és hol adta oda? Nem.
Még átmentem a szomszédos Pszichológia Intézetbe is (nem diliház, főiskola), mert máskor már volt, hogy véletlenül oda akartak kézbesíteni... hátha. De nem tudtak róla.
Így hétfőn még egyszer megkérdeztem mailben a csomagosok főnökét, aki azt mondta, utánanézett, de nem tudnak róla és mivel elég elfoglaltak, nem tudnak egy privát csomag utáni nyomozással több időt tölteni. Érthető.
Így nem maradt más, mint vissza gyökerekhez, az Amazon ügyfélszolgálatot megkerestem és chaten jelentettem, hogy nem kaptam meg a csomagot. Felkészültem rá, hogy mindenféle hivatalos eljárás és nyomozás következik és majd bizonyítanom kell, hogy nem én írtam alá, meg ilyesmit.
Ehelyett a - természetesen - indiai ügyfélszolgálatos ennyit mondott.
- Nagyon sajnálom, hogy ilyen kellemetlenség érte, visszatérítsük a pénzt vagy küldjek egy másik ugyanilyet? -
Na, ettől leesett az állam és egy pár másodpercig nem akartam hinni a szememnek. Ennyi? Azt mondom, hogy nem kaptam meg és elhiszik? És azonnal kártalanítanak?
Hát, ez megdöbbentően készséges hozzáállás.
Mondtam, köszönöm, nagyszerű, kérek egy másikat.
- Jó, akkor betettem a rendszerbe az utánrendelést, segíthetek még valamiben? -
Nagyon megköszöntem és elbúcsúztam. Még mindig nem akartam elhinni, hogy ez így mehet. Az én ügyeskedések, gyanakvások és hatóságként viselkedő szolgáltatók meg kereskedők közt (ahol mindent pecsétes papírokkal kell igazolni és néha még azt se fogadják el) szocializálódott lelkemnek ez nehezen befogadható bizalom és minőségi kiszolgálás volt. Emlékszem, egy éve a Telenor otthon nem volt hajlandó elfogadni a hivatalos banki igazolást arról, hogy ők maguk emelték le a bankszámlámról csoportos beszedési megbízással a havidíjat, mert az ő rendszerükben még 4 nap után se jelent meg, ezért tartozásként tartották nyilván. Úgyszintén az online bankkártyás fizetést is 3-5 napos határidővel könyvelik el, addig kifizetetlennek veszik, csak azt könyvelik el azonnal, ha egy ATM-nél fizetem - ugyanazzal a bankkártyával...
A slusszpoén: 5 perccel ezután megjelent a fülkémnél a csomagosok vezetője és az asztalomra tette az elveszettnek hitt csomagot. Valahogy a karbantartóknál landolt, talán épp tőlük valakivel találkozott a szállító össze, akire azonnal lecsapott, az meg aláírta, „miért ne?” alapon és elsuvasztották valahová, nem tudván, kinek is jött.
Természetesen azonnal megint chaten szóltam az Amazonnak, hogy kösz, megvan, nem kell másikat küldeni. Happy End. :)