Szombat éjjel, 11 körül, a helyszín New York, valahol a 7th Avenu és a 42 Street sarka.
Éppen visszaértünk az emeletes buszos Night Tour-ról.
Én szomjas vagyok, kedvesemnek vécé kéne, bekapcsolom a Google maps-et és rákeresek az éttermekre a közelben. Hopp, egy McDonalds, nem is messze, igaz nem a kedvencünk, de erre jó lesz, alighanem nyitva is még ilyenkor.
Megindulunk felé, a Fashion Avenue-n van, ő veszi észre előbb a logót, tényleg nem volt messze
Belépünk, sokan vannak, mindjárt bejáratnál két rendőr eszik-iszik, a pultnál legalább négyen állnak sorba.

Tudom, hogy általában csak akkor lehet vécére menni, ha rendel az ember és amúgy is innék, beállok a sorba, miközben ő a lépcső felé indul, ami a mosdókhoz vezet.
A lépcső mellett egy korpulens hispánó támaszkodik a falnak, kis fekete szakáll, amolyan latinos-macsós módon, sötét hosszúujjú sportfelsőben, rajta security felirat. Se egyenruha, se névkitűző, se jelvény azonosítószámmal. Megállítja.
Látom, hogy valamit kommunikálnak, kedvesem még nem túl gyakorlott az angolban, szólok a sorban mögöttem állónak, hogy elnézést, mindjárt jövök, és odalépek, megkérdem, mi a probléma.
A droid foghegyről közli, hogy előbb vásároljunk és fogyasszunk, aztán lehet használni a mosdót.
Mutatom, hogy most álltam ki a sorból, épp azon vagyok, hogy vásároljak, mindjárt meg is veszem, engedje már le.
Tömör és pökhendi a felelet: egyél előbb, aztán mehetsz.
Kezdek ideges lenni, tehetetlenségtől zavartan nézek a Kicsire, aki szintén nem egészen érti, mi ez, vállat vonok, és mondom, hogy nem enged le, mert előbb enni kell, meg kell várni.
Visszaállok a sorba. Közben úgy látom, még megpróbálja jobb belátásra bírni, engem meg baromira bosszant, hogy ilyen bunkó a droid, előveszem a telefont és csinálok egy képet róluk. A vaku villan, ahogy utána a droid szeme is és azonnal odajön hozzám.
„Nem adtam engedélyt hogy képet készítsen rólam!” mondja fenyegetően.
Én csak nézek rá, nem tudom, mit mondjak erre hatásosat.
„Törölje le a képet azonnal!” mondja és egész közel áll hozzám, egyértelműen érezhető az agresszió, kicsit kezdek megijedni, mi a fenére készül.
„Nem törlöm.” felelem
„Uram, felszólítom, azonnal törölje a képet!” mondja kimondottan fenyegető hangon.
„Nem törlöm, hívjon rendőrt, ha nem tetszik.” mondom, gondolván, csak nem engem visznek el egy fotó miatt.
„Rendben, itt vannak az étteremben.” folytatja, mintha ezzel rámijeszthetne.
„Tudom, láttam, azért is mondtam.” helyeseltem.
A droid eltűnik valahová. Tényleg szól a rendőröknek? Nem tudom, de nem hinném. Kedvesem kicsit mintha aggódva nézné, hogy mi van, a mögöttem álló férfi segítőkészen int a lépcső felé: „most lemehetne, nincs a helyén a fickó”
Igaz, de gondolom, mindketten eléggé meg vagyunk már szeppenve már a droid agresszív fellépése miatt.
Közben átgondolom a dolgot és letörlöm a képet, hadd legyen meg az öröme, ne adjunk neki okot a baszakodásra. Ha kell, egy helyreállító programmal úgyis vissza tudom hozni, amíg mást nem mentek rá. Ezt nyilván nem tudja...
A droid visszajön.
„Törölje a képet!” förmed rám ismét, a rögeszméjéhez ragaszkodva.
„Nincs semmilyen kép.” mondom neki.
„Ne várjon tovább a sorban, úgyse fogják kiszolgálni, elintéztem.” veti oda diadalmasan, majd visszaáll a fal mellé.
Na, ezt nem hiszem, várok a sorban, lassan sorra kerülök.
Mikor odaérek és mondom mit szeretnék, az alkalmazott faarccal közli: „Nem szolgálhatom ki.”
„Miért?” kérdem megütközve és nem akarok hinni a fülemnek.
„A menedzser utasítása.” mondja a lárvaképű.
„Oké, akkor erről kérek egy írásbeli feljegyzést, hogy nem hajlandók kiszolgálni” kezdem elveszteni a türelmem.
„Olyat nem adhatok, beszéljen a menedzserrel” bök oldalra a fejével majd átnézve rajtam a mögöttem állóhoz beszél már: „Miben segíthetek uram?”
Kiállok a sorból és az enyhe undorral rám néző menedzserhez szólnék, de ő kérdés nélkül is közli: „Nem fogjuk kiszolgálni. A biztonsági megtiltotta, mert képet készített.” vagy valami ilyesmi, de már kissé remegek a dühtől és a felháborodástól, nem is egészen tudok figyelni eléggé.
„Nincs semmilyen kép!” mondom emelt hangon, majd megismétlem „Nincs kép!”
Mindegy. Nem érdekli őket, levegőnek néznek, mintha ott se lennék. Azon gondolkodom, ilyen esetben mit tehetek, mert nem szeretem ennyiben hagyni a nyilvánvaló durva igazságtalanságot. Kedvesem odalép és csitítóan megfogja a karom.
„Hagyd! Menjünk!” kérlel.
Ez hat, lassan megfordulok és nagy levegőt veszek, próbálok lehiggadni.
Menjünk.

A következő utcasarkon a Burger Kingben nincs droid, nem kell enni előbb, simán megy minden, (na jó, nem teljesen, egy hajléktalan elfoglalt tíz percre a mosdót és már többen vártak kinn, egy alkalmazottnak kellett kidörömbölnie onnan), de ettől eltekintve simán ment.

Nem ismerem az itteni szabályozást, egy fotó elkészítéséhez aligha hinném, hogy külön engedély kéne. Kiirva nem láttam sehol. Nálunk legalábbis magához a kép elkészítéséhez nem kell tudtommal, csak publikáláshoz nincs jogom engedély nélkül.
Ezek szerint itt egy ilyen gorilla bármit megtehet, ha nem tetszik neki valami?
A droid a képet nem is látta, nem tudhatta, ki van rajta konkrétan (mert amúgy nem egyedül ő volt), ráadásul a durva és fenyegető fellépése miatt végül mégis kitöröltem, ennek ellenére olyan módon bántak velünk, ami alig hinném, hogy elfogadható lenne bármilyen szempontból.

Soha többé nem teszem be a lábam semmilyen McDonalds-ba.