2011 június 6.
Délelőtt 11:15.
Csöngetnek.
Egy kopaszodó, köpcös, szemüveges alak vár az ajtóban, köszönés után már jön is, be mintha pontosan tudná, ki vagyok és miért várok otthon. És tényleg.
Nagyjából fél óra alatt beköti amit be kell, meghosszabbítja a kábelt, aktiválja a szolgáltatást. És fizetni majd csak később kell, amit majd kiszámláznak, ezt a kiszállást is.
Azt mondja, a környéken sok helyen panaszkodtak a mobilhálózatok gyalázatos minőségére, nem messze akad olyan utca is, ahol még telefonálni se lehet.
A net megtáltosodott!
Én meg kicsit szégyellem magam és egy kicsit dühös is vagyok magamra. Mert ez sokkal előbb is eszembe juthatott volna, akkor egy csomó bosszúságot és költséget megspórolok. Csak az volt a fejemben az addigi rossz tapasztalatok után, hogy ez is ilyen macerás lenne, pedig eddig ez ment a legkönnyebben, tényleg.

Délután 14 körül:

Megérkezett a múlt héten kapott MacCase Sling táskámhoz a hiányzó csat. Hálistennek, nincs rávarrva, hanem befűzős. A múlt héten dühös voltam, mikor csat nélkül érkezett, mert az Amazonon egy másik cégtől már háromszor próbáltam megrendelni, elsőre simán visszamondták, azzal, hogy nincs raktáron, pedig azt mutatta a rendszer, hogy van, másodikra nem szállították ki, rájuk szóltam, megígérték, hogy küldik, aztán másnap szó nélkül visszatérítették a pénzt és a további leveleimre nem reagáltak. Kíváncsiságból harmadszor is megpróbáltam, akkor is mutatta, hogy van raktáron. Megint visszamondták, hogy nincs raktáron.
Ez már tényleg dühített, felnyomtam őket az Amazonnál. Velem ne szarakodjanak. :)
Egyébként a visszajelzésekből láttam, hogy mások is így jártak mostanában, ezért is jelentettem be, úgy tűnik, valamit linkeskednek.
Aztán megrendeltem egy másik cégtől, meg is jött, de csat nélkül. Írtam nekik, hogy ez így nem jó. Másnap nagyon udvariasan válaszoltak, elnézést kértek és köszönték, hogy jeleztem, mert raktárkészlet ellenőrzésekor kiderült, hogy még egy csomó ilyen csat nélküli táskát kaptak a gyártótól. Felajánlották, hogy visszaadják a pénzt, vagy küldenek egy hibátlant.
Na, ettől teljesen meghatódtam, és mondtam, hogy elég, ha csak a csatot elküldik, majd ráteszem.
Ma még nem volt válasz, írtam, hogy mikor várhatom.
Írtak vissza, hogy bocs, már elküldték múlt héten, csak elfelejtették megírni, hamarosan meg kell érkezni és köszönték a türelmemet.
És mit tesz isten, jött Caitlin odaadott egy borítékot. Igen, a csat volt benne, mindjárt fel is tettem és teljesen jó, felvidulva írtam egy választ nekik meg adtam egy ötcsillagos visszajelzést. Így kell csinálni, tényleg nem az ő hibájuk volt, ki nézegeti a becsomagolt táskát, hogy rendben van-e. Példamutatóan korrigáltak.
És a táska tényleg jó, kényelmes, főleg bringázáshoz, mert nem izzasztja meg a hátamat, a derekam-fenekem körül ér csak hozzá és a vállpánt is csak az egyik oldalon. Ráadásul az egész külseje fényvisszaverős ezüstfehér, jó az esti utakhoz.
Van ugyan egy kiváló Kensington Contour hátizsákom, ami nagy csomagokhoz, hosszabb utakhoz kiváló, de ilyen kisebb mindennapi utakhoz túl nagy és nehéz. Ezzel könnyebb lesz. :)

Délután 15 óra körül:
Prezentációt tartok, bár kissé ad-hoc jellegű, izgulok is. Nyomom a bullshitet. Szerintem bevették. :)
Persze csak részben bullshit, mert itt vagyok én, a profi, akit azért alkalmaznak, mert feltuningoltam a cég lehetőségeit a tudásommal és munkámmal. De azért ezt el kell adni a leendő ügyfélnek, ehhez meg muszáj egy kis bullshit is. :)

Délután 17:30 körül:
Elindulok vásárolni. Első úticél a Legacy place, Apple store.
Az idő kellemes, süt a nap, de nem éget, enyhe szellő. Viszont a bringára ráférne egy kis karbantartás, csak folyton halogatom, pedig hétvégén megcsinálhattam volna. Egyik bajom, hogy szeretnék mindent profin és mélységében megoldani, ezt is, de nincs szerszámom, kenőanyag, tisztítóanyag, ilyesmi. Ezeket meg kéne venni, utána már nekiállhatok, addig meg csak nyűglődök vele. Viszont már tényleg érzem, hogy nem stimmel valami, csikorog-nyikorog hajtáskor, ha hatodikban erősen tekerek, valami enyhe vibrációt is érzek a lánctól.
A kis bringakomputerem meg időnként megmakacsolja magát, és nem mér. Lehet, hogy olyankor valami elállítódik, mert ha egy ideig nyomkorászom, akkor valahogy helyreáll. Tegnap sikerült addig nyomkorásznom, amíg kitörölte az összes eddigi adatod. Illetve nem ő, hanem én, csak nem szándékosan. Mindegy, majd hozzá kell adni 210-et, annyi mérföldet mentem addig.
A lassabb, de kényelmesebb hátsó utakon megyek, ott kisebb a forgalom és járda is van, ahová felmehetek, ha túl soknak érezném még azt is. Örömmel látom, hogy egyre több a bringás.
Egy hatvan év körül nagyi sportos szerkóban, sisakban, vagány napszemüvegben teker a túloldalon, rámvigyorog, én meg vissza. :)
A Providence Highway kereszteződésénél azért ki kell menjek az útra, másképp nem kelhetnék át. Mögöttem a másik sávban egy ócska batár terepjáróban vagy hat fiatal őrjöng, ablakok nyitva, valami rapet bömböltetnek, közben hangos csattanásokkal püfölik a kocsi oldalát vagy az üléseket és ordibálnak féktelenül „I can kill yaaaaa...” vagy ilyesmi...

Tegnap vagy egy órán át böngésztem a routereket a Best Buy honlapján. Egyik se volt meggyőző a felhasználó visszajelzések alapján (csak olyanokat néztem, ahol legalább 150 visszajelzés volt, az már elég jó statisztikát ad). Sajnos a negyede-ötöde nem ajánlaná egyiket se, mert vagy hamar elromlott, vagy eleve rossz volt, eldobta a kapcsolatot, több géppel rácsatlakozva nem volt jó, stb. A Netgearnek meg fizetős a supportja. Vicc.
Épp kezdtem a kétségbeesés felé tenni egy lépést, amikor megláttam egy Apple Airport Extreme-t. Na, annak volt a legtöbb pozitív véleménye, de bazi drága volt. Felmentem az Apple honlapra is és ott találtam egy másikat, az Airport Express-t. Ez kisebb, kevésbé cizellált, de pont jó. És a szokásos Apple okosságok: éppen ugyanaz a kivitel, mint a gép tápegysége, aminek a praktikus és szép designjáról már áradoztam egyszer régebben, ez még azzal van megfejelve, hogy nemcsak egy a/b/g/n szabványú Wi-Fi router, hanem egy USB-n keresztül lehetséges printermegosztás is, és egy audio csatlakozón keresztül (kombinált optikai vagy analóg jel) meg lehet hajtani a zenecuccunkat az iTunes-ról, úgy, hogy a gép valahol akár máshol is lehet a lakásban. Nem rossz, ugye?

Meg is veszem, 100 dollár. A fiatal afro eladó srác rákérdez, honnan valósi vagyok, magyar mondom, ő meg vigyorog, van egy magyar haverja, itt volt valami cserediák akcióban tavaly, Bencének hívják. Ezek szerint felismerte a magyar akcentusomat, kérdem én is vigyorogva? Lelkesen bólogat. Hmm, azt hiszem, a nyelvtudásomat még csiszolnom kell egy jó darabig.

Este 6:30 körül:
Útba esik a Verizon. Bemegyek és rákérdezek a nyóccáz dolláromra, amivel még jönnek nekem.
A srác emlékszik még rám nagyjából, belép a rendszerbe, hümmög, aztán telefonálni kezd, elmondja, vár, vár, hosszú ideig, néha helyesel, vár... végül azt mondja, kicsit kelletlenül, alighanem ő se érti, hogy valami „issue” van a dologgal, mert mindenféle ellenőrzéseken át kell mennie, de mindenképpen küldik a csekket, azzal felír valami fura részlegnevet egy névjegyre, odaadja, hogy ha két héten belül nem kapom meg, akkor hívjam fel ezzel.
Baszki... ilyet már egyszer hallottam 3 hete...

Este 7 után:
A BedBath&Beyond a következő állomás. Kispárna, párnahuzat, egy ruhásszekrénybe lógatható rendező-tároló, vállfák, törölköző, meg némi meglepi, készülök kedvesem fogadására. :)
Ja, és egy gurítható háromfiókos szekrényke. Az utóbbit bátor dolog volt bevállalni, elég hosszú a doboz, de bízom a bringás felszerelésben..
Fizetek, mikor ott tartok, hogy kell-e cashback (ez otthon nem szokás, úgy működik, hogy ha készpénzre lenne szükségem de nem akarok ATM-hez menni, a vásárláskor annyival többet vonnak le a kártyáról, amennyit kérek, ez 20-40 dollár maximum, majd ezt odaadják készpénzben), rájövök, hogy mosnom kéne ágyneműt, törölközőt, miazmást és mondom, hogy igen, kérek, de csak ha tud adni egy csomó quartert... kicsit értetlenkedik, én meg picik kínosan magyarázom, hogy a mosáshoz kell. Mennyi kéne, kérdi.
Hát, úgy legalább négy dolcsiért, hogy kettőt tudjak mosni. Kotorászik a pénztárgépben, számolgat, odaad öt dollárnyit. Vérszemet kapok. Lehetne még többet, kérdem mohón, elkapott a gépszíj, nyerésben vagyok.
Kelletlenül elővesz egy rolnit, feltöri és még kiszámol a kezembe párat, diadalmasan megköszönöm, majd kitolom a kocsit és elkezdem a Tetriszezést a cuccokkal. A két csomagtartó már lassan tele van oldalt, jön a nagy doboz. Szépen el is helyezem a csomagtartón, vagy harminc centivel túllóg a bringán. Hmm.
A rugalmas háló, amit a csomagrögzítésre szoktam használni, nincs ilyen hosszú. A harmadik próbálkozásra találom el a megfelelő rögzítési pontokat, tulajdonképpen hátulról nekiszorítom az ülésnek, de ez épp elég erősen tartja, hogy ne mozduljon el.
Azért nem a legjobb ez így, mégis meg kéne vennem azt a kis utánfutót, hogy normálisan tudjak pakolni... ráadásul a hátsó lámpát eltakarja, pedig már beesteledett. Leveszem a lámpát és megpróbálom feltenni a sisakra, nem megy... pedig úgy rémlik, egyszer már sikerült. Ja, nem, akkor volt rajtam egy baseballsapka is, arra rögzítettem. Végül magára a csomagleszorító hálóra sikerül rátennem, ez teljesen jó. Közben nem messze tőlem a parkolóban egy SUV-ban öreg faszi unatkozik, majd hirtelen kihajít a kocsiból egy jócskán megcsócsált pizzadarabot. Csak úgy, a parkoló aszfaltjára. Hirtelen az az ötletem támad, hogy felveszem és odaviszem hozzá azzal, hogy „You lost something...” és belepottyantom az ölébe. Aztán mégse, csak a fejem csóválom. Bunkó.
Bekapcsolom a többi lámpát is és nyomás!
Hazaérek épségben, kellemesen hűvösben, már be is sötétedik teljesen addigra, lefotózom a szépen felpakolt bringát.

Jók a fényvisszaverőim, úgy látom. :)

Kinyitom a postaládát, benne kettő(!) BedBath&Beyond 20%-os kupon. Áááááááááá... miért nem tudtátok ezt délig küldeni, amíg itthon voltam a net miatt és vihette volna magammal az esti vásárláshoz???

Este 9 körül:
A mosandókat leviszem, elindítom az első mosást.
Felmegyek, kicsomagolok, előveszem az Airportot. User manual olvasása, szoftver install a Macre, eddig minden jó közben a másik szobában a modem mellett bedugom az Airportot. Ajajj, kevés a csatlakozó, a gitárszobából kihozok egy elosztót.
Szoftver install kész.
Vissza a nappaliba, nézem a cuccot. Sárgán villog. Az nem jó. Kézikönyv „ha sárgán villog, lapozzon a 32. oldalra”. Mint a régi „interaktív” lapozós kalandjátékok, izgi. :)
Ha sárgán villog, akkor nincs kapcsolat a nettel. Resetelje a modemet és ellenőrizze a kábelt. Jó. Restart. Zöld, stabil sárga, villogó sárga. Nem jó.
A modemen elvileg minden jó, mert zöld.
Na, még egyszer, ez is restart, az is restart. Zöldek villognak a modemen, zöldek stabilak. Airport stabil sárga, majd villogó sárga. Nem jó.
Almanyád.
Na, akkor elő a Mac-et, kábel kihúz a modemből, Macbe bedug. Hálózat nuku. Almanyád, de nagyon.
Modem restart, Mac-en van hálózat, megy, mint az olajozott ménkű. Ez legalább megvan, oké.
Airportba visszadug, Mac-en Airport szoftvert elindít. Diagnosztika. Nem lettem okosabb.
Automatikus beállítás. Nevezze el az eszközt: oké, beírom: Matrix: Reloaded.
Nevezze el a wifi hálózatot. Oké, beírom: Matrix2. Adja meg a jelszót. Megadom.
Kész. Sárgán villog, nem működik. Almanyád, de azt írja, a paraméterek megváltoztak, újraindítás. Jó.
ÉS ZÖÖÖÖÖÖLD!

Este 10:
A Matrix öntudatra ébredt. 
Szép nap volt.