Megint sikerült felhúzniuk, bár már kezdek hozzászokni, hogy az idegen státuszom folyamatos hátrányokkal jár és már nem keltem ki magamból, csak csendesen, hitetlenkedve csóváltam a fejem és nem értettem, megszokni és elfogadni pedig valószínűleg sose fogom teljesen.

Mivel a Skype az egyetlen ingyenes és aránylag jól használható lehetőség a családdal való napi kapcsolattartásra és mivel az Androidos Skype egy ócska, hibákkal teli, összegányolt vacak, és mivel amúgy is tetszik, elhatároztam, hogy veszek egy iPhone-t.
Két lehetőség volt, Verizon vagy AT&T, többen ajánlották a Verizont, mint a másikat. Pár napja felhívtam az ügyfélszolgálatot és nagy örömömre közölték, hogy elfogadják az útlevelet, mint azonosítót, nem kell feltétlenül jogsi, azt ugyanis idő hiányában még nem tudtam megszerezni, le kéne vizsgáznom, de arra csak délután négyig van lehetőség és vagy 20 mérföldet kell utaznom hozzá, így napközben esélyem se volt elintézni.
Bementem hát egy helyi Verizon boltba, az eladó beadta az adataimat a rendszerbe, mondta, hogy elfogadta, de ahhoz, hogy a kétéves előfizetői szerződést megkössék, le kell perkálnom 400 dollár letétet, amit majd a kétéves időszak végén kapok vissza.
Csak álltam és néztem, minek ez?
Hát azért, mert nincs hiteltörténetem, kockázatos ügyfélnek minősülök, aki alighanem lelép a telefonnal, nem fizeti a számláit és rengeteget beszél, internetezik, stb., majd nyomtalanul eltűnik, ezzel rettentő károkat okozva a cégnek. Mondjuk ezt nem mondták ki, de mi másként lehetne értelmezni?
Nem értem, itt vagyok egy olyan pozícióban, amely meglehetősen komoly biztonsági átvilágítással jár, a fizetésem az itteni átlag feletti, a hatóságok elég megbízhatónak érezték a hátteremet ahhoz, hogy három éves munkavállalási engedélyt adjanak – erre egy mobilcég potenciális bűnözőnek minősít? Igen, tudom, hogy nem személyesen nekem szól, mert ez csak egy embertelen gépezet által statisztikai alapon megalkotott szabályrendszer és a Verizon leszarja, hogy Iván akar-e velük szerződni vagy sem, de akkor se találom jónak és nem tudom elfogadni, igaz, jobbat nem tehetek.
Kiakaszt az egyik oldalról a más dolgokban tapasztalt érthetetlenül nagyvonalú és laza bizalom ellentmondása az ilyen ügyekben elszenvedett hátrányos megkülönböztetésekkel és korlátozásokkal. Mikor lesz ennek vége? Két éven át mindvégig éreztetni fogják velem, hogy nem vagyok velük egyenlő?