Hétvégén lejár az átmeneti időszak, ameddig a cég finanszírozza az autóbérletemet. Mivel a SSN csak a múlt pénteken jött meg, az itteni jogosítványt nem tudtam még megszerezni. Ezek nélkül viszont autót nem vehetek. Sőt, mint már említettem, sok más szolgáltató elvárja az SSN-t, de nem csak azt, hanem a jogsit is, itt az a személyi igazolvány, olyannyira, hogy például ma nem tudtam előfizetéses mobiltelefonra szerződni, mert ahhoz is muszáj a helyi jogsi az AT&T-nél.
Ráadásul az autóvétel nem egyszerű. Először ki kell választani a várhatóan legjobbat (dealertől itt se ajánlott), a Craigslist apróhirdetési oldal a legjobb forrás, helyileg optimalizálva. Megjegyzem, eléggé meglepődtem, mert amilyen hasznos tartalmilag, annyira rém primitív és korszerűtlen, mint weboldal, alap HTML dolgok, gyakorlatilag semmi dizájn – de kétségtelenül működik a legprimitívebb gépen is és nincs nagy gond a különböző böngészőkre optimalizálással.
Aztán ha megvan és megnéztem, célszerűen el kell vitetni egy alapos átvizsgálásra szervizbe. Ha ez is megvan és az árban megállapodtunk, meg kell kötni az adásvételit és fizetni. Ekkor az eladó átadja az autó „Title”-jét, ez valami törzskönyvszerű dolog lehet. Ebben elvileg szerepelni kell a vételárnak is, hmmm, érdekes.
Ezzel be kell menni egy biztosítóhoz, ahol egyrészt kötni egy biztosítást, másrészt kitöltetni vele egy nyomtatványt az autó regisztrálásához.
Ezzel bemenni az RMV (Registration of Motor Vehicles) valamelyik hivatalába, ott regisztrálják, persze kell fizetni érte. Sőt, nekem, mint vevőnek kell utána adót is fizetni, ami 6%, mégpedig vagy az érvényes évjárat szerinti katalógus, vagy a vételár szerint, természetesen azt tekintik adóalapnak, amelyik magasabb. A fene beléjük. :(
A regisztrálás után kapok két rendszámtáblát (igen, itt a rendszám az emberhez ÉS az autóhoz tartozik, nem csak az autóhoz, ahogy nálunk). A rendszámmal visszamegyek az eladóhoz, felszerelem a kocsira és már mehetek is. Rém bonyolult a miénkhez képest, nem? :(
És még nincs vége! Függetlenül attól, hogy akár csak egy héttel a vásárlás előtt volt a kötelező műszaki vizsgája az autónak (amiről természetesen papír és matrica is van), két héten belül mindenképpen el kell vinnie az új tulajdonosnak műszaki vizsgára, természetesen ezért is fizetni kell, ezek a költségek több száz dollárt is kitehetnek együtt.
Tehát nem csak nálunk van úgy, hogy az autósokat alaposan megsarcolják. Őszintén szólva, szerintem ez az eljárás egy nagyságrenddel bonyolultabb és hosszadalmasabb a miénknél. Nem lehet egy nap alatt lejátszani, főleg, ha az eladó még messze is van. Nem is egészen értem, olyankor akár száz mérföldeket is oda-vissza ingázik az ember emiatt a hülye rendszer miatt?
Tehát látható, hogy nekem egy héten belül tuti nem lesz autóm, reálisan nézve egy hónap már reményteljesnek mondható.
Tehát – és végre elérkeztem az írásom valódi céljához – kellett egy közlekedési eszköz. Meg amúgy is, ideje volt már végre ismét biciklire ülnöm.
Múlt hétvégén, mikor épp működött ez a vacak Virgin mobilnet, a Google maps segítségével kigyűjtöttem, milyen bringaboltok vannak 5 mérföldes körzetben, elég sok volt. Kicsit elhúztam az időt a választék keresgélésével, böngészésével, meg a vásárlói visszajelzések olvasásával.
Háttér-információnak elmondom, hogy itt a boltok többsége szombaton is nyitva van, legalább ötig, de némelyik hatig is. A bevásárlóközpontok, szupermarketek kilencig.
Vasárnap jó keresztényhez illően délelőtt templomban vannak (esetleg alszanak, vagy gyerekprogram) és délután egykor kinyitnak megint ötig. Már négy óra körül járt, mikor szombaton a kellemes kora tavaszi napsütésben, zsebemben a kinyomtatott listával beszálltam a kocsiba, azon gondolkodva, hová is menjek először, úgy terveztem, végigjárom az egész listát, megvizsgálom a választékot, árakat, aztán másnap visszamegyek oda, ahol a legjobbat találtam.
Némi töprengés után az Adi's Bike world lett az első, talán ez volt a legközelebb, másrészt ők csak ötig vannak nyitva szombaton, vasárnap meg egyáltalán nem. Ráadásul róluk nagyon pozitív visszajelzéseket írtak.
Nem is volt nehéz odatalálni (GPS-el, naná), lusta kertvárosi utcák sütkéreztek a lemenőben lévő nap fényében, eddig még be nem járt utakon mentem, nagyon tetszett, sziklás, dombos környék. A bolt egy kicsit forgalmasabb, kisvárosi utcasarok épületsorában volt egy pizzéria mellett és még parkolni is lehetett. Kicsi, félhomályos helység, rengeteg bringával, egy magas, erősen kopaszodó, szimpatikus negyvenes figura fogadott, már elég kinyúlt tréningruhában, kiejtéséről rögtön tudtam, hogy ő sem tősgyökeres amerikai lehet. A kissé kopott, kicsit rendetlen, de láthatóan tiszta pult mögött egy idősebb úr valami ételt kavargatott, áthatólag az apja volt.
Elmondtam, hogy egy afféle hibrid bringát szeretnék, ami otthon is volt, elsősorban városi ingázásra, de ne ijedjen meg egy kis erdei utakra téréstől sem. Mindjárt elő is cibált egy szép, fehér bringát a többi közül, ránézésre láttam, hogy ez bizony minőségi darab, tárcsafékek, stb. Egy 2009-es Jamis Commuter 4.0 volt, szép példány és persze utolsó, így alacsonyabb áron (na jó, mindent én se hiszek el, de ez a srác nem az a rábeszélős tipus volt, csak közölte). Mondtam, hogy nagyon tetszik, de kicsit mérsékeltebb áron van-e valami. Körülnézett, majd nagy nehezen előszedett egy másikat a halomból, nagyon hasonlót az előzőhöz, csak feketében, tárcsafék nélkül. Ez is Jamis Commuter, a 2009-es 1.0 verzió (hehe, gondolták, a geek így jobban érti, meg jobban veszi?) :), egy százassal olcsóbban.
Hmm, tetszett. Ráültem, kicsit próbálgattam a fogását, néztem a felszerelését – elég csupasz volt, míg a másikon legalább sárhányók voltak, de kényelmes és masszív benyomása ellenére könnyű.
Aztán kérdezgettem az árakat, ha kéne még rá csomagtartó, sárhányók, lámpák, meg sisak, kesztyű és egy zár, mennyi lenne az egész, nyilván ilyenkor van kedvezmény. Volt is, kiszámolta a fehérre meg a feketére is. Igazából egy százassal kevesebben gondolkodtam eddig, de azok a bringák se voltak felszerelve, a pénz arra is elment volna. Ráadásul ez a fekete tetszett. Olyan masszív, komoly, kicsit retro, de közben mégis modern, épp az ilyet szeretem, ahogy a gitárban is. És a vaskos, robusztus vázhoz képest meglepően könnyű, az ülése teleszkóprugós, jól párnázott... mondtam, hogy még átgondolom, meg körülnézek a többi boltban is, aztán meglátom. Jó eladó volt, nem erőszakos, de meggyőző. „Life is short” mondta „you can check others of course, but no one will give you the same service.” A beállítás ingyenes, kisebb karbantartásokra is csak úgy be lehet ugrani. És tényleg éreztem, hogy ez afféle jó értelemben vett régimódi családi bolt. Mesélte, az apjával 10 éve csinálják, Romániából jöttek, hát, szegről-végről földik. Közben megláttam egy fényképet róla, egy zenekarban fújta a fagottot, kérdeztem, zenél? Igen, mondta, alapvetően ez a „szakmája”. Ez végképp elbillentette a mérleget, ha zenész, rokon lélek. :) És igaza van, most mi a fenének csesszek el még egy fél napot arra, hogy összevissza járkálok és magamban tanakodok, melyik mellett döntsek? A weben nagyjából előtte már ellenőriztem az árakat, az ilyen kategóriájú bringák máshol is 350$ körül kezdődnek. Ez a gép tetszik, a boltos rokonszenves, az ár jónak tűnik, nem érdemes tovább vacakolni.
Mondtam, oké, de akkor majd el kell mennem a pénzért, mert nem volt nálam annyi, az órára nézve már háromnegyed öt volt, mondtam, visszaérek kb. negyed óra múlva, közben kitöltötte a papírt, hogy milyen bringáról van szó, elkérte a telefonszámom meg a nevem. Rendben, addig legalább megebédelünk apámmal, nevetett, eddig még nem volt idejük megenni.
Gyorsan autóba pattantam, hazafurikáztam, a rejtekhelyről kihalásztam a pénzt és kivettem belőle az összeget, majd immár GPS nélkül visszamentem, pár perccel öt után érkeztem, de semmi gond nem volt persze. Kitöltötte a számlát (kézzel), fizetem, kérdezte, el akarom-e most vinni, mondtam, hogy ráér a jövő hét elején is, közben láttam, a csomagtartót már felrakta.
Kérdezte, hétőn vagy kedden jönnék, ő csak kedden lesz legközelebb. Mondtam, hogy akkor jövök kedden, az apja bólogatott, hogy az neki is könnyebb, akkor ne egyedül van a boltban.
Búcsúzóul kezet fogtunk és hónom alatt az új sisakkal (Vigor, nagyon komoly, csőváz merevítésű, mondjuk a bringához valami retro jobban illene, de ebben a biztonság és célszerűség vezetett inkább, mint a stílus), kesztyűvel és számzárral jóleső izgalommal mentem haza (nem tudom, ez most a biciklinek szólt, vagy a vásárlás öröme, szerintem mindkettő, mert mit tagadjam, azért jó érzés, hogy meg tudom venni).
Ma visszatértem, épp nem sokkal a hétórai zárás előtt, a Jamis már várt rám, Adi barátságosan üdvözölt, mondtam, hogy pár dolog még kéne, egy csengő, egy fényvisszaverős nadrágszár-összefogó meg egy pumpa. Volt minden, a csengő hatalmas, retro darab, igen átható, szép, erős csengéssel, a pumpa közepes méretű, még hordozható, de már elég hatékony, hogy ne kelljen sokat küzdeni vele.
Mindenestül a bringa, a két lámpa, a sárhányók, a kitámasztó, a csomagtartó, arra egy csomaglefogó háló, a kesztyűk, a sisak, a zár, a pumpa, a csengő, egy kulacstartó és kulacs (amit ajándékba adott a végén) 600 dollárba voltak, de ezért van egy teljes felszerelésem.
Búcsúzóul Adi még segített berakni a bringát a kocsi hátuljába (előredöntött ülésekkel meglepően nagy hely van a Pontiacban, simán befért). Még megértem, mutassa meg, hogy kell a gyorskioldóval a kereket levenni, aztán ismét kézfogás és mondta, hogy majd egy-két héten belül nézzek be, akkor utánahúzza a csavarokat. Szombaton szerintem visszamegyek és beszerzek pár bicikliút-térképet a környékről.
Mikor hazaértem, természetesen nem állhattam meg, hogy ki ne próbáljam, jóval hosszabb kört tettem vele, mint terveztem, annyira élveztem a bringázást. Ez egy nagyon jó bicikli, tényleg, minden kis kétségem, ami vásárlások után ott szokott bennem motoszkálni, elmúlt. Simán, csendesen, könnyedén gördül, olyan kényelmes, mintha csak rám tervezték volna, a váltót kicsit még szoknom kell (7 sebességes Shimano gripshift), de teljesen elégedett vagyok. És meglepő módon nem is nagyon fáztam, pedig öt fok körül lehetett, csak a kezem, hiába volt rajtam kesztyű, de ennyi elmegy. Jó volt bejárni a környéket kicsit végre, sokkal többet lát így az ember, mint autóból. Nagyon kellemes hely, tetszik.
Hazaérve kicsit megküzdöttem az ajtón bejutással, aztán meg a szobában helyet találni neki se egyszerű, majd beszerzek valami alátétet, ha nagyon sárosan jönnék meg. De amúgy szerintem egy dizájn szempontból is megállja a helyét, nem válik szégyenére a nappalinak. :)
Ha majd le kell adnom a kocsit hétvégén, legalább tudok mivel közlekedni. És az egészségemnek is jót tesz, csak vigyáznom kell, ne essek megint, mint másfél éve.
Ja, igen: nem tudok betelni vele, milyen könnyű! Minden alkalommal, ahogy kimegyek és meglátom, muszáj odamennem és fél kézzel emelgetnem kicsit. :)
Hát ő Jamis, varrott bőrkormánnyal(!), na jó, csak műbőr, de akkor is, stílusos és jó a fogása, színben pont megy a bőrüléshez (memory foam!), teleszkópos-rugós üléstartó, Shimano Tektro Tenere fékkar, V-fékek, Shimano Altus váltó, elől Cateye 5 LED-es, hátul Redlight 4 LED-es lámpa ... amilyen jól néz ki, olyan jól is megy!
Enyhén rovarszerű kinézetem lesz ezzel a sisakkal meg kesztyűvel, főleg, ha még egy napszemüveget is felteszek. :)
