Azért van, ami pozitívan meglepett a Social Security numberrel kapcsolatban.
Még a múlt hét végén felhívtam azt a helyi hivatalt, ahol beadtam a kérelmemet. Igaz, nem sok információval tudott szolgálni a kedves hangú hölgy, de nagyon udvarias és megértő volt, egyúttal a címemet is frissítettük, hiszen annak idején még nem volt szerződésem a lakáshoz, így lakcímet se adhattam meg, csak a cégest.
Ez eddig nem is nagy szám. Azonban hétvégén a postaládámban találtam egy levelet, melyben visszaigazolták a telefonos beszélgetés során megadott címváltozást és az érdeklődésemet.
A végére még kézzel odaírta az ügyintéző hölgy, ha ápr. 8-ig nem érkezne meg a válasz, ezzel a levéllel menjek be ismét az irodába.
Na, ezt azért nevezem, egy telefonos érdeklődésre 2 napon belül írásban reagálni. Le a kalappal!

Ma volt nálam Bruno.
Ő afféle építés vállalkozó-ezermester, akit Jen, a tulajdonos képviselője szervezett, hogy megcsinálja a legnagyobb problémákat a lakással, mint például az ujjnyi rés az ajtó alatt, ahol húz be a hideg, vagy a hátsó ajtó beszorulása, ami miatt kívülről nem zárható, no meg a mosogatógép tömítésének hibája, ami miatt ereszti a vizet.
Bruno késő harmincas, derék, szakállas fiatalember, a megbeszélt időpont előtt 20 perccel felhívott, hogy biztos otthon leszek-e, már akkor otthon voltam, elkéretőztem Jefftől.
Érkezéskor barátságosan üdvözölt és mondta milyen problémákról tud, én részben megerősítettem, részben kiegészítettem ezeket. Megnézte, majd azt mondta, oké, most elmegy beszerez pár hozzávalót és hozza a szerszámokat, kb. 20 perc múlva visszaért. A hátsó ajtót levette, meggyalulta, szépen rendbe is tette. Az első ajtóra felszerelt egy ún. seprűt, amolyan gumilap, ami alul elfogja a huzatot, ehhez szintén le kellett venni az ajtót és az aljára rátoldani egy lécet. Közben jól elbeszélgettünk, alaposan meglepett, mikor a ház koráról faggattam és azt mondta, szerinte ötvenes évek előtt épült. Nahát... ezek szerint fel lett újítva, de ez a kor megmagyarázza az alacsony plafont, a fűtést, a vacak ablakokat...
Végül a mosogatógép tömítését tisztította le (én ragasztottam előtte Loctite-tal, de hiába), majd egy vízálló ragasztóval megragasztotta. De mondta, hogy nem garantálja hogy jó lesz.
Este kiderült, nem is lett jó.
A gép megint maga alá vizelt, ráadásul – bár nem hinném, hogy összefügg a mai javítással – végig olyan hangosan zúg, mint egy porszívó. Apropó, a gyalulás után kipróbáltam az új Eureka porszívómat, szinte a legolcsóbb típus, 70 dollár volt, elmegy, nem egy HEPA szűrős, de működik.
Megint ugye az a vezérelv, hogy két évre nem fogok megvenni egy 400 dolláros Electroluxot vagy Dysont (pedig ez nagyon űrtechnika, amúgy rettenetesen tetszik).
Este kipróbáltam a másik nagy konyhai okosságot, a FoodSaver nevű vákuumfóliázót. Hát ez nagy királyság! Még régebben vettem egy nagy, kerek sajtot, nem tudtam, miféle, de jól nézett ki, és most felbontottam, de mivel kb. 1 kilós, elég sokára fog elfogyni. Nagyon finom egyébként, talán mexikói lehet, kicsit a mi natúr gomolyánkra emlékeztet. Már nagyon hiányoltam ezt a fajtát.
Eszegettem, meg levágtam egy kisebb szeletet, amit műanyag dobozban a hűtőbe raktam a többi sajttal együtt (most épp négyféle van és kétféle túró), majd összeraktam a fóliázót, elolvastam az útmutatóját és nekiveselkedtem. Semmi különös tudás nem kell hozzá, teljesen automatikusan és ügyesen teszi a dolgát, nagyon tetszik. Lehet hozzá előre levágott zacskót vagy tekercsről egyedi méretűt használni, mindkettő van benne. Sőt, arra is képes, hogy a hozzá adott kis ételtároló dobozból a szelepen keresztül szintén kiszippantja a levegőt, ez részben tárolásra, részben pácolásra jól használható.
Gyorsan befóliáztam még az utolsó két szelet kenyerem is. :)
Avokádókrémet akartam készíteni este, így amint az Androidos mobilom felcsippant, ami azt jelentette, hogy szinkronizálni tudott, mert a szomszéd bekapcsolta a wifijét, rávetettem magam a Mac-re és gyorsan lekértem pár receptet. Az a baj, hogy mindegyik úgy kezdi, hogy az avokádó belsejével mit kell csinálni. De hogy jutok el odáig?
Kissé bizalmatlanul néztem a cuccot, majd egy késsel nekiestem óvatosan a héjának.
Az elsőnél valami szürkésbarna, elég szottyos massza tárult fel, a mag körül némi zölddel, de emlékeim szerint az egésznek zöldnek kellett volna lennie, nem volt túl bizalomkeltő, és a szaga még annyira se, kb. az állott halra hajazott... ráadásul itt-ott holmi fehéres részek is feltűntek, mintha penészes volna... enyhe undorral a másikat kezdtem el nyitni, az valamivel normálisabbnak tűnt, legalábbis félig, kicsit zöldebb volt, de egy része ennek is ilyen ocsmány, barnás, nyálkás, halszagú valami... nem mertem megkockáztatni, olyan rossz hatással volt rám, a kukában végezte. Egy Anjou-körtével vigasztalódtam. Azért valaki elmondhatná, milyen a jól működő avokádó és hogy kell kinyerni belőle a hasznosítható anyagot.