Reggel kiderült, hogy egy alapvető félreértés miatt a projekt, amin 2 hete dolgoztam és azt hittem, tegnap sikerült befejeznem, sajnos rosszul alakult és újra kell generálni a kimeneti fájlokat, mind a 35-öt.
Igaz, a helytelen méretezést én követtem el, de azért, mert nem volt specifikáció (ez az egész projektet jellemezte, egy régi munkát kellett újratervezni, és mindenre azt mondták, használjam a régit, csakhogy abból egyrészt több verzió volt, másrészt egyik csak már termékként volt meg nekem, a másikból Mike-nak volt valami digitális változata, de nem teljes, ha jól láttam.
Mindenesetre az első tesztfájlt már szeptember végén elküldtem, a másodikat október harmadikán. Mindegyikben ugyanaz volt a méret, senki nem ellenőrizte le, senki nem vette észre.
A hét azzal telt el amúgy is, hogy a korábban nem meghatározott dolgokat hiányolták és így végre megadták, miket kellene még beletenni, bár szerintem jobb lett volna ezzel kezdeni, nem csak azt mondogatni, hogy „refer to the old one" - már csak azért se, mert azt nem én csináltam.Az meg egyenesen kabaréba illő volt, hogy az utolsó napokban még 3-4 alkalommal írták át a szövegeket benne, a kontakt információt is beleértve.
Könyörgöm, már több mint egy hónapja tudták, hogy mikorra kell késznek lenni, egy ilyen alapdolgot miért nem lehet előre eldönteni?
És ez egy ilyen elátkozott projekt, már volt vele pár gikszer. Elsőként az, hogy háborogtak, hogy én önkényesen megváltoztattam valamit a tervben, ahhoz képest, amit elküldtem.
Valójában ez a következőképpen történt: szeptember 29-én küldtem az első koncepciót. Ez még csak egy vázlat, egy előzetes elképzelés. Erre semmi visszajelzést nem kaptam, egyáltalán semmit.
Közben ahogy folytattam tovább, egy dolgot valóban megváltoztattam benne, mert rájöttem, hogy jobb lenne az másképp, és erről október harmadikán írtam egy levelet Jeffnek, amiben világosan jeleztem, hogy azt a részt eltávolítottam az eredeti helyéről és áthelyeztem máshová.
A múlt hét elején szólt Jeff, hogy gyerünk, csinálhatom a befejező munkát és a végső fájlokat. Csináltam is, ő föltöltötte a Tennessee-i főhadiszállás szerverére. Majd jött pár nap múlva a rémüldözés, hogy úristen, úristen, megváltozott, miért?? És gyorsan vissza az eredetihez!
Bakker.
Három hetetek volt, hogy azt mondjátok a koncepcióra: jó lesz, így kérjük, vagy pedig ezt meg azt csináld másképp.
Jeff két hete tudott róla, mert közöltem vele a változást.
Akkor miért én vagyok a hunyó? Mit kellett volna még tennem, ha ők nem képesek két héten át megnézni, amit elküldök? És Jeff se tiltakozott.
Mikor ezen háborogtam kicsit neki, a vállát vonogatta, hogy ne csináljak belőle ügyet, még időben vagyunk. Hja, ő könnyen beszél, de nekem még fél nap munka, amit el lehetett volna kerülni, ha akkor adnak visszajelzést, amikor én elküldtem a változást. Köztünk szólva szerintem kár volt visszacsinálni olyanra a végeredmény szempontjából.
Aztán az is kiderült, hogy amit előzetesen közöltek, hogy megtartjuk a régebbi verzióból, közben már nem úgy van, pedig én aszerint haladtam végig, most mellékesen megjegyezték, hogy ja, ezt meg azt hagyd ki és csinálj helyette „something another".
Mintha az csak úgy menne, hogy leülök, megnyomok két gombot és kijön a gépből „something another", ami pont beleillik abba, amit eddig csináltam.
Hogy van ez? Amin dolgozom, egy fontos mintamunka lesz egy kiállításra és az elkövetkező években a cég egyik fő termékmintája. Nekik csak ennyire fontos, hogy rittyentsek oda „something another"-t? Én aztán 2 napig vacakoltam vele, hogy tényleg egy míves, odaillő résszel helyettesítsem és azt se mondták, hogy jó lett vagy sem.
Közben valaki megette vagy kidobta a pizzámat, amit a mélyhűtőből előrelátóan kivettem még délelőtt, hogy kicsit felengedjen és ne fagyottból kelljen melegítenem, megfontoltan feltettem a hűtő tetejére és hátratoltam egészen a konyhaszekrénya alá, reméltem, hogy nem csapnak le rá. Tévedtem. Hiába, nem számoltam vele, hogy az emberek többsége az én nézőpontomnál jóval magasabbról látja a dolgokat...
És ráadásul a Sales meg a Management leállt velem vitázni olyan szakmai részletekről, amihez tényleg nem értenek. Ha azt csinálom, amit ők akarnak, az plusz 3 óra munka lett volna ma, megpróbáltam ábrákkal elmagyarázni, miért nem úgy van, ahogy mondják, de csak kötötték az ebet a karóhoz, már konferenciahívást rendeztek és azon győzködtek, továbbra se értve a dolgot, végül rájuk hagytam, aztán szóltam Jeffnek, aki azonnal megértette, hogy igazam van, és felhívta az ottani megfelelőjét, akivel sikerült egyeztetnie és elfogadtatnia, hogy jó úgy, ahogy csinálom. Utána hallottam még, hogy a Sales akadékoskodott vele, hogy de mégse, képtelenek voltak vizuálisan modellezni magukban a dolgot, amitől ők tartottak, az fizikailag lehetetlen, úgy van megcsinálva a technológia, fölösleges túlbiztosítás lett volna.
Három után mikor már nagyon kivoltam, rendeltem egy pizzát, fél négy körül felfaltam az egészet, legalább ennyi örömöm legyen.
Végül ötre kész voltak a fájlok és felét fel is töltöttem az FTP-re, a többi meg várakozott a sorban.
Ezt megírtam mailben, mondtam, hogy benn maradok, amíg mind átmegy, kérem, hogy hagyják jóvá, ha megkapták.
Aztán átsétáltam a Home Depotba, vettem pár cuccot a következő mcgyverezésekhez, visszamentem, épp akkor futott le az utolsó feltöltés, hét óra körül járt már.
Megírtam, hogy kész, kérek egy visszajelzést. Húsz percig semmi, akkor fogtam magam és elmentem. Sose értem ezt, amikor én benn tudok maradni, hogy befejezzem mielőbb, amit akartak tőlem, ők miért húznak el és szarják le az egészet, ha elmúlt 5 óra? Én is mondhattam volna, hogy bocs, fájront, majd hétfőn reggel befejezem - de akkor csúszott volna az egész.
És ez még nem minden.
Délután Caitlin, aki néha recepciós, hozott 4 kisebb csonagot (egy nagyobb könyv, egy kisebb, meg két még kisebb boríték) ingerülten odadobta az asztalomra, és epésen megkérdezte, hogy lesz-e minden nap ennyi küldeményem még, mert már a cég fele levelezését ez teszi ki.
Éppen szar kedvemben volt, feszült és ingerült amúgy is a munka miatt, hát csak annyit mondta, hogy nem tudom, alighanem lesz. Én sose kértem, hogy hozza oda nekem, Sandrával, a másik recepcióssal már megbeszéltem, fel ne hozza, csak át kell venni a bejáratnál (amúgy is oda hozzák a többi postát is) és rakja rá a bringámra, ez öt lépés. Caitlin is ugyanezt megtehetné. Nem tudom, ez olyan nagyon megterhelő lenne?
Mindenesetre aztán mikor volt egy kis időm, megpróbáltam a még folyamatban lévő Amazonos könyv és egy másik rendelést törölni, de már nem lehetett, meg átírtam a címemet ott is, meg az eBayen is az otthonira, de előre látom, hogy ebből baj lesz, mert szerintem vagy el fognak keveredni a csomagok, vagy jelentős késéssel fogok hozzájutni.
Az USPS postása ugyan be tud jönni a lépcsőházba, de ezek a küldemények nem férnek be a postaládába. Hová fogja tenni őket, a tetejére, vagy a földre? És után ki felel érte, ha eltűnik?
A csomagküldők meg be se tudnak jönni, azok csak ragasztanak az ajtóra egy cetlit, ami vagy kibírja a mostani szeles, esős időt, vagy nem, és akkor is, a legközelebbi felvevőhely kb. 7 mérföld, egy nagyobb csomagért meg esélytelen bringával elmennem.
Nem tudom, mások ezt hogy csinálják... sajnos nekem egy csomó olyan dolog kell, ami a környéken nem kapható, sőt, még máshol se könnyen, de Amazonról könnyen beszerezhető szerencsére, így nagy segítség volt, hogy ez működött eddig. Igaz, el kell ismernem, hajlamos voltam kicsit túlzottan is beleugranom ebbe, de most egy ilyen beszerzős időszak volt... mindenesetre alaposan lehűtötte az online vásárlási kedvemet. Talán jobb is így?
Itthon nekiálltam egy kis barkácsolásnak, amit szintén sikerült elrontanom, na nem teljesen, de annyira igen, hogy eléggé kedvemet szegte és még ráadásul az alkatrészeket is megrongáltam a szerszámmal együtt... pedig éreztem én, hogy előbb módosítanom kellett volna azt a szerszámot, de ahhoz be kellett volna kapcsolni a szalagcsiszolót, amihez meg nem volt pofám este 8 után.
Eh... most sokkal több javítanivaló lesz ezen is. :(
Remélem, az elkövetkező egy órában már nem üt be semmi a mai napon