Az online vásárlás kényelmének (lásd: Amazon, eBay) van egy nagy veszélye is: jelesül a függőség kialakulásának lehetősége.
Mert ugye egy technomán férfiember a nőkkel ellentétben nem plazákban és butikokban tud eltölteni órákat, hogy ruhát, kozmetikai szereket, csecsebecséket, lakásdekorációt és hasonlókat nézegessen, próbálgasson és vásároljon, hanem az internetes áruházakat böngészi hobbija kellékeit keresve és ha talál, olyan könnyű megvenni, csak pár kattintás, a kártya számát kell csak megadni, vagy a PayPalon jóváhagyni, tulajdonképpen észre se veszi az ember, hogy már megint kicsúszott egy százas (dollárban!), és azon kapja magát, hogy ha aznap nem jön csomagja, már bosszankodik...Ez mindenesetre intő jel.
És abban, hogy megmagyarázzuk, mennyire szükségünk van arra a bigyóra, szerszámra, szakkönyvre, nagyon jók vagyunk ám... :)

Jó lesz vigyázni.

A másik oldalon is van új tapasztalat: a fekete, még fél éves se múlt Gibson SG gitáromat eladtam eBayen. Csúnyán buktam rajta és jó lecke volt: soha többé nem fogok új, bolti gitárt venni. Majdnem olyan ez, mint az autó. Az élete első időszakában elveszti értéke jelentős hányadát, ha nem valami luxuskategóriás darab.
A Gibson igen jó nevű gyártó, a gitárom amerikai készítésű és bolti állapotú - minimális felszíni kopástól eltekintve egy gyakorlatilag használat közben teljesen rejtett helyen, ami sajnos már rajta volt, mikor megvettem, illetve akkor egy mély benyomódás volt, mely alól kilátszott a csupasz fa, ezt kijavítottam úgy, hogy mindössze 2 eltérő fényű folt maradt a felületen, de teljesen sima lett.

Ráadásul egy profi kemény tokot is adtam hozzá, ami eredetileg nem tartozéka, az eBayen listázott ilyen modellek közül az enyém volt a legjobb áron, mégis mindössze egy licitáló akadt, aki el is vitte kikiáltási áron. Több mint 200 dollárt vesztettem ezzel a gitárral így, ami nagyon durva.

Igaz, ez a Gibsonok közül az alapáras termékek közt volt, na de akkor is... hogy veszítheti el az értéke negyedét ennyi idő alatt???
Persze ez a baj a hirtelen felindulásból történő vásárlással, az ember nem néz körül, milyen alternatívák lehetnek. Ráadásul egy gitár nem olyan bonyolult és saját kezűleg nehezen javítható szerkezet, mint egy autó, sok minden nem mehet benne tönkre, tehát jó eséllyel egy 3-5 éves használt hangszer ugyanolyan jó, mint egy új, de addigra már jóval olcsóbb szokott lenni.

A „vintage” különlegességekkel persze más a helyzet, azok kétezer dollár fölött indulnak, és az ötvenes-hatvanas évekből származók a legértékesebbek talán.

Tehát eladtam, fájó szívvel, nem is búcsúztam, elő se vettem még utoljára játszani egyet rajta.
Szerencsére az általam vett gitárok dobozait nem dobtam ki, ezért volt mibe csomagolnom.
Meglepetést okozott az eladással járó procedúra, kellemest és kellemetlent is. A pozitív az volt, milyen jól ki van találva a szállítás, a PayPalon a fizetéshez rendelve azonnal ott volt a lehetőség, hogy a szállítólevelet kinyomtassam, ehhez persze kellett egy UPS vagy USPS regisztráció, UPS-t választottam, mert az itt van fél mérföldre és mindenki azzal küldte a gitárokat eddig.

Meg kellett adnom a doboz méreteit, súlyát, először majdnem megszívtam, mert én 35 dollárt adtam meg szállításra (ahogy az én vásárlásaim során mindenki annyiért szállított gitárt), és valamiért mégis 54 jött ki. Aztán rájöttem, hogy 20lbs felett ugrik a tarifa, hát beírtam éppen annyit, amúgy valóban olyan körül volt. Így már kijött.

Utána automatikusan leemelte a PayPalról az összeget és elkészítette a címkét a vonalkóddal, beregisztrálva a szállítást a UPS rendszerébe, én meg kinyomtattam, ráragasztottam és kész.

Ma el is vittem, igaz, ehhez ebédidőben kellet Mike segítsége a kocsival, leadtam, leolvasták a vonalkodót, nyomtattak egy nyugtát és kész, persze minderről email ment a vevőnek meg nekem is. Nagyon profi rendszer és nagyon kényelmes, tulajdonképpen azt is kérhettem volna, hogy nálam vegyék fel a csomagot, a gond csak az, hogy nem tudnék nagyon időpontot egyeztetni velük.

Ami pedig a negatív részt illeti: a vevő által küldött fizetség függő státuszban van, szerepel a számlaegyenlegen, de fel nem használható 21 napig, mert addig visszatartják, ha a vevőnek bármi panasza volna. Ezt nem tudtam. Nem tragikus és valahol érthető is. Most már értem, miért ódzkodtak egyesek eladni cuccot, mikor magyarként eBayeztem... mert ha ilyenkor valaki nekiáll nagyon kekeckedni, még akár el is veszhet az a pénz...

Mindenesetre egy tapasztalattal gazdagabb lettem.

Jut eszembe, érdekes ez a Mike. Minden nap kilencre jön és ötkor megy, plusz-mínusz 5 perc. Szinte minden nap a McDonaldsban étkezik, pontosan ugyanazt rendeli és néha, mikor elkísértem (igen, töredelmesen bevallom, a Nagy Sátánhoz betértem enni többször is), ugyanaz a koreográfiája az étkezésnek is.
Egyébként megmutatta, hogyan lehet olcsón aránylag egészségeset enni ott: vesz az ember egy Side salad-ot, ami egy kisebb tál saláta, kérhet hozzá öntetet, aztán vesz két McChickent, meg valami italt. Ez kevesebb mint négy és fél dollár.
A McChickenből kiveszi a csirkehúst, rádobja a salátára és már meg is van a csirkehúsos saláta. A szendvics meg kuka, ami okoz egy kis lelkifurdalást, mert utálok ételt kidobni.

Egyedül lakik itt, a családja Philadelphiában él, de azért vett itt magának egy autót, na milyet? Egy Nissan kisteherautót. De hogy minek? Miért kell neki ez, mikor semmi olyan dolgot nem csinál, amire rendszeresen szükséges lenne egy ilyen összkerekes platós haszongépjármű? Nem értem...

Ahogy azt se, amit már talán említettem, de mivel minden nap reggel-este találkzom vele, újra és újra megütközöm rajta, hogy miért nem tudnak 300 métert elgyalogolni a távolabbi parkolóból a munkahelyükre vagy iskolájukba az emberek és miért éri meg annak az iskolának ezért egy minibuszt üzemeltetni, egy sofőrrel, akinek az a dolga, hogy 5-10 percenként megtegye ezt a 300 métert a kisbusszal, amiben ülnek még ketten-hárman. És képesek kivárni azt az 5-10 percet, pedig azalatt már rég ott lennének gyalog... ezt a lustaságot, elképzelni se tudják, hogy a lábukat nem azért teremtette Isten, hogy a gázpedált nyomják, hanem hogy mozogjanak vele? :)