Ez most elég "műszaki" írás lett, ha untat az ilyesmi, lapozz...

Eredeti szakmám szerint informatikus mérnök lennék, méghozzá „beágyazott mikroprocesszoros technológia” szakággal. Igaz, már nagyon régóta nem dolgozom a szigorúan vett informatikában, leginkább csak mint felhasználó/tesztelő.
1982-ben kezdtem először számítógéppel foglalkozni és '85-ben már volt saját gépem, egy magyar Primo. 

Abban az évben, második gimiben alakult az első komolyabb együttesünk is, akikkel rendszeresen próbáltunk és koncerteztünk.
1987-ben már egy akkor a hazai átlagnál jóval modernebb Atari ST gépem volt, mivel ez kifejezetten hasznos lehetett a zenéléshez, az egyetlen beépített MIDI csatlakozós gépként. Akkoriban az Omega stúdiója volt a legmodernebb Magyarországon, náluk három ilyen gép működött (bár meg kell említeni a Szalay-testvérek korábbi Muzix-81 rendszerét is, ezen készült Presser Electromantic-ja, ami Vangelis lemezeivel vetekszik, sőt...).

A nyolcvanas évek végén már MIDI-vel foglalkoztam, az Atarin pötyögtem be zenéket és a diplomamunkám egy Gitár-MIDI átalakító volt, természetesen az Atarival.

Hej, a boldog hőskor, amikor még értettem a szakmámhoz valamennyire... akkoriban még titokban lemásolt fekete-fehér, pocsék minőségű, kézzel összefűzött német könyvekből szerezhettünk csak információkat, illetve a hetente bizonyos helyeken összefutó Atari klubtagok segítettek egymásnak, egyik telefongyáros mérnök építette bele nekem az eredeti egyoldalas kisfloppi meghajtó helyére az akkoriban kizárólag a Quelle vagy Otto áruházban megrendelve megkapható kétoldalas floppimeghajtót.
A fél megabájtnyi(!) memóriabővítést az együttesben billentyűs barátommal "patkoltuk rá" az eredeti chipekre forrasztással, én meg a jókora áramköri lap tervrajzon kisilabizáltam, melyik vezérlő melyik lábára kell rákábelezni a memóriaverzérlő jeleket... vicces, hogy később a gyári megoldás is ezt használta.

Na, akkor be is fejeztem az ilyen irányú tevékenységemet.

Számítógépem és gitárom szinte mindig volt utána is, de eszembe se jutott, hogy összepárosítsam, igaz, akkor még sokkal költségesebb és nehézkesebb volt a digital recording. Nem is nagyon gitároztam, nem nagyon volt miért, se együttes, se ihlet, és őszintén szólva az akkori párom se igazán szerette, ha néha csak úgy felkaptam a gitárt, így egyre kevésbé volt hozzá kedvem.
Talán négy és fél éve az hozott vissza a zenéléshez és dalíráshoz, hogy kezembe akadt egy Boss Micro BR nevű „zsebstúdió”, amivel négysávos felvételeket lehetett készíteni, volt benne még dobgép és gitáreffekt is.

Éppen az egyszerűsége és a minden egyéb külső ketyere nélküli használhatósága fogott meg. Elkezdtem zenélni, és több mint fél évig elég sok számot csináltam vele. Általában 1-2 éjszaka vettem fel, reggel meg Nagykovácsiból a munkahelyre menet a buszon és villamoson szerkesztgettem, utómunkát végeztem rajta.
Aztán a következő évben is volt egy ilyen „hullámhegy”, mikor megint nekiveselkedtem ennek és készültek számok - utána ismét szünet.
A zenei reneszánszom harmadik évében vettem meg a ministúdió bátyját, ami már 8 csatornás volt és sokkal kényelmesebben kezelhető, olyan laptop méretű. Ezzel könnyebb volt dolgozni, de nagyjából ugyanazt tudta, mint a kicsi.

Amikor kiköltöztem, mindent eladtam szinte, nem láttam értelmét cipelni, meg egy időben átmenetileg kellett is a pénz jobban.
Itt nemsokára vettem egy Macbook-ot, és bár eddig sose próbáltam igazán a számítógépes felvételt, tudom, hogy teljesen profi rendszerek épülnek már Mac vagy PC alapra, és az OS X elve tartalmazza a Garage Band nevű könnyen kezelhetőnek mondott házi-stúdió szoftvert. Gondoltam, itt az ideje kipróbálni és vettem először egy egyszerűbb, majd miután az nem vált be, egy kicsit jobb (és négyszer annyiba kerülő) külső egységet (Line6 UX2)

Ez elvileg egy jó középkategóriás rendszer, ahogy a szoftver is. És mégis, mindössze egy értékelhetőnek nevezhető zenét csináltam velük, amit a Crafter gitár bemutatására használtam.
Semmi több.
Beszereztem közben egy Korg Sound-On-Sound készükéket is, azt hittem, ez valami olyan lesz, mint a Micro BR, de ez is elég más. Itt sincs lehetőség a sávokat külön-külön szerkeszteni, tulajdonképpen nincsenek is sávok, ez olyat tud, hogy mintha egymásra rétegeznék többszöri felvételből annyit, amennyit akarok, de ezzel az a baj, hogy én nem akarok húszféle gitárhangot egy zenében egymásra játszani, viszont szeretném a részleteket külön-külön szerkeszteni és módosítani. Ilyet ez se tud és a dobgép meg az effekt funkciója is korlátozottabnak tűnik, a kijelzője meg túl kicsi és nem elég informatív.

Kezdek rájönni, hogy ez visszaesés és tartós hullámvölgy részben azért tart még, mert egyszerűen van bennem egy ellenállás, nem szeretem ezt a számítógép alapú rendszert. Nem logikus a számomra a felépítése, nem egyszerű a használata. Sokkal nehézkesebb, macerásabb, mint a két önálló ministúdiónak - igaz, sokkal szélesebb a választék mindenféle hangzásból, paraméterből, lehetőségből. De talán épp ez zavar, a gyakorlatilag kiismerhetetlen variációs lehetőség és túl sokféle opció összekapcsolása, no meg az, hogy ott kell kuporognom az amúgy nem túl kényelmes számítógépasztal előtt, nem férek el rendesen, mindig leverek valamit, mindig beleakadok a drótokba - és persze időnként a szoftverek se működnek hibátlanul.
Azt hiszem, valójában az az ok, hogy öregszem. Kezdek rigolyássá és begyöpösödötté válni, nincs kedvem a szoftverek ezernyi funkcióját kiismerni hosszú napok munkájával, szupportokkal levelezni, fórumokon keresgélni információkat.
Zenélni akarok, nem számítógépben matatni. Ahogy a valóban sokoldalú, bár kicsit mégis „mű” digitális multieffektektől is kezdek idegenkedni.

Az erősítőm is rém egyszerű, egy Vox Pathfinder 15R, Gain, Volume, Bass, Treble, Reverb, Tremolo Depth/Speed. Nincs modellezés, mindenféle hiper-szuper effekt.
A gitároknál is kezdek inkább a retro felé visszatérni, az előző Fenderem 8-9 éves, a legújabb tagja a „gyűjteménynek” pedig már 19 esztendeje készült.

Apropó, őt tegnap vettem az eBayen, egy igazi ritkaság, nagyon különleges, mondhatni, a szokásostól elrugaszkodott hangszer, részletek majd később, ha meg is kapom. Sajnos viszont egy másik gitáromat cserébe el kell adjam. Megfogadtam, hogy próbálom nem bővíteni a gyűjteményt tovább, ezért alighanem a vadiúj fekete Gibsonomnak mennie kell, meg is hirdettem már a Craigslisten.

Valahogy úgy érzem, minél egyszerűbb és minél kevesebb cifraságot tartalmaz, annál jobban tudom használni azokat a technikákat, melyekkel zenélek. Igaz, most is használni fogok majd MIDI gitárt - de az is egy nyolcvanas évek közepéről származó rendszer, egy szintén kb. 20 éves miniszintivel.

Ha eleget gyakorlok, öregkoromra visszaérek az egy szál akusztikus gitárhoz. :)

De azért néha úgy tűnik, lesz olyan készülék, amivel tudnám folytatni. Csakhogy...

A BOSS BR-600 utódja, a BR-800 piacra került tavaly év vége felé, nagyon profin néz ki, nagyon sok új funkcióval bővült - csak éppen kihagyták belőle épp azt a lehetőséget, hogy magán a készüléken lehessen a sávokat szerkeszteni-módosítani. Ők nyilván fejlődésként állítják be, hogy le lehet tölteni a sávokat számítógépre, és csak ott lehet szerkeszteni. Ennek persze sok értelme nincs, hisz a készülék lényege éppen az, hogy önmagában képes legyen ellátni az összes gyakran használt funkciót. De ezzel sajnos éppen a "függetlenségét" vesztette el, ezt elég sokan nehezményezték, akik szerették az előző verziót.

És itt van már a boltokban a kis kedvencem, a Micro BR utódja, a BR-80 is, nagyon bízom benne, hogy kijavítva az bátyuska hibáját ebben megmaradt az on-board editing lehetősége. Már írtam az egyik forgalmazónak, hogy mi a helyzet ezzel.
Ami még szintén bosszantó, hogy többnyire ezek a készülékek még véletlenül se kompatíbilisek egymással, amit az egyiken csináltam, az az utódján vagy a nagyobb testvérén sajnos nem lehet használni.

Mindenesetre, azt határozottan érzem, hogy a számítógépes stúdió és felvétel nem az én világom, pedig munkám során baromi bonyolult szoftverrel keresem a kenyerem és elég jól is csinálom.
Vagy talán épp ezért? Épp elég fárasztó az, hogy abban próbálom megtalálni a kerülő utakat, ha valami nem úgy működik, ahogy várnám vagy ahogy kéne?
Legalább a hobbimtól próbálnám távol tartani azt a frusztrációt, amit a számítástechnika okoz?
De tényleg lehet, hogy ez inkább már a korral jár...