Lehet, hogy nem vagyok teljesen normális?
Már máskor is tapasztaltam ezt a szindrómát magamon, nem tudom, van-e tudományos neve.

Talán diszproporcionális pszeudo-professzionalista maximalitisz?

Arról van szó, ha némely műszaki problémamegoldásról van szó, legyen az akár csak valami hétköznapi, minimális műszaki érzékkel ellátott embernek egyszerű felszereléssel is teljesen kivitelezhető dologról, nekem mindenáron muszáj teljesen körbejárnom a problémát 37 különböző szemszögből, de úgy, hogy közben már szinte a szerszámgyártási technológiákat is próbálom megismerni, továbbá feltétlenül szükségesnek érzem az elérhető legjobb szerszámokat és alkatrészeket beszerezni, akkor is, ha esetleg egy évben egyszer használom csak.
Így végül kikötök valami űrtechnikánál, ami gyakran nem is ágyúval, hanem hőkeresős rakétával verébre.
Konkrétan most azzal kezdődött, hogy egy jóbarátom, aki amúgy az általam ismert legnagyobb Saab szakértő és élő Saab-lexikon azt tanácsolta, mindenképpen cseréljek benne gyertyát, megadta a szükséges típust is.
Mivel nem voltam képben igazán (bevallom, utoljára még valamikor a 90-es évek legelején cserélhettem gyertyát egy Trabanton, a Saabjaimat sose én javítottam, mindig a szervizben csináltak mindent, vagy barátom segített), elkezdtem a gyártó weboldalán informálódni.
Kiderült - amit eddig nem tudtam, szégyen ősz fejemre - hogy a gyertyáknál is fontos az adott nyomatékkal való meghúzás, túl alacsony nyomaték esetén nem illeszkedik rendesen és probléma lesz a hőelvezetéssel, túlhúzás esetén elrepedhet, eltörhet.
Ehhez persze nyomatékkulcs kell.
Elvileg ismertem, mi ez, legalábbis azt hittem. Miután felmentem az Amazonra keresni, rájöttem, hogy gyakorlatilag dunsztom sincs róluk.
Ráadásul szeretnék az előző évnél takarékosabban gazdálkodni, ezért próbálok csak olyasmit venni, ami tényleg szükséges, másrészt ha már veszek, a körülményekhez képest a legolcsóbbat nézem - igaz, hosszabb távon erről gyakran kiderül, hogy drágább, mivel egyszerűen nem olyan jó, és vagy vissza kell küldeni, vagy nem hozza azt, amit kéne.
Ez elég kellemetlen dilemma. Műszaki dolgokban meg amúgy is maximalistább vagyok a kelleténél gyakran...
Volt nyomatékkulcs már 30 dollártól egészen 400-ig. Úgy vettem észre, 80 dollár alatt az összesről van legalább 10% elégedetlen visszajelzés, mármint egycsillagos. Legtöbben arra panaszkodtak, hogy ez a kattanós beállítású, mikrométeres nyomatékkulcs ebben az árkategóriában egyszerűen pontatlan és emiatt bizony néha túlhúzták a csavarokat.
A kalibrációja is kicsit kétséges, némelyiknél a feltüntetett nyomatékértékek helytelenül vannak skálázva, némelyik csak egyik irányba használható, a törés se ritka, a beállító mechanika meg hamar tönkremegy.
Végül - két-három órányi intenzív kutakodás után - kikötöttem egy százdolláros digitális nyomatékkulcsnál, amelyről csak pozitív visszajelzések voltak eddig és elég megbízhatónak tűnt.

Igen ám, de ez még csak gyakorlatilag egy hajtókar. Ehhez még kell egy hosszabbító szár meg egy gyertyához használható dugókulcs.
Sőt, mivel a gyertyakulcsok 3/8"-es végződéshez vannak, a nyomatékkulcs meg 1/2"-es, kell közéjük egy adapter is.
Na, ezekkel az alkatrészekkel is eljátszottam azt a „kutatást", mint a kulccsal, de mivel itt már kicsit egyszerűbb a helyzet, ez röpke egy óra alatt megvolt.
Most tartok 136 dollárnál, a 16 dollárnyi gyertyát már megrendeltem. De ezt a szerszámkészletet még nem mertem, pedig már többször lebegett a kezem az Order felett.
Tényleg kell ez nekem? Nem lenne jobb ezt a szervizre bízni?
Persze vannak érvek pró és kontra: a szerviz félórányi útra van és oda kell menni munkaidőben, ha már ott vagyok, akkor egy nagyobb átvizsgálás, olajcsere, ilyesmi is kéne, de ez nem megvárható.
Kérdés: hogy jutok vissza? Itt nincs tömegközlekedés, legalábbis alig akad. Béreljek kocsit? Menjek taxival? Ez mind pluszköltség és macera.
És hogy megyek ki majd érte, ha meglesz? Vegyek ki erre szabadságt? Nem cseszhetek ezzel el két munkanapot. Azt se tudom, mit szólnak, ha beállítok saját gyertyákkal... mennyibe fog kerülni ez így együtt, az elvesztegetett idővel és az oda-vissza út költségeivel?
A szerszámok ráadásul tényleg közép-felsőközép kategóriásak, nem olcsó egyszerhasználatosak és otthon is használni tudnám majd őket bármilyen szerelési munkához.
De tényleg használom-e majd? Vagy csak áll majd évekig?
Utálom, amikor ennyire nem tudok dönteni. Itt birkózik bennem egy kupacban hemperegve a szigorú elszámoló, a kütyümániás fellángoló, a túlzott precizitásra és túlbiztosításra hajlamos kockafej és a konzumidióta.
Már csak egy évem van, hogy összeszedjek egy kis pénzügyi tartalékot, amire a dolgok jelenlegi alakulása szerint nagy szükség lesz majd odahaza.
Mikor járok jobban, ha megcsinálom magam, amit tudok és közben összeszedek jó szerszámokat és tanulok is, vagy ha alkalomadtán egy szerviznek fizetem ezt a pénzt, ami esetleg alkalomszerűen kevesebb? Megengedhetem-e magamnak, hogy olyan dolgokra költsek, melyek nem feltétlenül létszükségleti cikkek, csak mert valami homályos, távoli jövőre vetítem ki a későbbi feltételezett hasznukat? Érdemes-e órákat töltenem információk keresésével, értékelésével, összevetésével, mikor végül nem biztos, hogy hasznát veszem? Nem jobb-e, ha bemegyek a Searsbe és megveszem a legolcsóbb cuccokat, amit találok, ha már mindenáron dolgozni akarok vele? Nem jobb-e, ha hagyom a fenébe az egészet és használom addig, amíg megy és nem próbálok meg mindenáron úgy csinálni, mintha ehhez is értenem kéne, közben valami más hasznosabbra is fordíthatnám az időt és a pénzt?

Egyébként lehet, hogy még jobban fel kell szerelkezenem - vagy elkülönítenem pénzt a kocsira.
Ma észrevettem, hogy masszív olajfolyás tapasztalható a jobb elejénél. Hát igen, túl szép lett volna, ha nem üt be valami.
Fél nap alatt egy tenyérnyi folt mindig. Egyelőre nem tudom, honnan jön, motorolaj-e, vagy váltó, esetleg szervó?
Mindenesetre elég rossz ómen. :(