Kissé elmaradtam a bejegyzésekkel. Mindig volt valami más.
Nemhiába bolond hónap az április, összevissza csapongtak a jó és rossz dolgok.
Kezdve az iPhone-nal és ami azzal jár: egyrészt nagyon jó, hogy végre sikerült megvennem, és van vele internetem is. Másrészt kicsit bűntudatom van. Baromi sok pénzt kiadtam a deposit miatt erre és mégse tudom igazán élvezni.
Igen, sajnos egyelőre csalódás, több szempontból is. Bár otthon az iPhone szerint az 5 kis térerőjelző pálcikából 3 látszik, tehát mondjuk közepesen erős térerő van, az Skype használata közben a net egy fikarcnyit se lett jobb, folyton megszakad, 10-15 másodpercet késik az átvitel, a vonal szakadozik, kínlódás az egész.
Igaz, a 3G internetkapcsolat egyébként nem annyira instabil, mint a Virgin/Sprinttel, legalább működik, csak baromi lassú. Nem tudom, ez mennyiben a Verizon és mennyiben az iPhone gondja. Mindenesetre megdöbbentő, hogy már a második 3G mobilhálózatot próbálom és ennyire pocsék.
Tényleg, az otthoni szolgáltatók sebessége és stabilitása ennél egy nagyságrenddel jobb! És ami fura, hogy emlékszem, a Vodafonnál nem múlt a térerőn különösebben, mennyire stabil és gyors a net, ha volt, akkor ment, ha nem volt nem ment, de egy pálcikával is működött rendesen.
Most már tényleg nincs más hátra, mint hogy megpróbáljak még egy vonalas internetet is, szintén jó drága havidíjjal, meg 400 dollár kaucióval...
Közben már pontosítottam a megfigyelést: egyszerűen arról van szó, hogy a ház, amiben lakom, egyrészt szerencsétlen helyen van, valahol két lefedettségi zóna határán, ráadásul úgy tűnik, baromi jól árnyékoló téglából épült. Az a helyzet, hogy két ablakot kivéve a 3G gyakorlatilag megszakad és visszaáll GPRS-re. De ha már kimegyek az épület mellé az utcára, tökéletes. Kedden elmenetem ebédidőben a postára bringával, közben folyamatosan beszélgettem Skype-on Kicsimmel, meg visszafelé is, soha semmi gond nem volt a kapcsolat minőségével, még a videóátvitel is rendben van. Azóta már többször, többféle helyen teszteltem és jó volt, de amint a házba belépek, kész, vége.
Reggelente nem tudok készülni sokszor 10-15 percig, mert azzal töltöm az időt, hogy a készülékeim megfelelő beállításait összehangoljam működőképesre, hogy tudjak beszélgetni, mialatt készülök munkába. Tehát a vacak internet nem a készülék hibája.

És hát maga az iPhone. Úgy látszik, nem véletlenül nem vettem eddig se, igazából sokat nem próbálgattam, de valamiért úgy éreztem, nem ez az, ami kell. Tetszett, de mégse. Mondom ezt úgy, hogy amúgy teljesen Apple-párti vagyok, Anyu otthoni iMac-je szuper gép, az én Macbook-omra se panaszkodhatok, pedig ez is már egy két generációval ezelőtti, több mint kétéves modell.
Az iPhone-nal mégse érzem azt a magától értetődő, könnyű kezelhetőséget, amikor a funkciók külön tanulás nélkül is könnyedén megtalálhatók és szinte vezetik az embert, hogy mit kell csinálni egy feladat megoldásához.
Egyszerűen nem lehet jól hozzáférni a készülék paramétereihez. A Bluetooth bekapcsolása a negyedik szinten van a menüben. A GPS el se érhető, a készülék maga dönti el, mikor használja.
A Wifi szintén elég mélyre van dugva. Tudom, azt mondják azért, mert a készülék képes maga eldönteni, hogy mit használjon és mit nem, meg amúgy is csak be kell kapcsolni és úgy hagyni, mert nem fogyaszt sokat. Hát, nem tudom. Én jobbnak tartom, ha ezt én dönthetem el.
Ezek az Androidos HTC Sense UI felületen egy érintéssel elérhetők. De feltehetek egy olyan appot is (fenn is van), ami az össze paraméterhez (hangerők, fényerő, Bluetooth, Wifi, GPS, mobile data) egy helyen, egy érintéssel hozzáférést enged. Mi sem egyszerűbb, mint ezzel beállítani a funkciókat.
Elkezdtem böngészni a sokat magasztalt Apple Store-t olyan alkalmazások után kutatva, ami talán megoldja a problémát. Beírtam, hogy Bluetooth. A találati lista nagy része tökéletesen haszontalan játékokkal volt tele, a legértelmetlenebb dolog, amiből szintén több tucatnyi különböző változatot lehetett látni, a BT Fart, azaz Bluetooth Fingás, ezzel a dedós tinik a Bluetooth-on a haverjaik telefonjára váratlanul fingáshangokat küldhetnek.
Gratulálok, Apple Store, ezek aztán igazán hasznos alkalmazások. Egyúttal érdekes képet fest róla, hogy milyen lehet az iPhone használók tábora, ha ebből az ostobaságból ennyit képesek fejleszteni és az Apple ki is adja.
A Bluetooth walke-talkie vagy zeneküldés és hasonlók még elmegy. De nem akadt egyetlenegy applikáció sem, amivel lehetővé válna ez az egy gombnyomásos ki-be kapcsolás. Miért?
Később próbáltam másféle applikációkat is találni. A visszajelzések alapján rengeteg a másod-harmadosztályú, még a fizetősök közt is. És még azt mondják, az Android Márkét nem elég jó... hát, szerintem ez nem igaz. Erősen meglepődtem, mennyi vacak, haszontalan és nem igazán jól működő alkalmazás van.
Aztán kipróbáltam az iTunes-ot, letöltöttem egy zenét, Morricone-tól A Jó, a Rossz és a Csúf zenéjét, ami az egyik kedvenc filmem. Egy dollárért kaptam egy gagyi, műanyag hangzású, az eredeti silány utánzásának számító szintetizátoron előadott förtelmet. Nem, ez nem csengőhang, ez egy zene. És sehol nem írják róla, hogy ez nem az eredeti soundtrack. Hát mint mondjak, ezzel is sikerült pont eltrafálnom, mit nem kellett volna megvenni. Nem túl biztató.
A szövegírás rémesen bonyolult az Androidhoz képest. Amott a billentyűk hosszú megnyomásával egy másodlagos karakter hozható ki, így szinte az össze írásjelhez és a számokhoz anélkül hozzáférhetek, hogy váltani kellene a kiosztást. Az iPhone ilyet nem tud, egyedül a szóköz dupla leütése eredményez egy pontot és szóközt, meg a magánhangzók hosszú lenyomása ékezetes változatukat. De a többihez egy váltás, beírás, visszaváltás. Két teljesen fölösleges művelet. Megint csak: miért?
A prediktív szerkesztő az Androidon magyarul egy nagyságrenddel jobb rendszer. Eleve, sokféle lehetséges szóváltozatot felkínál egyszerre, persze alapértelmezésben a legvalószínűbbet, nem csak egyet, mint az iPhone, ráadásul tanítható, menet közben tudok szavakat adni a szótárhoz, illetve az új, nem ismert szavakat felveszi automatikusan. Még arra is képes, hogy mivel SMS írás közben ékezetek nélkül írom a szavakat, alighanem érzékeli, mikor írok SMS-t és mikor emailt ékezetekkel, és az első néhány szó után már meglepően helyesen ajánlja az ékezetes és ékezet nélküli változatokat.
Az iPhone mindössze egy lehetőséget ajánl minden szónál, és sokszor egy egyszerű ragozásbeli változást se képes felismerni. Nem látom, hogy tanítható lenne. Sokkal több kínlódás iPhone-on egy magyar levelet megírni, mint az Androidon. Sajnos, ez is csalódás. :(
Már az is megfordult a fejemben, hogy visszaadom és csak az előfizetést tartom meg és maradok a HTC-nél, vagy inkább veszek mégis egy 4G-s Thunderboltot. Csak az egy tégla és sokkal kevesebb hozzá a tartozék...
Na, de elég a technikából (egy időre).
Sok vacillálás után végre úgy döntöttem, veszek egy gitárt, amit a Guitar Center honlapján láttam. Igen, tudom, ez már a harmadik, de végül is, az első egy szólógitár, a második egy basszus, és kell egy akusztikus is. Kinéztem hát ezt, szokás szerint hosszú órákat töltöttem a netet bújva, felhasználói véleményeket olvasva, Youtube videóteszteket figyelve kritikus füllel (na hiszen, amilyen a hangminőség egy Youtube videón)...
Végül rászántam magam, már csak azért is, mert végre megcsináltam az USA PayPal regisztrációmat, végre confirmed és verified customer vagyok.
A magyar PayPalomról át is nyomtam a pénzt ide. Másnap már jött is a telefon a PayPaltól, hogy tranzakció-ellenőrzés, tényleg én voltam-e. Mondtam, igen, én. Kérdezték, mennyi volt az összeg, megmondtam, ezzel végeztünk is. Nem semmi, mennyire figyelnek.
A gitár a Guitarcenter.com oldalon volt, egy South Caroline-i üzletben (ez amolyan hálózat).
A webshop szerint lehet a helyi boltba szállíttatni, akkor ingyenes. Lehet PayPallal is fizetni.
Szépen végigmentem a vásárlás lépésein, minden oké, kifizettem PayPallal. Fellélegeztem, végre valami simán ment.
Egy óra múlva visszautalták a pénzt, minden magyarázat nélkül. Vatdafákk? Mi van már megint?
Felhívtam a központi telefonszámukat. Persze Callcenter.
Mondom, mi történt, kérte a megrendelés számát, megadtam.
Aszongya, hát persze, ez azért van, mert ez egy „in store used” áru. Mondom, jó, igen, és?
Hát, hogy az abban a boltban van, South Caroline-ban. Mondom, jó, igen és? Épp azért kértem a szállítást ide a megrendelő formulán.
Mire ő: de az egy „in store used item”. Kérdem, fejtse már ki bővebben, ez miért baj?
Hát azért, mondta, mert ők a Guitarcenter.com központi raktára és hozzájuk nincs semmi köze annak a boltnak, én nem tudom rajtuk keresztül megrendelni online, meg Paypallal fizetni sem.
Na, kezdett felforrni az agyvizem. Már hogyne tudnám, mondtam, hát végigcsináltam lépésről-lépésre a rendelést és nem volt vele semmi gond.
Mire ő kötötte az ebet a karóhoz, hogy de azt nem így kell, hanem fel kell hívni a boltot.
Na, most megfogtalak: képzeld, öregem, már kétszer beszéltem a bolttal előtte, hogy milyen állapotban van a gitár és milyen tok tartozik hozzá, stb. És azt mondták, rendelhető.
Erre ő megint azzal jött, hogy igen, de csak telefonon, a webshopban nem.
De ember, mondom, hát ott van a webshopotokban és simán végigcsinálható a megrendelés folyamata – tehát rendelhető! Ha mégsem, akkor minek van fönn és miért engedi a rendszeretek, hogy fölöslegesen azzal szórakozzak, hogy online rendeljek? Nem kéne egy figyelmeztettessél leállítani ilyenkor, hogy „Unfortunately, in store used item can not be ordered in central webshop. Please call the shop to order”. Annyira egyszerű lenne, nem?
Erre azt mondja: „Sir, I told you exactly now what should you do to order. Do you have any other questions?”
Magyarul kínos lett volna elismerni, hogy hibás a webshop rendszerük és elnézést kérni a félrevezető információért, inkább megpróbált lerázni.
Na mindegy. Eléggé sikerült megint felhúzniuk.
Egy darabig olyan dühös voltam, hogy azt gondoltam, hagyom a 'csába az egészet. Aztán lenyugodtam és megpróbáltam felhívni, már csak azért is, mert még sose rendeltem telefonon gitárt, és ezen is túl kell lenni. :)
Nem mondom, hogy zökkenőmentesen ment, de végül megértették, mit akarok, és azt mondták, várjak kicsit, mert számolniuk kell a szállítási költséget, ugyanis nem lehet a helyi boltba szállítani.
Vissza is hívott tíz percen belül egy kellemes hangú hölgy, egyeztettük az adatokat, majd azt kérte, adjam meg a bankkártyaszámomat.
Ennyi? Igen, ennyi. Se biztonsági kód, se semmi.
És mi van, ha valaki megtudja a kártyám számát és felhívja a BestBuyt és rendel egy több ezer dolláros 3D tévét házimozi rendszerrel? Basszus...
A kiszállítás megint érdekes, nem fogadták el a céges címet, csak oda hajlandók küldeni, ami a kártyán a számlázási cím.
Na jó, de nem leszek otthon napközben... megkérdeztem szombaton a postást, ilyenkor mi van. A választól megint leesett az állam: leteszik az ajtóm elé. Az 500 dolláros gitárt, igen.
Nem mintha a házbeliektől tartanom kéne, rendes népek. De azért ez...
Illetve, ha aláírni is muszáj, akkor itt hagynak egy értesítőt és be kell mennem a postára, ami természetesen szintén csak akkor van nyitva, amikor munkaidőm van... mindegy, megoldjuk.
Az idő is bolond. Hét közben többnyire hűvös reggelek voltak, változóan felhős-napos. Szombat viszont eldurvult, egész nap szakadt az eső, fújt a szél és 7-9 fok volt.
Naná, hogy épp akkor kellett nekiindulnom biciklivel, igaz, amennyire tudtam, beöltöztem. Először a piacot akartam megkeresni, de nem találtam. Vagy béna vagyok, vagy az eső miatt már nem volt 11 körül. Mindegy. Addigra a nadrágom kezdett átázni, térdtől lefelé.
A cipő a lábtyűvel még bírta, ezúttal az esővédő poncsót egy képen látott megoldás szerint a kormányra terítettem. Ez nem rossz, mert a kezemet is védi, csak a tükrömet is letakarja, és azért nem eléggé hosszú ahhoz, hogy a lábam védje így. A Dedham Plazánál megálltam és a Work'n'Gear-ben vettem egy vízhatlan, láthatósági színű nadrágot is, olyat, mint a dzsekim. Igaz, L-nél kisebb nem volt, és ez hónaljban kicsit bő. :)
De mindegy, valamit muszáj volt, mert még hosszú út várt.
Továbbmentem, először az AT&T-be, megkérdeztem, milyen 4G mobil internetet ajánlanak. Csak USB modemjeik voltak, itt 500 dollár letétet kellett volna fizetnem.
Átmenetem a Verizonhoz. Ott már volt egy MiFi nevű készülék, ami tulajdonképpen egy mobil 4G WiFi megosztó, vagyis a gyors 4G mobilinternetet 5 géppel tudja megosztani, hordozható, beépített akksival. Hát jó, igaz, 150 dollár, de sokkal használhatóbb, mint a USB modem, ami meg 100, hiszen az egy bazinagy durung, ez meg egy kis mobiltelefon méretű dobozka és nem kell neki vezetékes kapcsolódás.
Hát, vettem egy mély lélegzetet és belevágtam, természetesen ismét fizethettem 400 dollár kauciót, a cucc 150 volt és 5Gb adatforgalmat árulnak 50 dolláros havidíjért. Nem olcsó.
Innen a szomszédos Bed, Bath and Beyondba mentem, mert pár dolog onnan is kellett volna, de mivel rájöttem, hogy a 20%-os kuponom otthon hagytam, inkább nem vettem semmit, annyira nem volt sürgős, de legalább kávét ittam, mert egy kávégép promóciós kóstoltatója volt épp.
Aztán a következő állomás a BestBuy volt, iPhone-hoz vettem volna tartalék külső akksit, persze nem volt, ahogy kerékpáros tartó sem.
Hát mentem tovább a következő üzletközpontba, amúgy folyamatosan zuhogott az eső. Mindenhol megkaptam az „Odanézz, egy UFO!” pillantásokat, végtelenül hitetlenkedve nézték, hogy valaki esőben bringázik. Ha a cipőm nem kezdett volna átnedvesedni, semmi gondom nem lett volna, amúgy teljesen vízhatlan voltam. A sportáruházban megkérdeztem, van-e vízhatlan, cipőre húzható védőhuzatuk. Dehogy volt.
Beugrottam hát a Stop&Shopba kajáért. Sajtok, sonka, ilyesmi kellett.
Hát, a sonka nem volt egyszerű. A felvágottas pultnál sorszámot kell húzni, ugye a mi szokásainktól eltérően itt nem szeletelnek fel semmit előre, hogy jól megszáradjon, ellenben alapértelmezésben mindent szeletelnek, amikor a kuncsaft rendeli, így bizony akár 6-8 percet is kell várni a pultnál. Ja, és amúgy van olyan is, hogy egy valamilyen érintőképernyős terminálon ott a pultnál megrendeled, amit akarsz, és arra is kapsz sorszámot, azzal mégy tovább szépen vásárolni, majd a hangosbemondónál mondják a számodat, ha kész van és mehetsz érte. A sonkának látszó tárgyak nagy része pulykából és csirkéből készül... nem láttam sehol egy „pork” feliratot sem. Rá kérdeztem, de tanácstalanok voltak az eladók, végül egy Black Forrest (feketeerdei?) sonka mellett döntöttem, ez egész sonkaszerű volt.
Hű, várjunk, van még valami, amit nem is említettem, pedig tetszett!
Mikor bementem a boltba, valami érdekes falat láttam, rajta tartókban egy csomó vonalkódolvasó, nem értettem minek. Aszongya, szkenneljem be a törzsvásárló kártyámat, oké, beszkenneltem. Erre az egyik vonalkódolvasó elkezdett villogni, a képernyő meg mondta, hogy fogd, ez a tiéd, vidd magaddal és mutatja, milyen kedvezmények vannak.
Na, ez érdekes, vittem is. Menet közben ismerkedtem vele. Valóban kódolvasó, de van kis színes képernyője meg gombjai. A képernyőn görgethetem az aktuális akciós termékeket, de vásárlás közben meg folyamatosan ellenőrizhetem vele, mennyit költöttem, mindent, amit beraktam a kocsiba, leolvastam és ő szépen ezt összeadogatta. Ez értelmes és hasznos dolog, jobban tudja kontrollálni az ember, hogy mit vegyen meg. És persze közben azért nyilván arra megy ki a dolog, hogy az akciós cuccokból vásárolj.
A vásárlás után bepakoltam a bringa oldaltáskáiba és átmentem az Oceans State Job Lot-ba, ami egy másik diszkontáruház, nem tudom, miért ilyen fura a neve. Beszereztem egy hosszú, keskeny szőnyeget, hogy azon tartom a lakásban a bringát, ne a parkettra csöpögjön, meg a kitámasztó se kéne, hogy karcolja. Vettem még egy kis kávédarálót is, ugyanis készülök süteményt sütni, de egyik boltban se láttam vaníliás cukrot, mint nálunk, hanem csak folyékony kivonatot. Végül legalább vaníliás kristálycukrot találtam, de gondoltam, azt majd finomítom a darálóval. Két könyvet is vettem, az egyik a Socially responsible investment témáját járja körül, a másik meg azt, hogy lehet a hitelezőkkel, hitelkártyás cégekkel, hitelminősítőkkel és behajtókkal felvenni a harcot. :)
Vigyázz, Amerika, jövök! :) Vettem még egy kis húsvéti kosarat is.
A szőnyeg nem fért már a táskába, azt a csomagtartó tetejére rögzítettem a rugalmas hálóval és elindultam Adi boltjába.
A gyorsforgalmin sajnos muszáj volt belehajtanom egy bazinagy pocsolyába, az végleg elintézte a cipőmet, attól kezdve állt benne a víz. Adinál megrendeltem egy vízhatlan, cipőre húzható kalucsniszerű valamit, remélem, beválik.
Mivel rájöttem, hogy pár dolgot elfelejtettem, például egy üveg bort, meg tojást, Adi tanácsára elindultam a Washington streeten és legnagyobb meglepetésemre pár perc múlva megint kiértem a Stop&Shopnál, nem is tudatosul bennem eddig, hogy a bringabolt ennyire közel van ehhez.
Itt megint vásárolgattam egy ideig, de bor nem volt, csak amolyan kölyökpezsgő. Fura, miért nem tartanak. A Whole Food Market is hasonló szupermarket, de ott van sör, bor. Talán tömény is. Igaz, lelkiismeretesen ellenőrzik mindig az igazolványt.
Közben már baromira fázott a lábam a tocsogó cipőben, de kellett vennem egy virágot meg egy csokinyuszit is, hogy legyen egy kis húsvét hangulat.
Végre indulhattam haza. Megérkezve gyorsan levetkőztem és teleengedtem a kádat melegvízzel meg csináltam egy fűszeres Twinings Chai teát. A lábam teljesen átfagyott, egész nap úgy 7-9 fok közt volt, ez tetézve az esővel és a széllel elég cudarrá tette a körülményeket, de büszke vagyok magamra, mert ilyen időben nyomtam le kb. 21 km-t. Kezdek hardcore bringássá válni. :) Már azon is elgondolkodtam, kell-e nekem egyáltalán kocsi. Egész jól elvagyok ezzel. Igaz, a poncsó kezd szétszakadozni, azért ez nem bringázásra való, túl vékony.
Előcsomagoltam hát a bőröndöm mélyéről a még otthon vásárolt heavy duty Bundeswehr katonai esőponcsót, az tutira bírni fogja. Csak az katonai sötétzöld szín, de a hátuljára ragasztottam pár fényvisszaverős 3M csíkot.
A kellemesen felmelegítő fürdő után beüzemeltem a MiFi készüléket. Csodák csodájára működött és igen gyors! Eddig csak az előző céges bérelt vonalas net volt ilyen gyors. Ez most tényleg hasított rendesen, a kis cuccnak csak egy wifi jelszó kell, mindkét smartphone-t és a Mac-et is rákapcsoltam, mentek, mint a villám.
Tök jó, gondoltam, végre egy rendes megoldás!
Másnap az idő ugrásszerűen megváltozott, 21 fok volt vasárnap! Egy nap alatt 14 fokot ugrott, szépen sütött a nap. Az ablakokat végre érdemes volt kinyitni. Más kérdés, hogy a MiFi cucc már nem akart 4G-n működni, csak 3G-vel. Restartoltam párszor, hurcoltam ide-oda, hátha másik helyen jobb a vétel: de nem, a térerő jó, csak épp nincs 4G, egyáltalán. Basszus... :(
Mint a hullámvasút, rossz idő, jó idő, van hálózat, nincs hálózat. Utálom az ilyet. Felhívtam a Verizont, mondtam, mi a helyzet. Vagy fél óráig beszélgettünk a callcenteres csajjal, végigcsináltatott velem egy csomó értelmetlen restartot, amin már túl voltam. Azt mondta, a ház épp két zóna határán fekszik, elvileg a temető felőli oldalon kellene legerősebbnek lenni a jelnek, de nem volt semmi változás. Mondtam, ez elég elkeserítő, mert az épületen belül se a 3G, se a 4G nem stabil, így viszont értelmetlen megtartanom, inkább veszek a Comcast-tól egy DSL-t.
Azt mondta, küld egy ügyfélpanasz feljegyzést a hálózati csoportjuknak és pár nap múlva visszahív, hogy mi a helyzet. Amúgy teljesen segítőkész volt.
Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből.
Érdekes módon, este 6-kor egyszer csak minden további nélkül visszatért a 4G. Addigra érlelődött meg bennem az elhatározás, hogy végre ki kéne menni a lakásból, mert abban a jó időben egész nap nem jártam kinn, nem volt valahogy kedvem... elhatároztam, hogy megpróbálok valahol venni egy üveg bort, legalább húsvét vasárnap legyen.
Olyan jó idő volt, hogy egy szál pólóban lehetett bringázni. Először elcsalinkáztam a Centre street felé, mert ott volt egy italbolt. Persze zárva. Akkor gondoltam egyet, nekivágtam a Whole Food market felé a Legacy Place-nél, igaz, 5 mérföld, de végül is élveztem a bringázást, talán az nyitva van. El is mentem, nyitva is volt. Vettem bort, meg egy farmer's cheese-t is, végre megint volt, ja, és egy jalapeno paprikás lazacot.
Visszafelé nagyon belelendültem, egyébként egyre jobban bírom a tekerést, már sokkal kevésbé fáraszt, nagyon élveztem, hogy szinte versenyeztem az autókkal, az emelkedőn se kapcsolgattam úgy vissza, ahogy eddig, hanem mindent beleadva hajtottam, jól esett.
Így tegnap is megvolt a 10 mérföldem.
Este még megpróbálkoztam a hagyományos, lilahagyma héjával és teával történő tojásfestéssel, de csúfos kudarc lett. A hat tojásból kettő eltört közben, nem is értem, hogyan, mikor beletettem, még épségben voltak. A színűk pedig... borzalmas. Valami a piszkosszürke és a kivihéj-barna közt, egyenletlenül, foltosan... semmi köze a húsvéti tojáshoz. :(
De a bor legalább jó, portugál.