Nevem Senki
Kezdenek visszatérni a gyerekkori emlékek és készségek. A céghez menet az utolsó néhány száz méterre már eléggé kimelegszem, olyankor kigombolkozom, néha le is vetem a felsőt, ehhez persze elengedett kézzel kell hajtanom. Ez már rutinszerűen megy, de most már felfedeztem, hogy kanyarodni is tudok a kormány fogása nélkül - ez persze kamaszkoromban szintén rutinosan ment.
Előző este a Nevem senki című western-komédiát néztem, amit először még kamaszkoromban láttam. Így a nagy nosztalgiában nem tudtam megállni, hogy mikor a céghez bekanyarodtam (elengedett kézzel) a parkoló mellett elhaladva pedig szemből megláttam a National Grid nevű helyi elektromos hálózat mögöttünk lévő telephelyéről kijövő furgont, miközben feléjük tekertem, drámai mozdulattal kétoldalt fellebbentettem a dzsekimet és ujjaimmal pisztolyt formázva kovbojmódra előrántottam a képzeletbeli revolvereket, majd bekanyarodtam előttük a járdára, így az arckifejezésüket már nem láttam, de remélem, jót röhögtek a hülye biciklisen. :)
Nem is tudom, illik az én koromban ilyet csinálni, mikor nincs két hete, hogy már elmúltam 45 éves?
Magad uram...
A tizedik hónapja dolgozom itt. A munkám rendkívül komplex, különleges szoftvert igényel, melynek felhasználói felülete meglehetősen nagy kiterjedésű és sok ablakot kell benne egyszerre áttekinteni és használni. Célszerű ehhez nagyméretű és felbontású, jó minőségű, kalibrálható monitor használata.
Sajnos a munkaállomáson, amin dolgozom, csak egy teljesen kommersz, 17”-os monitor van.
Már az első héten szóltam, hogy ez eléggé megnehezíti a munkát és sokkal hatékonyabb lenne, ha elférnék rendesen a virtuális munkaasztalon.
Azóta legalább 4 alkalommal szóban és írásban kértem újra és újra, ahogy a jó minőségű nyomtatót is. De semmi. Jeff azt mondja, hogy valami purchase order és annual budget miatt. Én ezt nem értem. Azt tudom, hogy nagyjából a munkaállomás és a szoftver árának töredékéért már kapni jó monitort. 1500-2000 dollárból meglenne mindkettő és tényleg sokat segítene. Az utóbbi időben rohamosan romlott a szemem, ezt már írtam is és egész biztosan annak is része van, hogy ez a monitor nem megfelelő. Nem hiszem el, hogy ne volna rá mód, ha igazán akarnák.
Elegem lett. Ma, mikor már sokadszorra is az egymás hegyére-hátára halmozott ablakok közt kellett kibogarásznom a megfelelőt, bedühödtem és kb. félóra netes kutatás után vettem egy használt, de jó állapotúnak mondott Apple Cinema Display 20”-es monitort 220 dollárért, pénteki kiszállítással, 30 napos visszavételi garanciával.
Sajnos mindig ez van, csak akkor van valami elintézve, ha én magam gondoskodom róla.
Remélem, majd elszégyellik magukat legalább, amikor meglátják, hogy saját magamnak kell a munkaeszközt behoznom a céghez. De azért ez tényleg milyen gáz, hogy egy elismert amerikai cég, amelynél rendesen pörög a biznisz, nem képes a speciális munka igényeihez egy monitort biztosítani.
A következő a szék lesz, egy kiült, kényelmetlen ferde széken ülök a kezdetektől fogva, pedig napi 9-10 órán át kell koncentrálnom. Ezt is már számtalanszor kértem, hogy hadd legyen egy újabb.
A negyedik kérés után küldtek egy webcímet, hogy válasszak egyet a W.B. Masons nevű cég (mint az Office Depot otthon) katalógusából és majd megrendelik. Ember, munkához való széket nem katalógusból veszünk, hanem úgy, hogy beleülünk és kipróbáljuk. Ezt ennyire nehéz felfogni? Hogy tudnék már egy ujjnyi bélyegkép alapján eldönteni egy székről, hogy kényelmes-e vagy sem?
Nesze neked, amerikai munkakultúra... úgy tűnik, a széket is nekem kell beszereznem, saját pénzből.
Mobilszámla sokkhatás
Megtartottam az otthoni Pannonos Telenoros számomat egy alap előfizetéssel, hogy a banki sms-ek és az ismerősök elérjenek. Természetesen tudom, hogy innen a roaming hívás iszonyat drága és eszembe se jutna erről beszélgetni, azt szoktam néha csinálni, hogy megcsörgetem a számot, esetleg csak éppen annyit mondok, ha felveszi, hogy beszéljünk Skype-on. Ennyi.
Eddig teljesen jól is működött, a havi számla 7000 forint alatt volt, amiben benne van egy másik alap előfizetés is, amit csak otthon használnak ritkán.
Legutóbb a számla 28e Ft lett. Mindjárt felment a pulzusom. Nem értettem, lehetetlen, nem is beszéltem senkivel.
Egy napon, október végén, 22e Ft volt a kiszámlázott összeg a számla szerint.
Felhívtam az ügyfélszolgálatot és kértem, hogy mivel ezzel valami nincs rendben, küldjenek egy részletes számlát.
Ma jött meg.
Aznap volt fél órán belül több mint 15 hívás az egyik otthoni számra. Nagyjából fél perces szünetekkel követik egymást, és ebből 12 hívás 1:33-1:35 hosszú.
Már emlékszem pontosan, mi történt. Nagyon fontos lett volna beszélni egy ügyben és ezért akkor folyamatosan hívogattam a számot, hogy jelezzem, jöjjön a Skype-ra.
Felhívtam, csörgött jó hosszan, aztán vagy megszakadt a vonal, szétbontott, vagy én raktam le. De egyetlen egyszer se vette fel, hangposta se, talán a legutolsó kivételével, amikor mondtam, hogy beszéljünk Skype-on.
A többinél nem épült fel a hívás, legalábbis nálam semmi jele nem volt.
Ezekért a csörgetésekért kiszámláztak darabonként 1088 forintot.
Még egyszer felhívtam az ügyfélszolgálatot, hogy ezt mégis hogy sikerült? Azt mondta, nem tud segíteni, biztos mégiscsak volt valami hívás.
Nem volt, ez biztos, gondoljon már bele, mennyire valószínű, hogy 9 hónap amerikai tartózkodás után, amikor mindig egyenletesen használtam és nem hívogattam, egyszerre csak 15 hívást csinálok, 2 másodperces pontossággal éppen másfél percenként megszakítva és fél perc múlva újrahívva ugyanazt a számot? Nem vagyok hülye, hogy ezt csináljam.
Azt mondta, sajnos ez nem rá tartozik, írásban nyújtsak be panaszt valami egyedi elbírálási csoportnak és ők majd eldöntik, jogos-e.
Ezek után nem sok bizodalmam maradt benne, hogy ebből még valamit visszakapok. Azt nem is tudom, vajon le tudták-e emelni, eddig automatikusan vonták le, de lehet, hogy volt valami limit beállítva... :(
Itt van az őz, itt van újra
A minap bringáztam az osztottpályás autóúton este, sötétben. A képen látható parkoló mellett elhaladva megdöbbenve láttam, hogy a parkolóban egy őz rohangál, egy gyönyörű, kifejlett, jó kondiban lévő jószág. Hogy került oda? Igaz, erdők vannak a környéken közel.
Sajnáltam szegényt a beton nem az ő világa, reméltem, nem ütötték el.
Ma pedig, ahogy hazafelé tekertem a temető mellett, egyszer csak úgy két méterre tőlem ismét feltűnt egy őz. Mindketten eléggé meglepődtünk. Remélem, nem futunk egyszer egymásba, ő lenne az erősebb, azt hiszem.