Kezdenek megint kicsit elfajulni a dolgok a munkahelyen.
Egyszerre 3-4 projekten kell dolgoznom és folyton váltogatni köztük, ez nagyon zavaró, mert nem tudok egyikre se koncentrálni huzamosabb ideig.
Ráadásul ezek most mind a Tennessee-i központból jönnek és sajnos az ottaniaknak úgy tűnik, fogalmuk sincs bizonyos technikai részletekről, amik nagyban befolyásolják a munkavégzéshez szükséges időt.
A legutóbbi munka, amivel már kedd reggel óta vacakolok, olyan jellegű, amihez az én szaktudásom fölösleges, egy egyszerű operátor is meg tudná csinálni, semmi olyan nincs benne, ami miatt indokolt lenne az én bevonásom. Közben itt áll még a sorban három másik olyan, melyet viszont tényleg csak én tudok megcsinálni.
Ez nem jut eszükbe? Ráadásul a főnököm, Jeff, most éppen szabin van, és nem tudom kinek szóljak úgy, hogy ne érezze azt, hogy átnyúlok a feje fölött.
Az is egyre zavaróbb, hogy már négy hónapja kértem (és kaptam is rá ígéretet), hogy lesz Adobe csomag a gépre, kapok egy normális monitort meg egy speciális nyomtatót, amire szükség lenne a munkához, de azóta semmi, pedig már többször rákérdeztem. Azért kicsit ciki, hogy azóta is a saját notebookomat kell használnom minden alkalommal, ha szükség van ilyesmire, és a saját pendrive-omon másolgatom ide-oda a cuccokat hozzá. De közben komoly „lean” oktatás van folyamatban.
Az is elég „lean” lenne, ha egy kicsit odafigyelnének arra, amit mondok, mert sokkal többe kerül az én elpazarolt időm, mint ez a beruházás.
A múlt héten fél délutánt azzal töltöttem, hogy három különböző formátumban töltögettem fel fájlokat az ottani szerverre, mert képtelen voltak használni azt, ami az optimális lenne.
Hiába mondom nekik, hogy az ő konfigurációjukkal ebből nem lehet megfelelő eredményt kihozni és az kellene hozzá, amit én mondtam, ráadásul csak 300 dollárba kerülne, de egyszerűen nem veszik figyelembe, inkább kínlódnak a nem erre valóval, mert ezt szokták meg. Nem értem, miért nem hiszik el.
Az e-mailben küldött kérések - hiába volt annak idején egy nagy felbuzdulás, hogy ezentúl csakis szabályosan kitöltött munkalappal fogadunk el minden projektet - továbbra is csak úgy beesnek, pontatlan megfogalmazással, hiányos információkkal, ami további többórás késeseket és fölösleges munkát okoz a félreértések miatt.
Azt is felismerték, hogy túl nagy a terhelés rajtam, ezért elhatározták, hogy felvesznek egy „tanítványt”. Ennek részben kicsit örülök, mert talán jobban megoszlik a munka, részben tartok tőle, egyrészt mert nem tudom, mikor lesz időm megtanítani arra, amit csinálni kell, másrészt növeli a létbizonytalanságomat, hiszen ezzel a saját „monopolhelyzetemet” elveszítem, már nem leszek „nélkülözhetetlen”.
Oké, egy ilyen tudás elsajátítása évekbe telhet, de ha ügyes valaki, akkor pár hónap alatt már használható és bevethető lesz, még ha azt a fajta szemléletet, ami az önálló munkához kell, nem is tudja elsajátítani gyorsan.