Két év Bostonban (meg másfél)

Kiköltöztem két + másfél évre Bostonba dolgozni, gondoltam, megörökítem az élményeimet.

Ajánlott olvasmány!

Egy régi barát és volt kolléga, szintén külföldre költözött:
Egy kitántorgó naplója

Friss topikok

  • Boston2: @Béla Salamon: Köszönöm, hogy írtál. Én aztán végül négy év 9 hónapot voltam kinn, egy évig család... (2018.09.24. 22:17) Búcsúbeszéd
  • Boston2: @iota draconis: Az a Dzseff, igen. Nem hinném, hogy valaha is még találkozunk, de ha mégis, átadom... (2017.08.30. 14:58) Bekeményítettek
  • Boston2: @FutureFry: Nahát, nem is gondoltam, hogy még olvasni fogod... :) (2016.04.22. 21:51) A Saabadság ára
  • Boston2: @ribizlifozelek: Állás az van, nem is rossz, csak másfél óra az ingázás. Lesz róla poszt. (2015.11.20. 19:00) Légy pozitív!
  • Boston2: @kék madár: Miért is nem csodálkozom ezen? (2015.10.23. 18:44) Vissza Bostonba

Címkék

1956 (2) abszurd (1) adó (1) Air france (1) ajánló (1) akkumulátor (1) aksi (1) Alitalia (1) állat (11) amazon (3) amerika (145) Amerika (2) Apple (1) apple (13) árengedmény (1) artisjus (1) at&t (5) átutalás (1) autó (17) baleset (1) bank (8) barkács (6) bazmeg (1) benzinkút (1) beperel (1) bevásárlás (8) bicikli (22) biztonság (5) blog (1) bor (2) bőrönd (1) borzalom (1) bosszúság (3) boston (127) Boston (1) bunkó (1) bürokrata (1) buszsofőr (1) canon (1) CDG (1) Cervignano (1) CIB (2) Citizens (1) comcast (2) copyright (1) credit (6) család (1) csekk (1) cvs (1) delta (1) diner (1) diszkont (1) ebay (3) eBay (1) edigital (1) egér (3) egészségügy (2) életkép (2) élet külföldön (128) élmény (1) előítélet (1) előzmény (4) emlékezés (1) emlékmű (2) enterprise (1) érdekes (1) erdő (1) erősítő (1) étel (7) étterem (1) Európa (1) facebook (1) félrevezető (1) fender (1) flying blue (1) forradalom (1) fotó (3) foxconn (1) frankfurt (1) fura (1) fűtés (1) gallon (1) gasztro (16) gibson (2) Gibson (1) gitár (14) gondolatok (1) google (1) gps (2) Grado (1) gumi (2) gyógyszer (1) hálaadás (2) hangszer (12) hangya (1) hatóság (1) ház (1) haza (2) hekkelés (1) hideg (1) hitel (1) hivatal (4) (2) htc (2) hurrikán (3) húsvét (1) időjárás (4) információ (1) internet (4) iphone (4) irene (3) itthon (3) Java (1) javítás (2) jog (1) jogosítvány (1) kapitalizmus (1) karácsony (1) kaució (1) kenyérsütés (4) kerékpár (21) klm (2) kölcsönzés (1) költség (1) koncert (1) konyha (3) könyv (2) közlekedés (7) kudarc (1) küldetés (1) külföld (72) különbség (1) kütyü (1) lakás (3) lion (1) lúd (1) lufthansa (1) m&m's (1) Mac (1) macbook (4) macintosh (2) macska (1) madár (2) Magyarország (3) máv (1) MBTA (1) mcdonalds (2) mcgyver (3) merengés (14) michael daisey (1) minute clinincs (1) mission statement (1) mobil (6) mókus (5) munka (19) napló (117) new york (2) nyaralás (1) nyelv (2) ocsmány (1) olajcsere (1) Olaszország (1) online vásárlás (3) open house (1) óra (1) öröm (9) orvosi ellátás (1) os x (1) OS X (1) otthon (2) őz (1) pánik (1) papaya (1) paranoia (2) patika (1) paypal (2) Paypal (2) pénzügyek (1) pizza (1) posta (2) privacy (1) pulyka (2) relic (1) rendőrség (1) reptér (3) repülés (7) rettenet (1) rizs (1) Róma (1) Romney (1) ronda (1) ruha (4) saab (7) sandy (1) social security (1) spam (1) starbucks (1) steve jobs (1) strand (1) support (3) számvetés (1) szégyen (1) szemüveg (1) szerelés (1) szerszám (1) szerviz (1) szoftver (2) szolgálati közlemény (4) szőnyegtisztítás (1) sztori (1) technika (40) tél (1) telenor (1) természet (3) tojás (1) tojásfestés (1) tömegközlekedés (1) túlzás (1) túra (1) t mobile (1) ügyintézés (3) ünnep (1) UPS (3) ups (4) usa (131) USPS (1) usps (1) utazás (22) valvoline (1) van halen (1) városnézés (2) vásárlás (4) vélemény (13) Velence (1) verizon (8) video (7) virgin mobile (1) vizsga (1) vonat (4) youtube (1) zene (3) zipcar (2) Címkefelhő

Linkblog

Hazai montázs

2013.01.03. 00:52 Boston2

Hétker

Leszállás a Keletinél. Tömeg, huzat, hajléktalanok az aluljáróban.

A tér közepén a soha véget nem érő 4-es metró építkezése örök mementóként, már nem is hiszem, hogy lehet ebből még valaha daru és ronda kerítések nélküli hely.

Az 1 km-es gyaloglás alatt több kutyaszart kell kerülgetnem, mint az elmúlt 2 évben összesen.
Kocsmák előtt emberek szotyiztak és cigiztek. Lepukkant kis boltok, helyi vagányok.

oras2.jpg

A Bethlen téren egy régi bérház íves kerítésébe ékelődve formás kis téglaépület. Órás, hirdeti a felirat... és még működik! Nem órakereskedés, nem elemcserélő szolgáltatás, hanem igazi, régimódi órajavító. Kopott polcok, kopott szerszámok közt kopott kis öreg, aki kopott ügyfeleknek dolgozik, feltehetően hosszú évtizedek óta, ugyanott, ugyanúgy. Jó látni ilyet is. Idejétmúlt állandóság és mívesség, meg valami hajdan jobb időket látott méltóság árad belőle.

oras1.jpg

A parkolótársaság ajtaján belépve biztonsági őr fogad. Sorszámot kell húzni, de vajon melyik társasághoz a négy közül? A mikuláscsomagon rajta van.
Nem én kaptam, csak segítettem elintézni. Aki nem parkol rendszeresen a belvárosban, jól megszívhatja, hogy nem is olyan rég még este hatig kellett fizetni, de már este nyolcig. Szerencsére akadnak élelmes környékbeli hajléktalanok, akik ezt tudják, és mikor látják, hogy valamelyik autóra ráteszik a bírságoló csomagot, bedobnak egy százast az automatába, amiért kapnak egy negyed órás jegyet. Ezt aztán a megbírságolt autósnak némi felárral értékesítik, ha ez megoldás lehet. Nekik is jó, az autós is inkább fizet pár száz forintot a többezres bírság helyett. Jó mesével ki lehet magyarázni.
Azt hiszem, ez egy igazi, szép magyar történet, ahol a hatóságként fellépő, rossz hírű parkolócégek ellen a plebejusi élelmesség a kiskapu megtalálásával győzni tud, ugye?

Adtam a tanácstalan, bárgyú vidékit, hatásos volt, elfogadták a cetlit, igaz, azt mondták, egy évig meg kell őrizni az igazolást. Nyilván maguk is tudják, hogy csak így biztonságos, azaz tisztában vannak a saját rendszerük visszáságaival. Így kerek a sztori.

Visszafelé ismét megcsodáltam az órásműhelyt, aztán kerülgettem tovább a kutyaszart. Egy vakablakban hajléktalan hortyog, nem tudom, ő büdösebb-e, vagy a kutyaszar a környékén.

A járda mellett egy Porsche Cayenne. Jól öltözött kínai száll be és mobilozni kezd.mukoszorus1.jpg

A túloldalon egy időzárvány, amolyan múltbuborék. Mintha a hetvenes évek egy darabja itt maradt volna, igaz, többé-kevésbé hasonlót látni erre eleget, de ez tökéletesen anakronisztikus.
„Műköszörűs” hirdeti a korabeli tipográfiás cégér.
Mitől mű? És milyen az igazi köszörűs? Vagy ez már a köszörülés művészi fokát jelzi, mint a műértő, műkritikus? Megállok a kirakat előtt, nézegetem. Mint egy díszlet egy szocreálban játszódó filmhez.mukoszorus2.jpg

Barkácsáruház

Hétköznap délután megyek. Alig vannak, lézengenek az emberek.
Vinnék egy bevásárlókocsit a parkolóból, de nincs a kis fedett karámban egy se. Belépve kérdem a biztonsági őrt, hová lettek a kocsik. A hátsókban vannak, mutat a parkoló végébe.
És miért, érdeklődöm kissé epésen. Mert a kedves vásárlók lusták visszahozni, fortyan fel a rend éber őre.

Aha, értem. Szóval mi vagyunk a hibásak, hogy az áruház alapvető kelléke nem található a helyén. Elszoktam ettől, igaz, nem szeretem, hogy Amerikában mindenki otthagyja az út közepén a parkolóban a kocsikat, de úgy, hogy nem lehet tőlük a járdán haladni (mert nem tudják elképzelni, hogy valaki gyalog vagy bringával jár), esetleg nem lehet tőlük beállni a parkolóba, de azt hiszem, az áruház feladata volna a kocsik elérhetőségét biztosítani.

A Dremel nevű kis minifúrógéphez vennék pár fúró-, maró-, gravírozófejet. Nem találom. Megkérdem egy arra őgyelgő alkalmazottól, aki egy üveges szekrényre mutat.
Nézegetem a választékot, elég sovány. Vennék párat, de nem lehet levenni, a szekrény zárva. Megyek a szerszámos ügyfélszolgálatos pulthoz. Üres. Várok.
Ott egy csengőgomb, megnyomom. Hangos csengőszó, kicsit összerezzenek. Rövidesen a hangosbemondóból hallom „kérjük a szerszámosztályról valaki fáradjon a pulthoz”.
Várok.
Középkorú, szemüveges nő érkezik. Köszönök, mondom, hogy Dremel fejeket vennék a szekrényből. Igen, kiválasztottam már.
Odajön velem, nyitja a szekrényt, én sorra veszem le, ami kell és rakom a kosaramba.
A nő a fejét rázza, nem lesz ez így jó, mondja és elveszi a kis csomagokat. Majd egy papírcetlire akkurátusan rákörmöli kézzel a tizenakárhányjegyű kódszámokat a szerszámokról. Elképedésemet látva közli, hogy lopnak. Ezért nem lehet az ilyet csak úgy kitenni, majd a cetlivel mehetek a péntárhoz és ott kifizetem, aztán az információs pultnál odaadják.

Összeszedek még pár dolgot. Sajnos teleszkópos vizsgálótükörről nem is hallottak, a szerszámosztályos úgy néz rám, mintha fából vaskarikát kértem volna.
A pénztárosnő kézzel begépeli mind a tíz tizensokjegyű számot. Persze többször elüti közben, majd újrakezdi. Várok. Végül sikerül, fizetek.
Megyek az információs pulthoz. Előttem valakik garanciálisan ügyintéznek. Várok.
Sorra kerülök és mutatom a számlát, hogy azokat kérem. Nézegeti erősen a sokjegyű számokat. Aztán a pultot. Nem látja, hol az áru. Én igen, megmutatom neki, azokat kérném.
Jaaaa, kapcsol, majd elkezdi egyenként leellenőrizni a sokjegyű számok és az árun látható számok egyezését. Várok.
Végül felszabadult mosollyal adja vissza, miközben elém lapátolja a kis csomagokat.
Ez eggyel kevesebb, jegyzem meg. Bosszúsan keresgél. Nem találja. Megmutatom neki a hiányzó darabot. Bocsánatkérő, ideges nevetgélés, majd a sokjegyű szám ellenőrzése.
Végre sikerült megkapnom őket.

Nem tudom, ez most válságtünet?

Csoszogó

A csoszogó emberke a Deák téren a piros és kék metró közti átjárón tűnt fel. A csoszogó emberke kicsi, még nálam is jóval alacsonyabb, talán 150 centi. Kopott és koszos baran bőrdzsekit és barna, zsíros-koszos kordnadrágot visel. És csoszog. Gyorsan csoszog, de alig halad, pedig látszik, hogy siet.

Csoszog, mert a cipője legalább 5 számmal nagyobb, mint a lába. Akár egy bohóccipő.
Csoszog, mert az cipőben nincs fűző. És csoszog, mert az egyik cipő talpa teljesen le van válva.

csosz1.jpg

A csoszogó emberke felcsoszog előttem a mozgólépcsőre, majd odacsoszog, apró, tipegő, szapora lábcsusszanásokkal a peronhoz. Ott megáll. Valahová távolba mered, a fényreklám mögé. Halkan magyaráz valamit magában, közben kezeivel gesztikulál. Egyik kezében egy hengerré göngyölt újság.

csosz2.jpg
A metró megérkezik, leül velem szemben, így jobban szemügyre vehetem.
Apró kezén valaha bizonyára fehér, mostanra sárgásszürke, koszos cérnakesztyű. Dzsekije alatt valami pulóver, ami talán jó minőség lehetett.
Haja jól fésült, őszes, ahogy ápolt és gondosan nyírt szakálla is.
Ki lehet ez az ember? Arca értelmet, feje igényességet sugall, ami éles ellentétben van rossz állapotú ruhájával. Szemében is értelem csillan, de valami életlen, távoli párával fedve. Mint aki valami más világban jár gondolatban.

Kicsit még magyarázgat halkan magában beszélve, nem agresszív, nem indulatos, csak amolyan hangosan gondolkodó.
Az újságba néz, lapozza. Az egyik lapot kitépi, tűnődve tartogatja cérnakesztyűs kezében, majd rövid tétovázás után szenvedélytelen alapossággal összegyűri és gombócot a kezében tartogatja, miközben az újságot másik kezével a felöltőjébe teszi.

Ki lehet ez az ember? Miért csoszog és mit csinál az újsággal és miért ügyel a szakállára és hajára és miért jár levált talpú bohóccipőben, apró, merev léptű, csosszanó húzásokkal?

A busz

A Volánbusz alvállalkozója, a Kontak-busz fehér King Longja beáll a megállóba. A Moszkva térig kérek, nyújtom oda az ötszázast a sofőrnek. Nem javít ki, beüti a gépbe, adja a kis nyomtatott fecnit meg a visszajárót.

A busz kínai, amit büszke kínai betűk hirdetnek az ablakán elől. A cég nyilván a motoron spórolt, a busz képtelen húsznál többel haladni az emelkedőkön. Már a Budagyöngyénél vagyunk, mikor egy idős néni szállnak föl. A vezető faarccal bólint, mikor a néni reménykedve a nemleges válaszban megkérdi, mutassa-e az igazolványát. A néni arca elborul, dohogva kotorászik a táskájában. Hetvennégy elmúltam, láthatja, mondja felindultságtól remegő hangon. És tényleg látszik. A sofőr faarccal nézi. Fél perces kotorászás után meglesz az igazolvány, a néni ingerülten nyomja a sofőr képébe, aki farccal bólint. Indulhatunk tovább.

A tüntetés

Kocsiba ültünk, mert négyünknek kellett volna bemenni a belvárosba egy boltba. A Moszkva tér körül, erős dugó. Erősebb, mint a délután öt körül szokásos. Mentők jönnek-mennek szirénázva. Talán baleset?

Araszolunk. Állunk. Állunk. Araszolunk. A Széna tér 10 perc. A villamosok is leállnak. Az emberek leszállnak és az úttesten gyalogolva mennek a tér felé.
Mi van?
Elő az egyik működő okostelefont, Index címlap. Diáktüntetés, a Margit hídon jönnek. Aha, így már értem, a híd gyakorlatilag járhatatlan.
Elhatározzuk, hogy elpályázunk a Batthyányi tér felé, majd a Lánchídon át...

De a sorok csak állnak. Még pár veszteglő villamos a nyílt pályán, mindkét irányban.

Lassan odacsordogálunk egy mellékutcához, de ott nem lehet befordulni.
Közben ismét frissítjük az Indexet. Még szerencse, mert kiderül, mégse erre jönnek, hanem a Batthyányi felé, tehát épp megint belekerültünk volna a sűrűjébe.
Várunk hát, mert már lassan itt javulni a kell a helyzetnek, közben csigatempóban araszolgatunk. Miért tüntetnek, hangzik a kérdés a gyerekszájból.
Vakarom a fejem és próbálom elmagyarázni.
Senki nem haragszik rájuk, úgy tűnik, meglepően békésen viselkednek az autósok ebben a vánszorgásban. Végre-valahára érkezik egy villamos, a másik irányban meg indul. Most már lassan oszlik a dugó és gyorsul a haladás. Még odaértünk.

Kelenföld

A vonatra megvettem a jegyet már neten, csak ki kell nyomtattatni az automatával. A kelenföldi pályaudvar mellett nem volt könnyű parkolót találni első próbálkozásra, mivel magát az állomást se volt könnyű megtalálni, kicsit sok volt a zsákutca körötte.

Az épület épp olyan lepukkant, mint a legtöbb magyar állomás. Vagy talán még jobban. Az automata melletti padokon hajléktalanok kucorognak a hideg elől behúzódva. Orrfacsaró szaguk miatt aprókat lélegezve pötyögöm be a kódomat és várom a jegy nyomtatását, majd tisztes távolba húzódom. Az ég ólmos szürke, az emberek fáradtnak és éppen olyan megviseltnek és reménytelennek tűnnek, ahogy az állomás is. Veszek egy félliteres Ice Tea-t a trafikban, 350 Ft. De a vonat percre pontos, ami mondjuk a Keletitől idáig nem is olyan nagy kunszt.

Dombóvári állomás

Szinte semmi nem változott itt hosszú évek óta. Csak a parkoló előtti kátyúk szaporodtak és mélyültek. De legalább tisztább és takarosabb a Kelenföldinél A pénztár előtt faltól-falig sor áll, ha utasok át akarnak jutni, szétnyílik nehézkesen, mint Mózes előtt a tenger. Az épületben nincs világítás, a félhomályban nehéz megtalálni a tájékoztató táblát, ami csak egy plakát. Az állandóság és időtlenség jelképe, minden érkező és induló vonat ugyanazon a vágányon jön-megy. Nyilván olcsóbb félévente egy-egy újat nyomtatni, mint felszerelni egy korszerű, elektronikus tájékoztató táblát. De azért világítás nem ártott volna. Épp csak kisillabizálom nehézkesen, hogy a VII. vágányra jön az Intercity, mikor már mondják be. Kicipekedek a peronra, a vonat már dudál és fékez, percre pontos. Kellemes az idő, a Nap már lassan lemenőben, a Hold a felsővezeték zöld konzoljai közt halvány, ragyás fehér korong.
Jó nagy a tömeg.
A helyemen természetesen ülnek. A csomagtartó tele, az egész kocsi elég zsúfolt. Mosolyogva szólok az egyetemista külsejű lánynak, hogy nekem is ide szól a jegyem. Sajnos az ő helyén is ülnek mentegetőzik kicsit idegesen. Nekem nem muszáj ide ülnöm, ha van hely máshol, próbálom a legkisebb ellenállás irányába terelni az ügyet. Jó, mindjárt megkérdi azt, aki az övén ül. Megkérdi, van ott még egy hely valahol. Rendben, megyek oda. Megköszöni.

Sajnos a csomagokat felrakni ott nem tudom, ezért pár üléssel hátrébb tornászom fel őket a csomagtartóra, közben a vonat már kigördült az állomásól. Végül nagy nehezen sikerül elhelyezkednem, lábamnál a hátizsákkal, dzsekimet a bal oldalamra teszem, mert az ablaknál eléggé húz be a hűs levegő. Most pedig épp megírom a notebookon ezt az egészet.

Szemben pár ülésnyire egy fiatal, borostás srác ölében egy helyes, barna tacskó csücsül, nagyon nyugodt természet, nem izeg-mozog, meg se nyikkan. Még azt is sztoikusan tűri, hogy belerakják egy szatyorba.A levegőben mandarinillat száll, összefut a nyál a számban. Előveszem hátizsákomból a gyümölcslevet és jót húzok belőle. 

Adventi vásár

A Deáktól a Vörösmarty térig, esik az ónos eső, metszőn fúj a szél. Eszünk egy szittyaburgert. Hiába, a nemzeti hagyományőrzésből is gyorsan válhat divat. Egyébkényt nem rossz, valami lepényszerű, lapos zsömlefélében saláta, hagyma, öntet és igény szerint mindenféle apróhús, én sültkolbászost kértem. Nyilván ettől szittya.

Finom, de az esőben és hidegben hamar elhűl, enni pedig csak disznó módra lehet, ha elől beleharapok, minden más irányban nyomul ki belőle a töltelék. Menza-stílusú tea hozzá, ami legalább jó meleg.
Sajnos forraltbor nem jöhet szóba a vezetés miatt.
A kézművesek standjainál lézengés, pedig vannak érdekes és szép dolgok. Viszont a láthatólag kínai tömegárút forgalmazó ékszerbódéknál sokkal nagyobb a tömeg... válságtünet? Vagy csak igénytelenség? 
Nincs valami nagy becsülete a kézművességnek, ha nem a hagyományőrző magyaros divatot követi, inkább az a lényeg, hogy olcsó legyen...

Westend

Szolibarna. Kigyúrt. Zselézett. Kihúzott szemölkdökű. Felpolcolt mellű. Félcsöcsekincsüng-dekoltált. Kitépkedett-újrarajzolt szemöldökű. Tetovált szemöldökű. Vastagon festett szemű. Műszempillás. Orrpírszinges. Szájpírszinges. Szemöldökpírszinges. És ezek tetszőleges kombinációi. 
Nyüzsögnek a boltokban, karácsony utáni leárazáskor hosszú sorok álltak. Akkor most válság van vagy nincs?

A Koh-i-noor indiai kajálda még mindig jó. A pultos srác még tanulja a magyart, tőlünk kérdi angolul, hogy mondják, hogy a csípőset odébb kotorhatod, ha nem szereted? Ellátjuk legalább négyféle kifejezéssel, normállal, kicsit népiessel és szlengesebbel is.

A bejegyzés trackback címe:

https://boston.blog.hu/api/trackback/id/tr424993362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2013.01.03. 08:51:08

Jó volt részletesen olvasni a tapasztalataidról! :)
Lesz hosszabbítás odakint, vagy lassan lejár a mandátum végleg?

Boston2 · http://boston.blog.hu/ 2013.01.03. 17:30:15

Köszönöm, Chantie :)

Válaszul egyelőre csak Virág elvtárs szavaival tudok felelni: a nemzetközi helyzet egyre fokozódik... :)