Két év Bostonban (meg másfél)

Kiköltöztem két + másfél évre Bostonba dolgozni, gondoltam, megörökítem az élményeimet.

Ajánlott olvasmány!

Egy régi barát és volt kolléga, szintén külföldre költözött:
Egy kitántorgó naplója

Friss topikok

  • Boston2: @Béla Salamon: Köszönöm, hogy írtál. Én aztán végül négy év 9 hónapot voltam kinn, egy évig család... (2018.09.24. 22:17) Búcsúbeszéd
  • Boston2: @iota draconis: Az a Dzseff, igen. Nem hinném, hogy valaha is még találkozunk, de ha mégis, átadom... (2017.08.30. 14:58) Bekeményítettek
  • Boston2: @FutureFry: Nahát, nem is gondoltam, hogy még olvasni fogod... :) (2016.04.22. 21:51) A Saabadság ára
  • Boston2: @ribizlifozelek: Állás az van, nem is rossz, csak másfél óra az ingázás. Lesz róla poszt. (2015.11.20. 19:00) Légy pozitív!
  • Boston2: @kék madár: Miért is nem csodálkozom ezen? (2015.10.23. 18:44) Vissza Bostonba

Címkék

1956 (2) abszurd (1) adó (1) Air france (1) ajánló (1) akkumulátor (1) aksi (1) Alitalia (1) állat (11) amazon (3) Amerika (2) amerika (145) apple (13) Apple (1) árengedmény (1) artisjus (1) at&t (5) átutalás (1) autó (17) baleset (1) bank (8) barkács (6) bazmeg (1) benzinkút (1) beperel (1) bevásárlás (8) bicikli (22) biztonság (5) blog (1) bor (2) bőrönd (1) borzalom (1) bosszúság (3) boston (127) Boston (1) bunkó (1) bürokrata (1) buszsofőr (1) canon (1) CDG (1) Cervignano (1) CIB (2) Citizens (1) comcast (2) copyright (1) credit (6) család (1) csekk (1) cvs (1) delta (1) diner (1) diszkont (1) ebay (3) eBay (1) edigital (1) egér (3) egészségügy (2) életkép (2) élet külföldön (128) élmény (1) előítélet (1) előzmény (4) emlékezés (1) emlékmű (2) enterprise (1) érdekes (1) erdő (1) erősítő (1) étel (7) étterem (1) Európa (1) facebook (1) félrevezető (1) fender (1) flying blue (1) forradalom (1) fotó (3) foxconn (1) frankfurt (1) fura (1) fűtés (1) gallon (1) gasztro (16) gibson (2) Gibson (1) gitár (14) gondolatok (1) google (1) gps (2) Grado (1) gumi (2) gyógyszer (1) hálaadás (2) hangszer (12) hangya (1) hatóság (1) ház (1) haza (2) hekkelés (1) hideg (1) hitel (1) hivatal (4) (2) htc (2) hurrikán (3) húsvét (1) időjárás (4) információ (1) internet (4) iphone (4) irene (3) itthon (3) Java (1) javítás (2) jog (1) jogosítvány (1) kapitalizmus (1) karácsony (1) kaució (1) kenyérsütés (4) kerékpár (21) klm (2) kölcsönzés (1) költség (1) koncert (1) konyha (3) könyv (2) közlekedés (7) kudarc (1) küldetés (1) külföld (72) különbség (1) kütyü (1) lakás (3) lion (1) lúd (1) lufthansa (1) m&m's (1) Mac (1) macbook (4) macintosh (2) macska (1) madár (2) Magyarország (3) máv (1) MBTA (1) mcdonalds (2) mcgyver (3) merengés (14) michael daisey (1) minute clinincs (1) mission statement (1) mobil (6) mókus (5) munka (19) napló (117) new york (2) nyaralás (1) nyelv (2) ocsmány (1) olajcsere (1) Olaszország (1) online vásárlás (3) open house (1) óra (1) öröm (9) orvosi ellátás (1) os x (1) OS X (1) otthon (2) őz (1) pánik (1) papaya (1) paranoia (2) patika (1) Paypal (2) paypal (2) pénzügyek (1) pizza (1) posta (2) privacy (1) pulyka (2) relic (1) rendőrség (1) reptér (3) repülés (7) rettenet (1) rizs (1) Róma (1) Romney (1) ronda (1) ruha (4) saab (7) sandy (1) social security (1) spam (1) starbucks (1) steve jobs (1) strand (1) support (3) számvetés (1) szégyen (1) szemüveg (1) szerelés (1) szerszám (1) szerviz (1) szoftver (2) szolgálati közlemény (4) szőnyegtisztítás (1) sztori (1) technika (40) tél (1) telenor (1) természet (3) tojás (1) tojásfestés (1) tömegközlekedés (1) túlzás (1) túra (1) t mobile (1) ügyintézés (3) ünnep (1) UPS (3) ups (4) usa (131) USPS (1) usps (1) utazás (22) valvoline (1) van halen (1) városnézés (2) vásárlás (4) vélemény (13) Velence (1) verizon (8) video (7) virgin mobile (1) vizsga (1) vonat (4) youtube (1) zene (3) zipcar (2) Címkefelhő

Linkblog

Vissza Bostonba

2012.08.03. 12:59 Boston2

Ezúttal Air France, méghozzá business class. Na, nem mintha olyan jól menne nekem, magamtól sose vettem volna, de egyszerűen ez volt az egyetlen elérhető hely erre az időpontra.

Végül is egyszer élünk.

Még napokkal előbb küldözgetett levelet az Air France a gmailre, hogy jajaj, nem adtam meg valami információt és az USA így megtagadhatja, hogy beengedjen.
Vasárnap, még bőven időben felmentem az általa megadott weboldalra, hogy megtegyem.
Erre kiírta, hogy ezt nem lehet, mivel ők a magyar Air France oldalra küldtek, én meg csak az USA oldalon tehetem meg. De ott meg nem írta ki, mit is kéne megadnom.

Végül némi keresgélis után megtaláltam a regulatory informationt. Azon nyűglődött, hogy USA állampolgár vagyok-e, kinn élek-e és ha igen, hol és van- zöldkártyám.
Ezek vagy-vagy választható információk voltak, legalábbis a megjelenítésük ilyen kis bejelölhető „bullet”-ekkel volt lehetséges.

Én megadtam az útlevelem adatait, bejelöltem, hogy residence in USA, mivel a státuszom itt „resident alien”, természetesen NEM jelöltem be a zöldkártyát, mivel nincs, és beírtam az itteni címemet.
El is fogadta.

Ha már ott voltam, választottam előre ülőhelyet és rendeltem kaját is, méghozzá hindu vegetáriánust, mert azt szeretem és nem nagyon lehet elrontani.

Aztán mikor utazás előtt egy nappal be akartam csekkolni a neten, kiírta, hogy én erre nem vagyok jogosult, csak a reptéren. De jó.

A reptéren mentem a becsekkoló pulthoz, a Business Class sorban. Először vissza akartak küldeni, hogy használjam az automatát, mondtam, hogy online se tudtam megtenni. Aztán kiderült, hogy mégis be vagyok csekkolva. Vicces, nem?
Nekem kiírja, hogy jogsulatlan vagyok, közben mégse...

De azért itt se úsztam meg ennyivel, már ketten ráncolták a homlokukat, a képernyőt nézve aztán az egyiket megkérdeztem, mi a gond.

Zöldkártyám van, kérdezte? Mondtam, nem, vízumom.

Erre kioktatólag közölte, hogy rosszul adtam meg az adatokat, mert a rendszerben az van, hogy zöldkártyám van, ezért nem akarta elfogadni.
Én meg kissé ingerülten közöltem, hogy soha nem jelöltem be, hogy zöldkártyám van, azt írtam, be, hogy USA resident, mivelhogy ez a státuszom és megadtam a címem.
De a nő szerint ez hiba volt, mert Magyarországot kellett volna beírni, így viszont a rendszer úgy vette, hogy van zöldkártyám.
Mondtam, hogy elég érdekes a rendszer, mert a kérdés nem a permanent residence volt és én egész biztosan nem jelöltem be azt, hogy lenne zöldkártyám.

Mindegy, akkor is én hibáztam, közölte a nő, de kegyesen hozzátette, hogy most átírta és már rendben.

Én nem értem, még soha nem találkoztam egyetlen normális, jól működő, egyértelmű légitársasági rendszerrel... miért olyan rohadt bonyolult egy ilyet megcsinálni? Nincs elég informatikusuk? Vagy miért nem adják meg egyértelműen az információt, ha a permanent residence-re kíváncsiak?

Aztán még volt egy kis idő, bementünk a Ferihegyi új reptér (azért is így hívom, ahogy nekem a Moszkva tér se lesz Széll Kálmán tér, pedig nem vagyok komcsi) kávézójába. Itt kb. 12 percig álltunk sorban egy kávéra várva, pedig hárman voltak a pult mögött és egyik számlázott, másik csinálta. A harmadik nem tudni, miért volt ott.

Mikor sorra kerültünk, kb. 3 perc alatt voltak képesek elkészíteni egy kávét, sima esszpresszót kérünk tejszínhabbal. Mielőtt odaadták volna, zavartan közölték, hogy nincs tejszínhab.
Jó, akkor legyen tejszínnel.
Az sincs. Tejhab nem jó?

De, csak hozzák már... ennyit tud nyújtani a reptéri kávézó 450 Ft-ért, negyed óra ácsorgás egy kávéért és egy vacak kávétejszínűk sincs.... Számtalan kávézóban jártam már, számtalan reptéren, de ennyire béna társaságot még nem láttam. 

A gép pontosan érkezett a Charles de Gaulle 2 reptérre, az E terminálra, egy órám volt az átszállásra, amit nem szeretek, mert késtem már le így gépet.

Nem is lett volna baj, mert a bostoni gép is az E terminálról indul.

Csakhogy hiába ott állt a gép, nem engedtek be minket a terminál épületébe, hanem buszra szállítottak, ami negyed óra alatt körbekerülte a fél repteret teljesen fölöslegesen, majd visszaért arra pontra, ahol beszálltunk, és továbbment a másik irányba és elvitt minket a D terminálra, amit úgy is megtehetett volna, hogy ott egyszerűen megfordul, és akkor az egész 5 perc alatt meglett volna.

Eztán megpróbáltam eltalálni az E terminálra, ami nem volt könnyű, mert összesen kétszer jelölték, hogy merre kell menni, amúgy azonban az „exit” jelzést követve valójában ki kell menni a reptérről, majd az E bejáratánál, mintha kívülről jönnék, újra bemenni. Így összesen 20 perc erőltetett gyaloglás után végre odaértem a hosszú sorhoz, ami az útlevélellenőrzés előtt volt. Szerencsére nekem a Sky Priority miatt rövidebb várakozás jutott, a biztonsági ellenőrzésnél szintén. Így is már megkezdődött a beszállítás, mire a kapuhoz értem, ami kb. 50 méterre lehetett attól a ponttól, ahová a budapesti járat érkezett, köszönet az CDG-2-nek a nagyszerű reptérnéző kirándulásért.

De legalább megtapasztalhattam végre, hogy egy nagyságrenddel figyelmesebb elbánásba részesül az, aki ki tudja fizetni a Business Class árát.

Persze azért itt is volt gond, az én videóképernyőm nem működött és többszöri kérés után se csinálták meg, így bár kinéztem több jó mozit is, nem tudtam megnézni egyet se.
A rendelt kajámat először másnak adták, bár előre szóltam, hogy mit rendeltem. Ezt se értem amúgy, az előrendelésnél tudták az ülésszámomat is miért olyan bonyolult valahogy jelölni az utaslistán, kinek lesz? Később a főétel már előkerült, bár elsőre ahelyett is mást hoztak.

Azt reméltem, ha már ilyen átkozottul drága jegyem lesz, legalább rendben mennek a dolgok, de nem, csak annyival jobb, hogy többször kérnek elnézést... és még jól is járnak, mert én nem vagyok balhézós utas, csak legfeljebb morgok valamit a blogon.

De legalább indulás előtt hoztak pezsgőt, a kaja sokkal jobb volt, rengeteg pakolós hely akadt és az ülést egészen el lehetett fektetni, így szunyókálhattam valamennyit.

Öt perc késéssel szálltunk le - egyébként valamiért a Jumbokat mindig jobban szerettem, mnt az Airbusokat, most is olyan szép simán, méltóságteljesen és szinte hangtalanul repült, ott elöl a business class-ra alig jut el a hajtóművek zaja, sokkal inkább a légkondícionáló rendszer zúgása hallható csak.

Negyed órát taxiztunk a parkolóhelyre. Előre örültem, hogy most biztos hamarabb átjutok az útlevélellenőrzésen, mert az elsők közt szállhatok ki. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Mire odaértem a várakozók száma már több tucat volt előttem, nyilván más járatról is voltak. A nem USA állampolgárok számára fentartott jobb oldali húsz ablakból csak nyolc dolgozott, a bal oldalon az amerikaiaknak is - csak éppen ott pár perc alatt elfogytak a beérkezők, itt meg több százra duzzadt a tömeg és teljesen betelt az a kígyóztató labirintus, amiben rostokolni kellett, a kisgyerekek egyre jobban bömböltek. Látva az aránytalanságot, a úgy fél óra múlva elkezdték átterelni a külföldieket is a bal oldali tétlen ablakokhoz. Én már épp sorra kerültem volna a jobb oldalon, mikor áttereltek a balra, ahol megint hátrébb kerültem a sorban. Végre beállítottak a 8-as ablakhoz. Öten voltak előttem. Alighanem sikerült kifognom a legszőrszálhasogatóbb határőrt és a legproblémásabb utasokat, ugyanis több mint további harmincöt percet vártam, míg itt végre sorra kerültem. Elsőnek egy fehér nő két kamasz gyerekkel, hosszasan beszélgettek, papírokat lobogtattak, aláírtak, beszéltek, az egyik kamasz idegesen turkált az orrában.
Aztán jött egy színesbőrű fiatal, akivel szintén hosszasan vacakolt. Majd egy szintén színesbőrű anya a kislányával, vele sokáig nem tudott dűlőre jutni, a nő láthatóan nem értett valamit, egyre újabb és újabb papírokat túrt elő tekintélyes kézitáskájából, a tiszt néha oda-odahívott egy másikat, végül a nőt és a gyereket félreállították. Egy középkorú színes pár volt a következő - hasonlóan sikertelenül, bár ők két rajzlapnyi borítékból nagy mennyiségű papírt borítottak ki, de hosszas vacakolás után a tiszt átküldte őket valahová máshová. Végre én jöttem. Nálam azon akadt fenn, hogy még benne volt az előző utam papírfecnije az útlevélben, amit hozzákapcsoznak az egyik oldalhoz - azt mondta, ezt el kellett volna venniük kilépéskor. Én is így tudtam és nem értettem, miért nem vették el. Mondta, szedjem ki a tűzőkapcsot, de vigyázzak, hogy el nem szakítsam az útlevelet. Óvatosan körömmel felpiszkáltam és kiszedtem. Amúgy más baja nem volt.

A bőröndöm már a szalagon keringett, a vámtiszt csak intett, hogy tovább.

Telefonáltam a barátomnak, aki már ideges sms-eket küldött pár percre, hogy tán bajba kerültem? Legyűrtem az ingeremet, hogy azt válaszoljam neki: nem, ez csak a te biztonságod érdekében volt, barátom, csak annyit mondtam, hogy sokan voltak.
Fura volt megint itt lenni. A megérkezés mindig kicsit megnyugtató lezárása az útnak és az ismerős helyek is üdvözölnek, de olyan idegennek éreztem mégis. És rossz volt egyedül elaludni.

Reggel a Saabban kétségbeesetten kerestem a kuplungot - aztán rájöttem, hogy itt nem kell, de még egy ideig fura lesz, ahogy otthon a Volvóban is eleinte egyszer-kétszer kuplung nélkül akartam váltani induláskor.
A cégnél semmi különös, munka épp nem volt. A tetőn dolgoznak valamin, ezért a plafonon mindenhová fóliákat függesztettek, ami megfogja a lehulló darabokat. Van egy csomó új arc a munkások közt és megkaptam a fizetésem meg a múltkori utazásom költségeit is.
Mike már délután elutazott, mert lakhelyén, Philadelphiában beválasztották egy esküdtszékbe, és bár jelezte, hogy ő most Bostonban él, azt mondták, az nem baj, jönnie kell.

Amúgy nagyon meleg van és nagyon párás, 65% felett. A gitárszobában megy a légszárító, így 50% körül tartja - de ettől meg konstans 29 fok lesz a hőmérséklet odabenn. Munka után, mikor beültem a kocsiba, sziszegve dőltem előre, mert a fekete bőrülést egész délután sütötte a nap, és szabályosan égetett a háttámla. Otthon még este kivettem a mélyhűtőből az előzőleg betett romlandókat, hogy felengedjenek. Mondjuk a sajt ízét nagyon nem befolyásolta, de már vágni alig lehet, mert morzsolódik inkább.
Majd be kell ugranom a postára, nagy vívmány, hogy online meg tudtam oldani, hogy a távollétemig ne hozzák a leveleket, hanem majd magam átveszem a főpostán itt WR-ben. Kényelmes és ügyfélbarát rendszer, dátumtól dátumig megadhatóm, azt is, hogy egyben hozzák ki utána esetleg (ami nem ajánlott, mert aligha férne bele a ládába).
Megpróbálok ismét beilleszkedni a hétköznapokba.

A bejegyzés trackback címe:

https://boston.blog.hu/api/trackback/id/tr864693900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ribizlifozelek · http://ribizlifozelek.blogspot.com/ 2012.08.05. 11:27:47

Reklamálni kellett volna, hátha legközelebb upgrade-elnek bizniszre.

Boston2 · http://boston.blog.hu/ 2012.08.05. 16:09:35

@ribizlifozelek: Még írhatok nekik... de nem tudom, megéri-e a fáradtságot és rászánt időt.

arpeen2 2012.08.05. 19:03:26

Elovastam az előzőket és ezt is. Jó volt végre látni, hogy írtál vmit. :)

kék madár 2015.09.15. 11:34:29

2015 augusztusaban sem volt tejszin a ferihegyen. SEHOL. Se tejszin, se tejszinhab, semmi, es meg agresszivek is melle