Két év Bostonban (meg másfél)

Kiköltöztem két + másfél évre Bostonba dolgozni, gondoltam, megörökítem az élményeimet.

Ajánlott olvasmány!

Egy régi barát és volt kolléga, szintén külföldre költözött:
Egy kitántorgó naplója

Friss topikok

  • Boston2: @Béla Salamon: Köszönöm, hogy írtál. Én aztán végül négy év 9 hónapot voltam kinn, egy évig család... (2018.09.24. 22:17) Búcsúbeszéd
  • Boston2: @iota draconis: Az a Dzseff, igen. Nem hinném, hogy valaha is még találkozunk, de ha mégis, átadom... (2017.08.30. 14:58) Bekeményítettek
  • Boston2: @FutureFry: Nahát, nem is gondoltam, hogy még olvasni fogod... :) (2016.04.22. 21:51) A Saabadság ára
  • Boston2: @ribizlifozelek: Állás az van, nem is rossz, csak másfél óra az ingázás. Lesz róla poszt. (2015.11.20. 19:00) Légy pozitív!
  • Boston2: @kék madár: Miért is nem csodálkozom ezen? (2015.10.23. 18:44) Vissza Bostonba

Címkék

1956 (2) abszurd (1) adó (1) Air france (1) ajánló (1) akkumulátor (1) aksi (1) Alitalia (1) állat (11) amazon (3) amerika (145) Amerika (2) Apple (1) apple (13) árengedmény (1) artisjus (1) at&t (5) átutalás (1) autó (17) baleset (1) bank (8) barkács (6) bazmeg (1) benzinkút (1) beperel (1) bevásárlás (8) bicikli (22) biztonság (5) blog (1) bor (2) bőrönd (1) borzalom (1) bosszúság (3) boston (127) Boston (1) bunkó (1) bürokrata (1) buszsofőr (1) canon (1) CDG (1) Cervignano (1) CIB (2) Citizens (1) comcast (2) copyright (1) credit (6) család (1) csekk (1) cvs (1) delta (1) diner (1) diszkont (1) ebay (3) eBay (1) edigital (1) egér (3) egészségügy (2) életkép (2) élet külföldön (128) élmény (1) előítélet (1) előzmény (4) emlékezés (1) emlékmű (2) enterprise (1) érdekes (1) erdő (1) erősítő (1) étel (7) étterem (1) Európa (1) facebook (1) félrevezető (1) fender (1) flying blue (1) forradalom (1) fotó (3) foxconn (1) frankfurt (1) fura (1) fűtés (1) gallon (1) gasztro (16) gibson (2) Gibson (1) gitár (14) gondolatok (1) google (1) gps (2) Grado (1) gumi (2) gyógyszer (1) hálaadás (2) hangszer (12) hangya (1) hatóság (1) ház (1) haza (2) hekkelés (1) hideg (1) hitel (1) hivatal (4) (2) htc (2) hurrikán (3) húsvét (1) időjárás (4) információ (1) internet (4) iphone (4) irene (3) itthon (3) Java (1) javítás (2) jog (1) jogosítvány (1) kapitalizmus (1) karácsony (1) kaució (1) kenyérsütés (4) kerékpár (21) klm (2) kölcsönzés (1) költség (1) koncert (1) konyha (3) könyv (2) közlekedés (7) kudarc (1) küldetés (1) külföld (72) különbség (1) kütyü (1) lakás (3) lion (1) lúd (1) lufthansa (1) m&m's (1) Mac (1) macbook (4) macintosh (2) macska (1) madár (2) Magyarország (3) máv (1) MBTA (1) mcdonalds (2) mcgyver (3) merengés (14) michael daisey (1) minute clinincs (1) mission statement (1) mobil (6) mókus (5) munka (19) napló (117) new york (2) nyaralás (1) nyelv (2) ocsmány (1) olajcsere (1) Olaszország (1) online vásárlás (3) open house (1) óra (1) öröm (9) orvosi ellátás (1) os x (1) OS X (1) otthon (2) őz (1) pánik (1) papaya (1) paranoia (2) patika (1) Paypal (2) paypal (2) pénzügyek (1) pizza (1) posta (2) privacy (1) pulyka (2) relic (1) rendőrség (1) reptér (3) repülés (7) rettenet (1) rizs (1) Róma (1) Romney (1) ronda (1) ruha (4) saab (7) sandy (1) social security (1) spam (1) starbucks (1) steve jobs (1) strand (1) support (3) számvetés (1) szégyen (1) szemüveg (1) szerelés (1) szerszám (1) szerviz (1) szoftver (2) szolgálati közlemény (4) szőnyegtisztítás (1) sztori (1) technika (40) tél (1) telenor (1) természet (3) tojás (1) tojásfestés (1) tömegközlekedés (1) túlzás (1) túra (1) t mobile (1) ügyintézés (3) ünnep (1) ups (4) UPS (3) usa (131) usps (1) USPS (1) utazás (22) valvoline (1) van halen (1) városnézés (2) vásárlás (4) vélemény (13) Velence (1) verizon (8) video (7) virgin mobile (1) vizsga (1) vonat (4) youtube (1) zene (3) zipcar (2) Címkefelhő

Linkblog

Diner: valami nagyon Amerika

2012.03.03. 04:42 Boston2

Ez a bejegyzés nem jött volna létre, ha Ribizlifőzelék nem ajánlotta volna elolvasásra Bill Bryson: I'm a stranger here myself című könyvét. Megvettem a Kindle verziót és elolvastam, nagyon jó könv, ezúton is köszönöm!

Figyelem, „spoiler"! :)

A diner egy nagyon amerikai dolog. Bill Bryson így ír róluk:
A dinerek valaha rendkívül népszerűek voltak, de mint annyi minden más, egyre inkább eltűnőben vannak. Fénykorukat a két háború közt élték, mikor az alkoholtilalom miatt a tavernák bezártak és az embereknek kellett valami hely, ahol ebédelhettek. Üzleti szempontból a dinerek vonzó lehetőségnek tűntek. Olcsón megvehetők és fenntarthatóak voltak, mivel előre gyártva készültek, gyakorlatilag kulcsrakészen. Annyit kellett csak tenni, miután megvetted, hogy kerestél neki egy sík terepet, leraktad, beköttetted a vizet és a villanyt, és már kezdődhetett is a munka. Ha mégse jött be, szereztél egy platós teherautót, felpakoltad és mehettél máshová szerencsét próbálni.

car2 (1).gifCourtesy of the Larry Cultrera collection and the Carroll family

Az 1920-as évektől jó néhány cég állt rá a sorozatgyártásukra, mind nagyjából ugyanabban az egyforma, áramvonalas, modernnek mondott art deco stílusban, csillogó fém külsővel, belül fényezett, sötét fa belsővel és még több ragyogó fémmel. Ezek a leginkább vasúti kocsira, buszra vagy jellegzetes amerikai lakókocsira hasonlító éttermek egyébként elsősorban a keleti parton voltak népszerűek.

new-rosebud-pc-front.gifCourtesy of Larry Cultrera

5-diner-3a.gifCourtesy of Larry Cultrera

miss-albany-2_4-16-11.gifCourtesy of Larry Cultrera

Az ételről nem túl sokat lehet beszélni, lévén az nagyjából egyforma volt a legtöbb dinerben, többnyire a hagyományos „pirítós-bacon-tojás-hamburger-hotdog-sültkrumpli-palacsinta-fagylalt-kávé-kóla" sorral, nélkülözve minden kulináris kifinomultságot.
Az igazi diner jellegzetességei - írja Bryson - a hosszú bárpult forgószékekkel, kis boxok a falak mellett, törzsvendégek, akik úgy néznek ki, mintha épp most jöttek volna a hegyekből, ahol valami nagy és veszélyes állatot ejtettek el, vélhetőn puszta kézzel, és különleges diner-szleng. Miután a pincérnő felvette a rendelésed, odakiáltott a szakácsnak egy teljesen megfejthetetlen nyelven: „Dobj két pöttyöt a tócsába - de csak finoman a brillantinnal! Csorgatva a platnira és két köhintéssel egy vödörbe!"

5-diner-4.gifCourtesy of Larry Cultrera

Bryson szerint manapság már nem nagyon találni igazi dinert - van pár étterem, amely külsőre ugyan hordozza a diner jegyeit (hosszú bárpult, forgószék, boxok, áramvonalas fémfalak), de ez csak felszínes hasonlóság, hiszen a menün quesadillas van és büszkék arra, hogy - horribile dictu! - mindig van friss salátájuk. A vendégek többnyire jólszituált yuppie-k, akikről nem tudnád elképzelni, hogy kilépve az ajtón beszállnak a kisteherautóba, aminek elejére egy elejtett szarvast kötöztek.

Tágabb értelemben véve a könyv megírása idején kb. 2500 dinernek nevezhető étterem volt az USA-ban, de ezekből alig 1000 volt tényleg igazán az - és a számuk vészesen csökken.
Ennek oka, hogy nem tudnak lépést tartani a nagy gyorsétterem láncokkal. A hagyományos diner kicsi, talán 8 boxszal és 12 bárszékkel, az ételek rendelésre készülnek és pincérnő szolgálja fel - a működési költségek nyilván magasabbak.
Ráadásul legtöbbjük már régen készült és abban a korban élünk, mikor pusztán anyagilag jobban megéri valamit szétrombolni és újjal helyettesíteni, ahelyett, hogy megjavítanák, felújítanák.
Van azonban egy retro-divat is, több városban is épülnek az eredeti dinerek stílusában új „mű-dinerek", ahol a falakat Ed, a képzeletbeli főnök trófeái borítják, a pincérnők kis kitűzőn közlik hogy „Bubbles" vagy „Blondie" néven lehet őket hívni... de a helyről lerí, hogy pusztán marketingfogás az egész.
Ironikus, hogy az a közönség, amely annak idején könnyű szívvel elpártolt az egykor szinte minden sarkon megtalálható dinerektől - borong tovább Bryson -, ma sorban áll egy ilyen ál-dinerhez. Ha valamit nem értek ebben a modern korban - vonja le végül a következtetést - miért van az, hogy ma olyan dolgokat ünneplünk, melyektől nemrég alig vártuk, hogy megszabadulhassunk.
Annyira jellegzetes tartozékai voltak valaha az amerikai kisváros utcaképének, hogy a néhány reastaurált skanzen-városban, de Disneyland-ben is megtalálni őket. Az emberek hosszú utat tesznek meg és nem kevés pénzt fizetnek azért, hogy ezeknek a nyugis és otthonos régi kisvárosok hangulatát átérezhessék, holott éppen az ilyeneket hagyták ott legtöbben sok évvel ezelőtt, a megapoliszok terjeszkedő kertvárosainak csábításáért. 
Eddig Bill Bryson sztorija.

A téma érdekes volt, találtam is egy erre specializált blogot.
Larry Cultrera a szerzője, aki egy könyvet is írt róluk:

323-3-diners-of-mass-frontcvr.gifKöszönöm, Larry!

Igazán kíváncsivá tett, ezért elkezdtem keresgélni (Google Maps, mi más) és örömmel fedeztem fel, hogy elég közel több két diner is.
A Deluxe Town Diner keltette fel az érdeklődésem, a honlapja profi és nagyon stílusos. Elolvasva egy halom kimondottan jó visszajelzést, elhatároztam, hogy vasárnap ott fogok enni, úgyis nem messze tőle volt dolgom.

Most már az ismerősebb helyeken GPS nélkül közlekedek, ezt is könnyen megtaláltam, igaz, annak idején a szomszédban jártam műszakiztatni.

Parkolót találni - a vasárnap délután ellenére - nehezebb volt, mint gondoltam, persze ebben annak is szerepe volt, hogy inkább nem állok meg olyan helyen, amiről nem látom biztosan, hogy használható-e parkolásra.
Végül egy kör után egy kis mellékutcában álltam be egy jókora fizetős parkolóba, hétvége lévén szerencsére ingyen.
Az idő gyönyörű volt, szikrázó napsütés, bár elég hűvös, de szép tél végi nap.

426495_357129494307353_100000309155220_1160164_650410537_n.jpg
Tényleg vasúti kocsi feeling elsőre, a bejárati csapóajtó jó nehezen nyílik, odabent kellemes zsivaly, sürgés forgás, nincs tele, de zsúfolt. A hosszú bárpult mögött fehér ruhás srácok sütnek-főznek, az asztalok közt fiatal, fekete ruhás, Deluxe-emblémás lányok cikáznak. Kiszúrtam a sarokasztalt és leültem.

419409_357129570974012_100000309155220_1160166_1113166536_n.jpg
Hamarosan kaptam egy étlapot és kérés nélkül egy csatos üveg vizet.
Meglepődtem. „Palackozott csapvíz" volt a címkén, egy csap képével. Díjazom az őszinteséget, legalább ingyen van. És valahogy ennek is volt egy retro hangulata... :)

421757_357129597640676_100000309155220_1160167_1715995277_n.jpg


Míg az étlapot böngésztem komótosan, fel-felnézve figyeltem a helyiséget. Próbáltam felderíteni, ki lehet a közönség. Meglehetősen vegyesnek tűnt, jómódú, hangosan vidámkodó fiatalok, kisgyerekes család, nyugdíjas pár, kissé különc külsejű, negyvenes, ősz taréjos punkfrizurás, térdnadrágos fazon kerek szemüveggel...
Kiválasztottam az ebédem (tulajdonképpen már előzőleg a neten kinéztem) és hamarosan megjelent egy mosolygós pincérlány.
Mom's chicken soup-ot rendeletem (Cup or bowl? - cup), Mac&Cheese-t (Salad or grilled vegetables? - vegetables; Spinach, mix, spring mix? - mix), és egy kis Mocha-t.
Ez utóbbi jött meg először.

396334_357129647640671_100000309155220_1160168_1579347045_n.jpg

Kb. 5 perc múlva érkezett a leves is. Jól nézett ki és ahogy kanalazni kezdtem, tényleg eléggé házias jellegű volt, sűrű, ízes.

425693_357129707640665_100000309155220_1160170_1211104103_n.jpg

Közben megjött a főétel is. A Mac&Cheese brit eredetű, de állítólag már Thomas Jefferson is felszolgálta 1802-ben a Fehér Házban (recept a linken). A Mac a makarónit jelenti benne, de szerintem nem sok köze van ahhoz, amit mi manapság makaróniként ismerünk.

420399_357129737640662_100000309155220_1160171_2098922903_n.jpg

Ez az étel vastag, rövid, ívelt, C-alakú, bordázott csőtésztából készül, melyet sajtszósszal megsütnek.
Finom volt, a grillezett zöldség pedig kellemesen fokhagymás.
A kávé is ízlett.

Most tudtam meg azt is, hogy Amerikában szinte minden nap ünnepelnek valami ételt. A National Macaroni/Mac & Cheese Day július 14-re esik.
Még néhány recept.


Evés közben a pincérlány odajött, megkérdezte, minden rendben, ízlik-e, szükségem van-e még valamire? Ez errefelé persze általános szokás, úgy vettem észre. Még arra is gondja volt, hogy az erősen tűző nap miatt az egyik árnyékolót leeressze.
Végül jóllakottan és a kellemesen töltött idő után elégedettséggel fizettem, nem egészen 18 dollár volt, persze húszast hagytam ott.
Mielőtt visszamentem volna a kocsihoz, még készítettem pár fotót a másik oldalról is.

425148_357129784307324_100000309155220_1160172_899642196_n.jpg
Kár, hogy nincs közelebb (9 mérföld), biztos gyakrabban járnék. De legalább ilyen hétvégéken, mikor ott van dolgom délután, ezentúl biztos betérek.
Ki kell próbálnom az igazi dineres hamburgereket is. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://boston.blog.hu/api/trackback/id/tr634285538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nash vs. Keynes 2012.03.03. 05:49:45

A ponyvaregény óta csípem ezeket :)
Everybody be cool this is a robbery!
www.youtube.com/watch?v=qauBQkgJsc4&feature=related

Próbáljuk ki!

ribizlifozelek · http://ribizlifozelek.blogspot.com/ 2012.03.03. 08:01:35

Örülök, hogy tetszik a könyv.

Picit messzebb van a Driftwood Marbleheadben. Ez egy halászvendéglő:
ribizlifozelek.blogspot.com/2011/02/marblehead-ii.html

Jóval közelebb pedig Walthamban ott a Mimi:
ribizlifozelek.blogspot.com/2011/02/rantottkagylo.html

arpeen2 2012.03.03. 13:39:31

Jó volt olvasni ! Köszi ! :)

Boston2 · http://boston.blog.hu/ 2012.03.03. 17:48:48

@Nash vs. Keynes:
Naná, holnap! :)

@ribizlifozelek:
Köszönöm, kipróbálom ezeket is!

@arpeen2:
Örülök, mostanában ritkábban tudok ilyen nyugisabb és kellemesebb posztokat írni.. :)

FutureFry 2012.03.04. 09:54:11

Igaz, nem sok esélye van, hogy az adott könyvet elolvassam, azért köszi a "spoiler" figyelmeztetést! (Én "reklamáltam" utoljára, amikor a "This American Life"-ből idéztél a blogon).
Nekem a "Diner"-ről (a kaján kívül) egyébként mindig ez az amerikai "klasszikus" festmény ugrik be:
en.wikipedia.org/wiki/Nighthawks

Boston2 · http://boston.blog.hu/ 2012.03.04. 16:20:01

@FutureFry: Igen, emlékszem, a Mike Daisy-féle Apple monológnál. :)

Megígértem, hogy legközelebb lesz figyelmeztetés. :) Jó könyv, tényleg érdemes megvenni.

A kép jó, nekem az egyik gitáromnak ez az eredeti neve, mármint a Nighthawk, ugyanis totál fekete. Aztán később azt a modellt kénytelenek voltak átnevezni Skyhawk-ra, mert létezett egy Nighthawk nevű együttes, aki jó amerikai szokás szerint, azonnal perrel fenyegetőzött - pedig szerintem csak jót tett volna nekik, a gitár alighanem híresebb és értékesebb lett a zenészek közt, mint ők, akiket eléggé kevesen ismernek már.