Két év Bostonban (meg másfél)

Kiköltöztem két + másfél évre Bostonba dolgozni, gondoltam, megörökítem az élményeimet.

Ajánlott olvasmány!

Egy régi barát és volt kolléga, szintén külföldre költözött:
Egy kitántorgó naplója

Friss topikok

  • Boston2: @Béla Salamon: Köszönöm, hogy írtál. Én aztán végül négy év 9 hónapot voltam kinn, egy évig család... (2018.09.24. 22:17) Búcsúbeszéd
  • Boston2: @iota draconis: Az a Dzseff, igen. Nem hinném, hogy valaha is még találkozunk, de ha mégis, átadom... (2017.08.30. 14:58) Bekeményítettek
  • Boston2: @FutureFry: Nahát, nem is gondoltam, hogy még olvasni fogod... :) (2016.04.22. 21:51) A Saabadság ára
  • Boston2: @ribizlifozelek: Állás az van, nem is rossz, csak másfél óra az ingázás. Lesz róla poszt. (2015.11.20. 19:00) Légy pozitív!
  • Boston2: @kék madár: Miért is nem csodálkozom ezen? (2015.10.23. 18:44) Vissza Bostonba

Címkék

1956 (2) abszurd (1) adó (1) Air france (1) ajánló (1) akkumulátor (1) aksi (1) Alitalia (1) állat (11) amazon (3) amerika (145) Amerika (2) Apple (1) apple (13) árengedmény (1) artisjus (1) at&t (5) átutalás (1) autó (17) baleset (1) bank (8) barkács (6) bazmeg (1) benzinkút (1) beperel (1) bevásárlás (8) bicikli (22) biztonság (5) blog (1) bor (2) bőrönd (1) borzalom (1) bosszúság (3) boston (127) Boston (1) bunkó (1) bürokrata (1) buszsofőr (1) canon (1) CDG (1) Cervignano (1) CIB (2) Citizens (1) comcast (2) copyright (1) credit (6) család (1) csekk (1) cvs (1) delta (1) diner (1) diszkont (1) ebay (3) eBay (1) edigital (1) egér (3) egészségügy (2) életkép (2) élet külföldön (128) élmény (1) előítélet (1) előzmény (4) emlékezés (1) emlékmű (2) enterprise (1) érdekes (1) erdő (1) erősítő (1) étel (7) étterem (1) Európa (1) facebook (1) félrevezető (1) fender (1) flying blue (1) forradalom (1) fotó (3) foxconn (1) frankfurt (1) fura (1) fűtés (1) gallon (1) gasztro (16) gibson (2) Gibson (1) gitár (14) gondolatok (1) google (1) gps (2) Grado (1) gumi (2) gyógyszer (1) hálaadás (2) hangszer (12) hangya (1) hatóság (1) ház (1) haza (2) hekkelés (1) hideg (1) hitel (1) hivatal (4) (2) htc (2) hurrikán (3) húsvét (1) időjárás (4) információ (1) internet (4) iphone (4) irene (3) itthon (3) Java (1) javítás (2) jog (1) jogosítvány (1) kapitalizmus (1) karácsony (1) kaució (1) kenyérsütés (4) kerékpár (21) klm (2) kölcsönzés (1) költség (1) koncert (1) konyha (3) könyv (2) közlekedés (7) kudarc (1) küldetés (1) külföld (72) különbség (1) kütyü (1) lakás (3) lion (1) lúd (1) lufthansa (1) m&m's (1) Mac (1) macbook (4) macintosh (2) macska (1) madár (2) Magyarország (3) máv (1) MBTA (1) mcdonalds (2) mcgyver (3) merengés (14) michael daisey (1) minute clinincs (1) mission statement (1) mobil (6) mókus (5) munka (19) napló (117) new york (2) nyaralás (1) nyelv (2) ocsmány (1) olajcsere (1) Olaszország (1) online vásárlás (3) open house (1) óra (1) öröm (9) orvosi ellátás (1) os x (1) OS X (1) otthon (2) őz (1) pánik (1) papaya (1) paranoia (2) patika (1) Paypal (2) paypal (2) pénzügyek (1) pizza (1) posta (2) privacy (1) pulyka (2) relic (1) rendőrség (1) reptér (3) repülés (7) rettenet (1) rizs (1) Róma (1) Romney (1) ronda (1) ruha (4) saab (7) sandy (1) social security (1) spam (1) starbucks (1) steve jobs (1) strand (1) support (3) számvetés (1) szégyen (1) szemüveg (1) szerelés (1) szerszám (1) szerviz (1) szoftver (2) szolgálati közlemény (4) szőnyegtisztítás (1) sztori (1) technika (40) tél (1) telenor (1) természet (3) tojás (1) tojásfestés (1) tömegközlekedés (1) túlzás (1) túra (1) t mobile (1) ügyintézés (3) ünnep (1) ups (4) UPS (3) usa (131) usps (1) USPS (1) utazás (22) valvoline (1) van halen (1) városnézés (2) vásárlás (4) vélemény (13) Velence (1) verizon (8) video (7) virgin mobile (1) vizsga (1) vonat (4) youtube (1) zene (3) zipcar (2) Címkefelhő

Linkblog

Steve Jobs agóniája és extázisa

2012.01.08. 07:14 Boston2

Szombat délelőtt volt.
Már rég hallgattam a WGBH rádiót, hát csak úgy háttérzajnak bekapcsoltam, de hamarosan abbahagytam mindent és belefeledkezve figyeltem rá, csak ültem a konyhaszéken.
Egy férfi - érezhetően színész lehetett - előadott egy monológot, az Apple-ről, Jobs-ról és Kínáról. Lebilincselő volt a történet is, de az előadásmód is. Komolyan elgondolkodtatott és szíven ütött.
Még véget se ért, márt próbáltam rákeresni a neten, mi volt ez.
Megtaláltam.


A férfi Michael Daisey, Amerika egyik jól ismert előadója, színész, publicista, történetmesélő, tanár - errefelé „monologist” a pontos megnevezése, ami talán egyszemélyes színházként mondható jól magyarul, nem tudom, létezik-e jobb kifejezés rá, nálunk elég ismeretlen az általa művelt monológ-előadás műfaja.
De nem csak előadó - a történeteit maga állítja össze, utánajár, kutat, újságírói, szociológusi, antropológusi munkát végez, legalábbis ezek mind fellelhetők a történeteiben. Afféle kicsit régimódi mesélő is, a közönséget nemcsak szórakoztatja, de egyszersmind tanítja, új dolgokra ébreszti rá, intellektuális és érzelmi síkon is. Monológjaival járja az ország színházait, előadótermeit. Leül egy asztal elé, előtte néhány papír és egy pohár víz. És beszél, mesél, játszik - ilyen egyszerűen, mintha csak egy baráti körben sztorizgatna.
Egyszóval sokoldalú, figyelemreméltó ember.
Legutóbbi monológja, amit véletlenül sikerült a rádióban elcsípnem, a „Steve Jobs agóniája és extázisa” címet viseli.


Az előadás egy része Jobs zsenialitásáról, de annak árnyoldalairól is szól. Többek közt megemlíti, hogy ő volt a „forced upgrade”, vagyis a kikényszerített váltás legfőbb gerjesztője és sose volt rest feláldozni valamelyik sikeres terméket, hogy egy újabb, még jobbal váltsa le, még mielőtt a piacon leáldozóban lett volna neki.
Egyik példája az iPod Minihez kapcsolódott, mely akkoriban a slágertermék volt az Apple-nél, eladási csúcsokat döngetett. Erre Jobs gyakorlatilag beszüntette a fejlesztését - de piacra dobta az iPod Nano-t, ami szintén nagy siker lett.
Jobs sok amerikai szerint az elmúlt ötven év legnagyobb embere volt. Kétségtelen, hogy három jelentős újítás fűződik a tevékenységéhez, mely alapjaiban változtatta meg az ember és az informatikai/szórakoztató eszközök viszonyát és használatuk módját, amire egy másik ember se volt képes.

Michael igazi Apple-fan, már évtizedek óta használja az almás termékeket, de nem csak egyszerű felhasználóként, hanem vérbeli geek, esti relaxáló tevékenységei közé tartozik darabokra szedni a Macbookját, kitisztítani sűrített levegős szprével és összerakni, tehát műszakilag se analfabéta.
Egy nap, mikor unaloműzésként böngészte a netet, egy Macintosh-pletykákat közlő blogra tévedt, ahol meglátott néhány fotót. A képek egy, a kereskedelembe még be nem került iPhone-ról voltak, tesztfotók, melyeket a készülék összerakása után a gyárban a kamera tesztelésére szoktak készíteni.
A kínai üzem néhány jól-rosszul látható részlete volt rajtuk.
Ekkor Michael elgondolkodott. Hosszú ideje ismeri az Apple gépeket, mindenféle terméküket használja és tudja, hogy működnek - de sose gondolt bele, hogy is készülhetnek. Azt hitte, robotok gyártják őket.
Elhatározta, hogy utánajár. Megszervezett egy utazást a dél-kínai Sengcsenbe, ahol a Foxconn székhelye van, ez az a cég, mely a legtöbb Apple termék komponenst gyártja és a készülékeket összeszereli. (Hogy elejét vegyem a flame-nek megint az Apple gonoszságáról, szólok, hogy a Dell, a HP, a Nokia, a Samsung, a Cisco, a Microsoft, a Sony, az Acer sok készülékét is ők gyártják, ha jól tudom, tavaly a világ informatika-elektronikai termelésének több mint 50%-át adták, a Dell például gyakorlatilag mindent náluk gyártat!).


Másfél éve Hongkongba utazott, ahol ismerősökkel beszélt a Foxconnról, a kínaiak, akiknek a tervét említette, nem helyeselték, hogy ő csak úgy fogja magát és odamegy a gyárhoz, hogy megtudja, miképp készülnek az eszközök, amiket nap mint nap használ és amiért Amerika nagy része rajong. Azt mondták „ez nem helyes, mifelénk nem így szokták”, nos igen, ez eléggé amolyan amerikás durraközepébe- tempó, de Michael nem tágított. Kapott kínai vízumot és elment Sencsenbe, mely Hongkongból mindössze 40 perces út tömegközlekedéssel. Tulajdonképpen a sencseni és a hongkongi metró kapcsolódik, az egyik végállomásáról át lehet menni a másikra a csomóponton belül egy ellenőrző ponton át és továbbutazni.
Michael döbbenten ismerte fel, hogy ez a 14 milliós város, ahonnan Amerika szórakoztató elektronikai/személyi informatikai termékeinek túlnyomó része származik, gyakorlatilag teljesen ismeretlen az amerikaiak előtt. Semmit nem tudnak (és azt hiszem, mi se tudunk) arról, hol és hogyan készülnek a mindennapjainkba mára jóformán teljesen beépült eszközök.
Azon is elcsodálkozott, hogy bár hozzá hasonlóan bármelyik újságíró előtt nyitva állt a lehetőség, hogy utánajárjon a dolgoknak, az általa nyilvánosságra hozott tényeket előtte az amerikai sajtó szinte teljesen elhallgatta...
Teljesen magánemberként kezdte, régebben próbált hivatalosan kapcsolatba lépni a különleges státuszú terület elektronikai üzemeivel, de gyakorlatilag reménytelen volt bármit is elérni, ezért most más utat választott, meg se próbált hivatalosan kommunikálni a Foxconnal, hiszen ha betartja a szabályos kapcsolatfelvételi lépéseket, bizonyára mindent megtettek volna, hogy ne beszélhessenek vele nyíltan.
Mivel azonban Michael nem újságíró, egyszerűen tanárként ment oda (ami igaz is, mert szokott tanítani), nem volt szükség arra, hogy sajtós vízumot és papírokat kapjon, így a kínai hatóságok nem is követték és akadályozták, ahogy egyébként az újságírókkal tették volna.
Beszél arról is, mennyire ellentmondásos Amerika viszonya Kínával: rengeteg félelem él bennük Kína nagysága és gazdasági növekedése miatt, ugyanakkor másik oldalról egyfajta fetisizálás is folyik, üzleti szempontból szinte rajonganak érte, egyfajta új, meghódítandó Vadnyugatnak tekintik, mely nyitott befektetési szempontból és óriási piacot jelent, ahol ügyes üzletemberek gyorsan megszedhetik magukat.
Hongkongi ismerősei közvetítésével egy tolmácsnőt is felfogadott. Mikor először indultak az üzemhez, úgy érezte magát, akárha a Szárnyas fejvadász (Blade runner) című film díszletei váltak volna valóra.


Mindenfelé felüljárók az autópályák keresztezéseinél, van, amelyik még nem készült el, egy ízben majdnem belefutottak egy ilyen levegőben végződőbe, melyen a szakadékot csak egy narancssárga műanyag terelőkúp jelezte az út végére helyezve.
Az üzem egy kisebb városrésznyi területet foglal el, az egész látóhatárt elborítják a Foxconn épületei. A cégnél 330 000 (háromszázharmincezer) munkás dolgozik, a „cafeteria” 10 000 emberre van méretezve.
A kerítésnél mindenfelé fegyveres őrök, az épületek tetején pedig a hírhedt hálók. Ezek a hálók azután kerültek fel, hogy egyre több túlhajszolt és rabszolgaként kezelt szerencsétlen vetett véget az életének úgy, hogy leugrott a tetőről és ez a sajtóban is megjelent. A cég válasza az volt, hogy felszereltette a hálókat és olyan szerződésmódosítást hajtott végre a dolgozókkal, hogy aki öngyilkos lesz, annak a családja mindenféle juttatástól elesik. Kedves, ugye?
„Szent Péter engem ne hívj, én nem mehetek,
a lelkem a vállalatot illeti meg.”
Michael unortodox interjúmódszert talált ki: egyszerűen odament a tolmáccsal a főbejárathoz és amikor műszakváltás után az emberek jöttek ki, megpróbált beszélgetni velük, meglepetésére hamarosan sorok álltak előtte, annyian szerettek volna beszélni vele.
Több száz emberrel sikerült beszélnie. Mivel nem volt újságíró, nem használt se kamerát, se bármiféle felvevő készüléket (mindent fejben jegyzetelt, végül is színész és „monologist”, a munkájához tartozik), az emberek sokkal szívesebben és nyitottabban beszéltek vele, mint bármilyen újságíróval.
Az egyik legmegdöbbentőbb tapasztalata ekkor az volt, hogy a szokásos semleges kérdések mellett feltette azt is, hogy ha valamit változtathatna a Foxconnál, mi lenne az?
A munkások reakciója teljesen meglepte, mindenki úgy tett, „mintha egy méh szállt volna az arcára és próbálná elhessegetni”, a tolmács pedig elmondta, hogy a válaszban az volt, még eddig sose gondolkodtak ilyesmin - azaz ezek az emberek teljesen beletörődtek abba, hogy ami történik velük, annak így kell történnie és esély sincs arra, hogy megváltozzon. Ne feledjük, Kínában (ahol még névlegesen és hatalomgyakorlási módszerekben kommunizmus/proletárdiktatúra va), a munkás érdekvédelmi szervezetek be vannak tiltva, nincs szakszervezet.
Ez volt a megvilágosodás pillanat, ami felfedte, mennyire korlátozza a diktatúra még a gondolkodás szabadságát is Kínában, ugyanakkor szabad kezet ad a vállalatoknak, melyek olyan munkafeltételeket alakítanak ki, melyek nem emberhez méltóak.
És az USA kormánya kéz a kézben dolgozik azon a Kínai hatalommal, hogy ezek a dolgok ne kapjanak túl nagy nyilvánosságot...
A vállalatok felelősségét is megemlíti, hiszen ezekbe a különleges ipari-kereskedelmi zónákba, ahol a legtöbb USA gyártó kitelepítette a termelését, nemcsak a technológiát, hanem valamennyire a munkakultúrát is exportálni kellett volna - de a vállalatok úgy döntöttek, hogy ezzel nem foglalkoznak. Sőt, a kínai diktatúrával együttműködve tevékeny szerepet játszanak abban, hogy az embereket túlterhelve még a kedvüket is erejüket is elvegyék a gondolkodástól és ezzel attól is, hogy valami szervezett tiltakozás kialakuljon.
Michael számára feltűnő volt, hogy mennyire fiatal az átlagéletkor, többnyire huszonévesek, így az öngyilkosságok magas száma még riasztóbb. Sokkoló tapasztalat volt, hogy a több száz beszélgetőpartnere közt nem kevés fiatalkorú akadt, de beszélt 12-14 éves gyerekekkel is, akik teljes munkaidőben dolgoztak az üzemben.
Az öngyilkosságok néha hetente bekövetkeztek, miután a nyugati sajtó felkapta a hírt egy ideig, a Foxconn azt ígérte, hogy 30%-kal emeli a fizetéseket (amit sose valósított meg), ez persze felveti a kérdést, hogy ha egyik napról a másikra erre hajlandó és képes lett volna, akkor bizony durván kizsákmányolhatja a dolgozóit.
A Foxconnos dolgozók átlagfizetése akkor 110 dollár körül lehetett havonta (25e Ft), ami a arrafelé elég jónak számít - az embereknek nem több pénz kellett volna igazán, hanem emberi bánásmód és kulturáltabb munkakörülmények.
Steve Jobs akkor még élt és dolgozott - egy ideig még az a szokása is megvolt hogy a neki személyesen küldött emailekre válaszolt, ezért Michael megadta Jobs email címét mindenkinek, aki szerette volna, ha a nagy ember meghallja a véleményét. A visszajutott információk alapján - melyek Michael előadására vonatkoztak - Jobs legtöbbször valami olyasmit válaszolt, hogy "Michael nem igazán érti a helyzet bonyolultságát" - ami tulajdonképpen valahol pozitív, hiszen legalább „helyzet”-ként jellemezte azt, hogy a hi-tech Apple termékeket részben 12 éves gyerekek szerelik össze napi 12-14 órában akár.
Hogy lehetséges ez? Hát úgy, hogy a kínai kommunizmus a legdurvább vadkapitalizmussal vegyül arrafelé, az életkort nem ellenőrzik vagy éppen maga a munkát akaró fiatal hamisítja meg, de van olyan is, akinél tudják, de nem törődnek vele. Az időnként végrehajtott hatósági vagy Apple által igényelt ellenőrzésekről jó előre értesülnek, így időben lecserélik azokat egy másik műszakban dolgozókkal, aki gondot jelenthetnének.
Vajon mennyire hiteles, hogy az Apple (és persze a többi cég is) ne tudna erről? Nem arról van inkább szó, hogy egyszerűen a profit érdekében szemet hunynak felette, miközben álszent módon hirdetik magukról, hogy milyen "szociálisan felelősek"?
A második fázisban Michael üzletembernek adta ki magát, aki gyártási kapacitást keres valamilyen műszaki termék előállítására, így sikerült az üzemekbe is bejutni és belülről is megnézni a termelés egyes folyamatait.
Itt ismét megdöbbentő tapasztalatra tett szert: a hi-tech kütyük nagyrészt kézi munkával készülnek, legalábbis az alkatrészek összeállítása, a tesztelés, csomagolás. Gyakorlatilag sokkal több kézi munka van bennük, mint azt valaha is hitte volna.


Dermesztő volt az óriási üzemcsarnokokban a gyártósorok mellett figyelni a munkásokat: semmi emberi zaj, csak a gépek és a mozgás közben súrlódó ruhák hangja állt össze valami alappá. A munkások nem beszélhetnek egymással, csak megadott időpontokban mehetnek vécére, kamerák és felügyelők figyelik őket folyamatosan és nem elég gyorsan dolgoznak, azonnal érkezik a figyelmeztetés. Mint a rabszolgatartásban.
Az egyik legmeghatóbb rész a történetben az, mikor egy volt Foxconn dolgozóval történt találkozásról beszél. Az idős férfi valami üzemi balesetben sérült meg, természetesen gyógykezelés vagy segély helyett a cég hamarosan kirúgta, mert fájó kezével már nem tudott elég gyorsan mozogni. Az iPadek valamelyik alkatrészének beszerelésével foglalkozott - és még sose látott élőben elkészült iPadet.
Az Apple termékeket ugyanis nem forgalmazzák hivatalosan Kínában, mindent, amit legyártanak, beleteszik azokba a minimáldizájnos csomagolásokba és megy máshova, főleg Amerikába.
Michael bekapcsolta és odaadta az öregnek a saját iPadjét.
A férfi remegő kézzel forgatta, csodálta, sose foghatott még kezébe ilyet, pedig az ő munkája is benne volt talán és ahogy az ikonok bejöttek és ő bökdöste ujjaival őket, ámulva megszólalt:
- Ez valami csoda! -
Nem abszurd kicsit ez a helyzet?
Az emberek, akik kezük munkájával építik meg ezeket a mindennapjainkat mára erősen meghatározó szerkezeteket, azt se tudják, mit is gyártanak és milyen, ha elkészül.
A Macbook Pro, amin írom ezt, talán szintén egy 12 éves gyerek munkájának az eredménye. Vagy éppen valakié, aki még végrehajtotta, amit kellett rajta, aztán műszak végére elege lett abból, hogy megalázzák, kihasználják, nem veszik emberszámba, felmászott az épület tetejére és egy rövid zuhanás után szétroncsolódott testtel fejezte be az életét.
Mindezt azért, hogy mi, akik használjuk, kényelmesebben, könnyebben dolgozzunk, jobban szórakozzunk, miközben a Foxconn és az Apple jókora profitot zsebel be.
Nem hiszem, hogy ez így jó. Mit tehetek, mit tehetünk ellene? 
Michael szerint mindenesetre nem azt, hogy ettől kezdve eldobjuk a technikát, nem veszünk Apple terméket. Ő hisz abban, hogy a modern civilizáció műszaki vivmányai segítik az emberi kapcsolatteremtést és kommunikációt. 
Most például abban, hogy ez a történet még pár emberhez eljusson, aki szintén elgondolkodik rajta.

Egy interjú Michael-el, amiben a monológ egy része is látható.

A bejegyzés trackback címe:

https://boston.blog.hu/api/trackback/id/tr143527913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nash vs. Keynes 2012.01.08. 08:33:29

Ez sajnos tényleg ilyen. A foxconnak jónéhány hasonló gyára van a világban, oda mennek ahol olcsó a munkaerő. Annak idején magyarországon is voltak, úgy volt, hogy ott szerelik majd össze a microsoft xboxait (és ettől a gdp %-ban kimutatható növekedését várták) de aztán leléptek kínába. Amúgy pont az apple az első aki úgy reagál a problémára, hogy kiviszi a termelést kínából. Az új iphone4s-ek egy jelentős része már made in brasil. Van abban amúgy valami, hogy gyártók felelőssége is a beszállítóiknál uralkodó munkakörülmények de az apple csak egy csepp a tengerben. Ma már majdnem minden kínában készül teljesen hasonló körülmények közepette. A játék amit karácsonyra veszel, az autód elektronikája, a napelemek a háztetődön. A probléma a mesterségesen leértékel juan, a kínai szakszervezetek teljes hiánya, a sokszor 0 környezetvédelmi szempontok. Ezzel nehéz versenyezni. Nem lehet az ipadot dupla áron adni, csak mert akkor made in usa. Senki nem fogja megfizetni, és a konkurencia nem lesz finnyás. (Most sem az). Amerika sz@rban van, mert a szabad piacot most ellene játszák ki..

ribizlifozelek · http://ribizlifozelek.blogspot.com/ 2012.01.08. 08:53:04

Megkeresem.
(Talán mesemondónak fordítanám, bár az inkább storyteller.)

Szerintem Kínában a tekintélyelvű rendszer sokkal régebbi a kommunizmusnál. A felsőbb tekintély megfellebbezhetetlen volta és az alulról jövő gondolkodás tilalma több ezer éves múltra tekint vissza.

A tisztelet kimutatásának például a tanítványoknál az egyik módja a másolás: ha tisztelsz valakit, lemásolod, amit csinál. Ír.

Sok olyan tanárt ismerek, akinek hónapok fáradtságos munkájába kerül ezt valamennyire kinevelni kínai diákjaiból, már ha sikerül egyáltalán.

FutureFry 2012.01.10. 09:03:29

Ah, ez gondolom a "This American Life" (kiváló) program legutóbbi része (www.thisamericanlife.org/radio-archives/episode/454/mr-daisey-and-the-apple-factory). Mivel igen lemaradva hallgatom ezen program összes részét (már jópár éve), lehetne-e esetleg ilyenkor a blog bejegyzést egy "spoiler warning"*-gal kezdeni? :) (Asszem már máskor is idéztél/fordítottál a programból...) Na jó, ezt én sem gondolom komolyan, a WGBH+hétvége+elgondolkoztató műsor kombinációja talán elég figyelmeztetés lesz...

*mi erre a legmegfelelőbb magyar kifejezés?

Boston2 · http://boston.blog.hu/ 2012.01.11. 00:28:42

@FutureFry:

Elnézést, igazad van, legközelebb lesz figyelmeztetés. :)

Boston2 · http://boston.blog.hu/ 2012.01.11. 04:15:53

@ribizlifozelek:
Valóban, a konfuciánus szemlélet elég rég elterjedt arra és az nagyon erősen tekintélyelvű. Ezt Koreában is tapasztaltam.
Például a korei nyelvben a rokonságon belül öt(!) különböző szintje van az udvariassági és tiszteleti fokozatoknak, és mindegyikhez másféle megszólítás és udvariassági formulák dukálnak, amit a jólneveltkenk ismerni kell.
"Hát nem volt neked gyerekszobát, hogy még azt se tudod, hogy illik beszélni a sógornőd lányának nagybátyjával?" :)

Én is sokat tanítottam ázsiaiakat, kínaiakat is. Tudom, milyen...
A legfőbb gond az, hogy nem merik megmondani, ha nem értik, mert az tiszteletlenség lenne a tanárral szemben... de sajnos ez nem használ a tanulás hatásfokának.

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2012.01.12. 12:48:57

Azért (is) szeretlek olvasni, mert mindig körültekintően járod körbe a témákat. :)))
Szerintem a legtöbb emberben fel sem merül, hogy végiggondolja, ami nap, mint nap körülveszi használati tárgy, az honnan származik...

Boston2 · http://boston.blog.hu/ 2012.01.13. 02:21:48

@Enchantée: Köszönöm, de ebben az esetben bizony én is csak akkor gondoltam bele igazán, mikor az előadást meghallgattam.

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2012.01.13. 07:32:48

@Boston2: De legalább belegondoltál. Sokan még azóta sem...

ribizlifozelek · http://ribizlifozelek.blogspot.com/ 2012.03.17. 19:31:18

Mike érdemeit nem csökkenti, de kiderült, amit sokan újságírói teljesítményként dícsértek, az írói munkássága része. A Public Radio azóta is több órán át csak hamut szór fejére és Mike óriási csendek közepette, időnként zokogva kér elnézést, hogy ezt nem emelte ki.

www.businessinsider.com/would-be-apple-killer-mike-daisey-goes-down-in-flames-2012-3

Boston2 · http://boston.blog.hu/ 2012.03.17. 21:01:50

Alapvetően mindkét felet meg lehet érteni, persze Mike rosszul tette, hogy hazudott nekik, mikor a program előkészítése során a tényszerűséget vizsgálták.
Az is érthető, hogy ő a megfelelő drámai hatás kedvéért úgy adja elő, ahogy ő jónak látja, tehát nem dokumentumszerűen a tényekre szorítkozva, hanem az időrend és a tényszerűség lazább kezelésével, sőt, időnként akár el is hagyásával, hogy a célt elérje: a hallgatóságot elgondolkoztassa erről az egész dologról és ez abszolút pozitív, még ha manipulációval is teszi.
A baj az, ha nem tudatosítja, hogy a produkciója nem újságírás, hanem dráma.

Ebből a szempontból hiba volt a Public Radio-ban leadni, mivel ott viszont megkövetelik a tényszerűséget.

A jó az, hogy kiderült, hogy - többé-kevésbé - beismerte és bocsánatot kért, és hogy a műsor készítői is elismerték a saját hibáiakat.
Az is tetszett, hogy egy tényszerű(bb) háttérbeszélgetés is volt a NYT újságírójával, aki azért elég sok negatívumot tudott közölni a kínai Apple gyártókról, de arra is rámutatott, hogy mi az oka ezeknek a negatívumoknak.
Külön kiemelném azt a részt, amely egyrészt arról szólt, hogy Amerika gyakorltalag "exportálta" az emberetlen munkakörülményeket Ázsiába, hogy otthon jobb legyen az élet, ugyanakkor Ázsiában egész másképp viszonyulnak ehhez és nem biztos, hogy ugyanazzal a mércével kell mérni a túlórát például...
De - ha jól vettem ki a szavaikból a konklúziót - tényleg sokminden nincs rendben azokban az üzemekben, amiről viszont mi, fogyasztók is tehetünk áttételesen és Mike monológja is valahol erről szólt, hogy gondoljunk bele, és magunk változtassunk, vásárlói tudatossággal...

Boston2 · http://boston.blog.hu/ 2012.03.17. 21:06:48

@Nash vs. Keynes:
Az iPad mindössze 25 dollárral lenne drágább, ha otthon gyártanak, ha jól értettem a mai riportban (vagy az iPhone?).
A probléma nem ezzel van, a munkaerő költsége nem olyan jelentős tényező ebben a folyamatban, mint sokan hisszük.
A probléma azzal van, hogy Amerikában (vagy EU-ban) egyszerűen képtelenség ilyen hi-tech ipari koncentrációt találni, ahol helyben van az, aki a csavarokat gyártja, aki képes az aluminiumot nagy pontossággal alakítani, vagy aki kijelző üvegeket készít.
Helyben van egy óriási tömeg, aki munkát akar ezekben a gyárakban és köztük rengeteg képzett mérnök. Hiszen a gyártósorok felügyeletéhez is rengeteg mérnök kell.
És ha bármilyen változás kell, mégpedig gyrosan kell általában, ott akár egy-két napon belül meg tudják oldani.
Sehol másutt nincs ilyen rugalmasság.