Két év Bostonban (meg másfél)

Kiköltöztem két + másfél évre Bostonba dolgozni, gondoltam, megörökítem az élményeimet.

Ajánlott olvasmány!

Egy régi barát és volt kolléga, szintén külföldre költözött:
Egy kitántorgó naplója

Friss topikok

  • Boston2: @Béla Salamon: Köszönöm, hogy írtál. Én aztán végül négy év 9 hónapot voltam kinn, egy évig család... (2018.09.24. 22:17) Búcsúbeszéd
  • Boston2: @iota draconis: Az a Dzseff, igen. Nem hinném, hogy valaha is még találkozunk, de ha mégis, átadom... (2017.08.30. 14:58) Bekeményítettek
  • Boston2: @FutureFry: Nahát, nem is gondoltam, hogy még olvasni fogod... :) (2016.04.22. 21:51) A Saabadság ára
  • Boston2: @ribizlifozelek: Állás az van, nem is rossz, csak másfél óra az ingázás. Lesz róla poszt. (2015.11.20. 19:00) Légy pozitív!
  • Boston2: @kék madár: Miért is nem csodálkozom ezen? (2015.10.23. 18:44) Vissza Bostonba

Címkék

1956 (2) abszurd (1) adó (1) Air france (1) ajánló (1) akkumulátor (1) aksi (1) Alitalia (1) állat (11) amazon (3) amerika (145) Amerika (2) Apple (1) apple (13) árengedmény (1) artisjus (1) at&t (5) átutalás (1) autó (17) baleset (1) bank (8) barkács (6) bazmeg (1) benzinkút (1) beperel (1) bevásárlás (8) bicikli (22) biztonság (5) blog (1) bor (2) bőrönd (1) borzalom (1) bosszúság (3) boston (127) Boston (1) bunkó (1) bürokrata (1) buszsofőr (1) canon (1) CDG (1) Cervignano (1) CIB (2) Citizens (1) comcast (2) copyright (1) credit (6) család (1) csekk (1) cvs (1) delta (1) diner (1) diszkont (1) ebay (3) eBay (1) edigital (1) egér (3) egészségügy (2) életkép (2) élet külföldön (128) élmény (1) előítélet (1) előzmény (4) emlékezés (1) emlékmű (2) enterprise (1) érdekes (1) erdő (1) erősítő (1) étel (7) étterem (1) Európa (1) facebook (1) félrevezető (1) fender (1) flying blue (1) forradalom (1) fotó (3) foxconn (1) frankfurt (1) fura (1) fűtés (1) gallon (1) gasztro (16) gibson (2) Gibson (1) gitár (14) gondolatok (1) google (1) gps (2) Grado (1) gumi (2) gyógyszer (1) hálaadás (2) hangszer (12) hangya (1) hatóság (1) ház (1) haza (2) hekkelés (1) hideg (1) hitel (1) hivatal (4) (2) htc (2) hurrikán (3) húsvét (1) időjárás (4) információ (1) internet (4) iphone (4) irene (3) itthon (3) Java (1) javítás (2) jog (1) jogosítvány (1) kapitalizmus (1) karácsony (1) kaució (1) kenyérsütés (4) kerékpár (21) klm (2) kölcsönzés (1) költség (1) koncert (1) konyha (3) könyv (2) közlekedés (7) kudarc (1) küldetés (1) külföld (72) különbség (1) kütyü (1) lakás (3) lion (1) lúd (1) lufthansa (1) m&m's (1) Mac (1) macbook (4) macintosh (2) macska (1) madár (2) Magyarország (3) máv (1) MBTA (1) mcdonalds (2) mcgyver (3) merengés (14) michael daisey (1) minute clinincs (1) mission statement (1) mobil (6) mókus (5) munka (19) napló (117) new york (2) nyaralás (1) nyelv (2) ocsmány (1) olajcsere (1) Olaszország (1) online vásárlás (3) open house (1) óra (1) öröm (9) orvosi ellátás (1) os x (1) OS X (1) otthon (2) őz (1) pánik (1) papaya (1) paranoia (2) patika (1) Paypal (2) paypal (2) pénzügyek (1) pizza (1) posta (2) privacy (1) pulyka (2) relic (1) rendőrség (1) reptér (3) repülés (7) rettenet (1) rizs (1) Róma (1) Romney (1) ronda (1) ruha (4) saab (7) sandy (1) social security (1) spam (1) starbucks (1) steve jobs (1) strand (1) support (3) számvetés (1) szégyen (1) szemüveg (1) szerelés (1) szerszám (1) szerviz (1) szoftver (2) szolgálati közlemény (4) szőnyegtisztítás (1) sztori (1) technika (40) tél (1) telenor (1) természet (3) tojás (1) tojásfestés (1) tömegközlekedés (1) túlzás (1) túra (1) t mobile (1) ügyintézés (3) ünnep (1) ups (4) UPS (3) usa (131) usps (1) USPS (1) utazás (22) valvoline (1) van halen (1) városnézés (2) vásárlás (4) vélemény (13) Velence (1) verizon (8) video (7) virgin mobile (1) vizsga (1) vonat (4) youtube (1) zene (3) zipcar (2) Címkefelhő

Linkblog

Bringatúra a környéken

2011.04.03. 17:39 Boston2

Úgy látszik, a tegnapi hóesés tényleg csak a természet áprilisi tréfájának bizonyult, ma reggel verőfényes napsütés fogadott, hó csak foszlányokban itt-ott és nem is fagyoskodtam pizsamában, ahogy ásítozva kibotorkáltam a hálószobából.
A családdal elkerültük egymást, nem sikerült az online cicashow, megreggeliztem, a Wild Harvest-féle organic whole milk már kissé tejszerűbb volt, mint a múltkori híg lötty.
Ilyen jó időben bűn lett volna nem menni a szabadba és amúgy is már rég bringáztam. Itt volt az ideje, hogy kipróbáljam az új gatyót is, melyet múlt hétvégén rendeltem és keddre már meg is érkezett (Sporthill Northwind).


Beöltöztem hát, ahogy kell, spéci póló, spéci alsó, sapka, sisak, kendő, napszemüveg, kesztyű, lábtyű... úgy gondoltam, elmegyek Adi bringaboltjába és veszek egy visszapillantó tükröt, mert az még nagyon hiányzik, szeretem tudni, hogy mi van mögöttem. Aztán majd meglátom.
Hamarosan éreztem, hogy kicsit talán túlöltöztem, de legalább tényleg nem fáztam. A gatya tökéletesen védi az ágyékrészt és az új napszemüveg is kiváló, már csak azért is, mert rugalmas a szára, így nem is volt muszáj a fülemre tenni, a sapka fölött is teljesen jól megült a fejemen, leesni meg egyébként sem tud, mert egy rugalmas pánt rögzíti a nyakamba akasztva.
Ja, majdnem elfelejtettem, hogy vittem magammal a fényképezőgépet is, igaz, a fotóstáskából kipakoltam minden mást, csak az alapzoommal felszerelt kamera maradt benne.
Elhaladtam egy kőfejtő és kőtörő telep mellett, meg is álltam fotózni.

Szívem szerint be is mentem volna, de nem mertem, ebben az országban azért simán fogadhatják puskával a nem kívánt vendéget, így csak az út melletti kis töltésre másztam fel. Miután a képet megcsináltam, a mászkálástól leesett a cipőről a lábtyű, miközben igyekeztem visszaráncigálni, sikerült véletlenül felszakítanom a múltkor az ujjamon szerzett sebet.

Kis időjáték: kedden voltam munkaalkalmassági orvosi vizsgálatot, ami vérnyomásmérésből, reflex- és szemvizsgálatból, sztetoszkópos hallgatózásból és vizeletvizsgálatból állt (ez a drogteszthez kellett), meg egy kérdőívből. Angolul néha kicsit gondban voltam az egészségügy kifejezésekkel, de megoldottam. Viszont visszaöltözés közben valami szerencsétlen mozdulattal sikerült feltépnem a bal hüvelykujjamon a bőrt egy centis vágáson, igyekeztem egy papírzsebkendővel felfogni a vért, mert véradásról nem volt szó, és a végén még azt hiszik, hogy önveszélyes vagyok. :)

Na, ezt a már gyógyulófélben lévő vágást sikerült ismét teljesen felszakítanom, a meglepő az volt, hogy jobban vérzett, mint elsőre. Kicsit nyomkodtam egy papírzsepivel megint, aztán rácsavartam egy szeletjét, úgy vettem fel a kesztyűt.
Gyorsabban odaértem Adihoz, mint gondoltam. Ő nem volt benn, csak az apja, aki kedvesen üdvözölt, kicsit beszélgettünk a tapasztalatokról, dicsértem a bringát, hogy jó választás volt, de az első villa mintha lötyögne picit. Megnézte és igazat adott, mindjárt hozott két csavarkulcsot és beállította. Közben odaadott négyféle tükröt, hogy válasszak, kettő olyan volt, amit a kormány végébe lehet belenyomni, egy a hagyományos, bilincses rögzítésű, egy pedig a sisakra rögzíthető. Ez utóbbi érdekes volt, de túl picinek tűnt, még ha vannak is előnye, hogy a fejforgatással nagyobb mögöttes teret lehet átlátni. A kormányvégbe nyomhatók nagyobbak, de szintén kicsik és műanyagok ráadásul drágábbak is, végül maradtam a hagyományosnál, egyrészt az volt a legolcsóbb, másrészt masszív fém az egész, és mivel nem a kormány végéből áll ki, egy esetleges borulásnál vagy valamihez hozzáérve nem törik össze, és különben meg ez is illett leginkább Jamie (mert most már így becézem a Jamist) retro stílusához.
Kicsit vacakolt a felrakással, de nem teljesen sikerült, legyintettem, nem baj, majd én otthon beállítom. Elköszöntem és továbbindultam, igaz, az első kanyar után lefittyedt a tükör, de sebaj.
Kissé céltalanul bóklásztam, azokon az utcákon, ahol jártam már autóval, így bringával egész más, sokkal többet látni belőle.
Elég sziklás errefelé a terep és néhol nagyon meredek kis utcák vannak.

Érdekes volt látni egy vélhetően németalföldi jellegű épületet, ki is volt írva, hogy Deutsches Altenheim.

Tovább tekeregtem, váltakozva erdős részek, lakóházak követték egymást, és beékelődve megint találtam a egy kis temetőt. A domb gerincén haladva meglehetősen egyforma stílusúak a házak, illetve mondhatni kétféle van, az egyik erősen tagolt, többszintes, fa vagy olyan borítású, a másik egyszintes, enyhe dőlésű tetővel, általában ez elég kicsi, az egyik helyen olyat találtam, mely szinte kiköpött mása az én otthoni házamnak. :)

Közben itt-ott megálltam egy-egy fénykép erejéig.

Egyik kis utcában megláttam egy érdekes és teljesen értelmetlen, tipikusan amerikai autót, mintha egy erős sportkupét kereszteznének egy platós kisteherautóval. Úgy hívják, hogy GMC Caballero, a hetvenes évek végén születhetett... igazán szívesen kipróbáltam volna, pont azért mert annyira értelmetlennek tűnik és annyira amerikai.
Áthajtottam egy vasúti felüljárón a Chatolic Memorial School mellett, a túloldalon villanytelep. Kis utcákon mentem tovább, szűk, rövid szakaszok, és teljesen váratlanul egyszer csak kiértem arrafelé, a Veterans of Foreign Wars Parkwayre, ahol minden nap elhaladok munkahelyre jövet-menet. Benéztem egy parkolóba, amit eddig nem is nagyon fedeztem fel, igaz, láttam a mosoda hirdetését, de nem voltam biztos, hol is van.

Jókora méretű üzlet, a falak mentén és belül is tömött sorokban mosógépek sorjáznak, az emberek pedig nagy zsákokkal előttük ülnek és nézik, ahogy forog bennük a ruha... mint a filmeken. Mondjuk nem értem, miért jó, de Kedvesem felvilágosított, hogy például egy nagyobb családnál így egyszerre lehet többféle színű ruhákat kimosni, több gépet használva. Ez igaz, de többe is kerül így, gondolom... hacsak nincs bérlet is...
Ismét felfelé vettem az irányt, kicsit bóklászva tovább, aztán az az ötletem támadt, hogy letekerek a temetőn és az erdőn át a munkahelyig és megnézem, felfelé mennyi idő az út, mert múltkor csak lefelé próbáltam.

A temető mennyire más az otthoniakhoz képest! Egyszerű, tagolatlan, sima terep, csak sírkövek, közel egymáshoz, semmi sírhant, nincsenek összevissza járdák, műkő és beton, márvány vagy elhanyagolt sima besüppedt földhalom. Nekem tetszik. Otthon valamiért mindig kényelmetlenül érzem magam a temetőkben, itt egyáltalán nem. Inkább amolyan park jellegű. És azon is elgondolkodtam, hogy bár itt sokkal több a tér általában, mint mifelénk, mi mégis sokkal inkább a holtaknak akarunk nagyobb emléket állítani, több teret és látványosabb síremlékeket fenntartani.
Az is érdekes, hogy itt bármeddig szabadon be lehet jönni autóval, de végül is nem meglepő, mivel autós nemzet. Az egyes részeknek szép neveik vannak, a Kereszt kertje, Szent Anna utca, Szent József sor, Kápolna-domb, stb.

Tényleg van egy kápolna, nem tudom, milyen stílusú, valami neo-gótikus?

Végre a jó időre rengeteg madár jött elő, a leggyakoribbak elegáns, barnásvörös mellényt viselnek, fejük fekete, szemük környékén kis világos-sötét maszkkal, a hátuk-szárnyuk sötét, farkuk fekete és hosszú, nagyjából rigóméretűek. Veréb is van persze, ahogy szinte mindenütt. De amit a kápolnánál láttam, még eddig nem észleltem, arra lettem figyelmes, hogy két madár légiharcot vívott, mire lecihelődtem és előkaptam a kamerát, persze már abbahagyták, illetve az történt, hogy a nagy veszekedésben összekapaszkodva leestek a földre, ott hevertek ziláltan zihálva, összefonódva fél percig.

Aztán szétváltak és újrakezdték, de az egyik már láthatóan nyerésben volt, még párszor felreppentek és egymásnak vágódtak, de aztán másikuk szégyenszemre gyalogosan indult futásnak.

A büszke győztes még pózolt nekem kicsit a fa törzsén, aztán nyilván megéhezett a nagy harcászkodásban, így elindult élelem után.


A kanadai ludak megint ott legelésztek, teljesen közönyösen, csak a két méter távolságot tartották meg. Nem nagyon kedvelik őket, nagy mocskot csinálnak, tollak és ürülék halmok mindenfelé, ahol megjelennek.

Az út mellett a földből már kezdenek kibújni a virágok, tényleg itt a tavasz! :)
Kezdem már érteni a környező neveket. Az már világos, hogy a Brook Farm az errefelé folydogáló kis patakról (brook) kapta a nevét és van egy Sawmill Brook is.

Múltkor is láttam már ezt a régi terméskő épületet, ami valamiféle raktárként szolgál a temető kijáratánál, de csak most jöttem, rá, hogy alighanem ez a hajdan volt fűrészmalom, és a patak épp ennek a „gépét” hajtotta meg, hiszen az épület egyik része gyakorlatilag a víz fölött helyezkedik el.

Kár érte. Simán el tudnám képzelni egyfajta néprajzi múzeumnak, skanzennek.
Ahogy kár a Brook farm utolsó megmaradt épületéért, a Print Shop-ért is, úgy tűnik, a műemlékvédelem itt se áll a helyzet magaslatán.

Egyébként itt kanyargott mellette tova a patak, és mindjárt láttam is valamit mozogni benne, gyorsan leugrottam a cajgáról és kicsit megpróbáltam közelebb menni, mert az alapobjektíven nem túl hosszú a zoom, így alig volt látható, mi is az, csak az, hogy látszik a hullám mögötte, amit kelt, az biztos, hogy barna és szőrös, én pézsmapocoknak gyanítottam.

Most végre lekaptam a Brook farm megmaradt épületét is. Apropó, nemrég utánajártam, mi is ez a Brook farm.

Az 1800-as évek elején bontakozott ki a Transzcedentalista mozgalom Amerikában, mely részben a puritán értékekből, részben a liberális unitáriusok hitéből táplálkozott és a szellemi értékek és morál újragondolását eredményezte egy új, demokratikus szellemben. A transzcendentalisták számára a természet és annak helye a szellemiség tartományában központi szerepet játszott.
George Ripley, egy volt unitárius lelkész és felesége, Sophia alapította 1841-ben az addig Ellis farmként ismert helyszínen azt az utópisztikus-transzcendentalista kommunát, mely leginkább egyfajta szövetkezetként képzelhető el. A kommuna tagjai a szövetkezet tulajdonosai és arányosan részesednek a haszonból, miközben közösen dolgoznak a közösség érdekében.
A cél az volt, hogy megtalálják az egyensúlyt a munka és a szabadidő tartalmas eltöltése közt és megpróbálják az emberek közti egyenlőtlenségeket mérsékelni és biztosítani a test, a lélek és a szellem szabadságát.
A közösség komoly hatással volt több jelentős amerikai íróra (Ralph Waldo Emerson, Bronson Alcott, Margaret Fuller) és több művet is ihletett.
A közösség tagjai megválaszthatták, melyik munka a legszívesebben végzett számukra és egyenlő javadalmazásban részesültek, beleértve a férfiak és nők közti egyenlőséget is.
Mivel az üzleti alapú gazdaságot a gonosz megnyilvánulásának tartották, elhatározták, hogy megpróbálják önellátóvá tenni a farmot, így függetlenítve magukat a kereskedésnek való kiszolgáltatottságtól. Elképzelésük szerint a közösségi munka, az emberek közti együttműködés és kölcsönös támogatás jobb társadalmat eredményez, mint a piaci kapitalizmus.
Az utópia néhány évig működött mindössze. Bár a földterület szegényes talaja nem volt ideális a gazdálkodásra, a Brook farm önellátóvá vált, a közösség tagjai keményen dolgoztak, nyáron 10, télen 8 órán át – ami még mindig sokkal rövidebb volt, mint a korabeli gyári és mezőgazdasági munkások 12-14 órás munkaideje -, munka után pedig a közösségi helyeken összegyűlve beszélgettek, zenéltek, táncoltak, társasjátékokat játszottak, felolvasásokat tartottak, ha az időjárás engedte, piknikeztek, szánkóztak, korcsolyáztak.
A Brook farm lakói élvezhették a kellemes, kevéssé civilizált természeti környezetet, a hely békés és harmonikus hangulatát, az intellektuális és társasági élmények pedig inspirálóan hatottak a művészekre. A közösség legsikeresebb intézménye az iskola volt, mely haladó, nyitott szellemben, elsősorban a tapasztalásra építve folytatta az oktatást. Óvoda, általános iskola és egyfajta középiskola is a részét képezte, mind a közösségen belül, mind kívülről nagy számban iratkoztak be, az iskola vált hamarosan a Brook farm fő bevételi forrásává.
A kommuna 6 évig tudott fennmaradni ebben a formában, de a farmgazdálkodás nehézsége, majd egy himlőjárvány, mely megtizedelte a tandíjfizető diákokat, elapasztotta a pénzügyi tartalékokat.
A vezetőik a francia Charles Fourier utópista-szocialista eszméinek hatása alá kerülve elhatározták, hogy újjászervezik a közösséget és hitelből nekikezdtek egy falanszter építésének, a háromszintes közösségi épület lett volna az új kommuna központi szervező egysége. Az építés utolsó szakaszában azonban ismeretlen okból az épület porig égett, teljes csődbe taszítva ezzel a közösséget, akik így kénytelenek voltak eladni a farmot.
Később a polgárháborúban a második Massachusettsi gyalogosezred úgy találta, ideális hely egy kiképzőtábornak, és itt folyt a katonák toborzása, válogatása és kiképzése az 1860-as években.
Tíz évvel rá helyi lutheránus közösség vásárolta meg és lutheránus árvaházat létesített rajta, mely egészen az 1940-es évekig működött.
Ma már csak a képen látható Print Shop maradt fenn az egészből, mely 1890-ben épült, eredetileg lutheránus templomként, később pedig az árvaház számára könyveket, vallásos folyóiratot és kiadványokat készítő nyomdát létesítettek benne.

Az erdei út mocsaras részek mellett kanyarog, sétálókkal, bringásokkal és rengeteg kutyasétáltatóval találkoztam, de akadt egy jókora ragadozómadár is, mely az erdei út bejáratát őrizte. Sajnos ismét nem sikerült jó minőségű fotót készítenem, de meglepően közel tudtam még így is óvakodni hozzá, talán megszokta az ember jelenlétét.
Ugyanazon az útvonalon mentem vissza, mint ahol múltkor jöttem, néhol megállva pár kép erejéig.

Végül kiértem a kis fahídhoz, ami átvezet a Millenium Parkba, itt a másik oldalát is megkerültem, ahol múltkor még nem jártam, majd a Home Depot mellett kimentem és a VfW Parkway mentén visszatekertem, a Baker st. kereszteződést követően kissé megerőltető az emelkedő, de rövid szerencsére. Mókusok rohangáltak a bokrok alatt és ágaik közt, ők is élvezték a jó időt.

A temető bejáratánál lefotóztam a Milka-lila házat, meg utána pár szintén tipikus itteni házat, egy éppen eladó.
Végül három és fél órás csavargás után értem haza, rátettem a fényképezőgépet a USPS postaládára, és csináltam magamról egy képet. Mikor megláttam, rádöbbentem, szerencsém, hogy nem hívtak rendőrt valahol, elég rémisztően nézhettem ki.


 

A bejegyzés trackback címe:

https://boston.blog.hu/api/trackback/id/tr762796606

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Handi Péter - ROVOM KÖREIMET 2011.04.04. 09:14:05

Rovom köreimet reggelente a park körül, a fennmaradás, a túlélés és a matuzsálemi életkor megközelítésének reményében. A tudatos ÉN-konzerválás gyakorlata újabb keletű, mert nagyszüleink mindezt még a Sorsra bízták, és vajmi keveset foglalkoztak testük...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

halen · http://eletertelme.blog.hu 2011.04.03. 18:33:56

Köszönjük a tartalmas bejegyzést!!!
Csupán egy dolgot hiányolok... egy GPS track-et :)

Boston2 · http://boston.blog.hu/ 2011.04.03. 18:43:57

@halen: Hát, azt nem tudok adni, mert nem ment közben, tegnap csináltam egy kis térképet a Google maps-el, de valahogy sikerült elvesztenem. :(
De majd megpróbálom még egyszer.

orlov 2011.04.03. 20:14:39

Mosoda: kisebb telepulesen nem tudom, nalunk pl nincs mosogep a lakasban. A tulaj nem is engedi, mivel a vizet azt o fizeti. par saroknyira van a mosoda. tervezheto ar :D Es en otthagyom a ruhat csak visszamegyek erte mikor at kell rakni a szaritoba :D

quimba 2011.04.03. 22:05:07

Nagyon érdekes,tartalmas írás,jó a történelmi-történeti áttekintés.Én pl.erről a Transcendentalista mozgalomról nemigen hallottam,v.elfelejtettem.Ez olyan kommuna-jellegű formáció ,nem?
Jó volt olvasni,látszik ,igyekszel mindennek utána járni.
Nos, ami a kinézetedet illeti,nagyon meggyőző,de Isten mentsen meg attól,hogy egy ilyen fószer jöjjön szembe velem.

ribizlifozelek · http://ribizlifozelek.blogspot.com/ 2011.04.04. 04:01:15

Nem csodalom, hogy ebben a kerekparosz szerkoban gyanusnak neznek :)

Tetszenek a fotok!

arpeen2 2011.04.04. 11:51:30

Ismét nagyszerű bejegyzés, köszi !

A képen, amit magadról készítettél, az jutott eszembe, jobb is, hogy nem mentél be jobban a kőfejtőbe. Van rá esély, hogy nem jószándékú látogatónak néztek volna :D