Két év Bostonban (meg másfél)

Kiköltöztem két + másfél évre Bostonba dolgozni, gondoltam, megörökítem az élményeimet.

Ajánlott olvasmány!

Egy régi barát és volt kolléga, szintén külföldre költözött:
Egy kitántorgó naplója

Friss topikok

  • Boston2: @Béla Salamon: Köszönöm, hogy írtál. Én aztán végül négy év 9 hónapot voltam kinn, egy évig család... (2018.09.24. 22:17) Búcsúbeszéd
  • Boston2: @iota draconis: Az a Dzseff, igen. Nem hinném, hogy valaha is még találkozunk, de ha mégis, átadom... (2017.08.30. 14:58) Bekeményítettek
  • Boston2: @FutureFry: Nahát, nem is gondoltam, hogy még olvasni fogod... :) (2016.04.22. 21:51) A Saabadság ára
  • Boston2: @ribizlifozelek: Állás az van, nem is rossz, csak másfél óra az ingázás. Lesz róla poszt. (2015.11.20. 19:00) Légy pozitív!
  • Boston2: @kék madár: Miért is nem csodálkozom ezen? (2015.10.23. 18:44) Vissza Bostonba

Címkék

1956 (2) abszurd (1) adó (1) Air france (1) ajánló (1) akkumulátor (1) aksi (1) Alitalia (1) állat (11) amazon (3) Amerika (2) amerika (145) apple (13) Apple (1) árengedmény (1) artisjus (1) at&t (5) átutalás (1) autó (17) baleset (1) bank (8) barkács (6) bazmeg (1) benzinkút (1) beperel (1) bevásárlás (8) bicikli (22) biztonság (5) blog (1) bor (2) bőrönd (1) borzalom (1) bosszúság (3) boston (127) Boston (1) bunkó (1) bürokrata (1) buszsofőr (1) canon (1) CDG (1) Cervignano (1) CIB (2) Citizens (1) comcast (2) copyright (1) credit (6) család (1) csekk (1) cvs (1) delta (1) diner (1) diszkont (1) ebay (3) eBay (1) edigital (1) egér (3) egészségügy (2) életkép (2) élet külföldön (128) élmény (1) előítélet (1) előzmény (4) emlékezés (1) emlékmű (2) enterprise (1) érdekes (1) erdő (1) erősítő (1) étel (7) étterem (1) Európa (1) facebook (1) félrevezető (1) fender (1) flying blue (1) forradalom (1) fotó (3) foxconn (1) frankfurt (1) fura (1) fűtés (1) gallon (1) gasztro (16) gibson (2) Gibson (1) gitár (14) gondolatok (1) google (1) gps (2) Grado (1) gumi (2) gyógyszer (1) hálaadás (2) hangszer (12) hangya (1) hatóság (1) ház (1) haza (2) hekkelés (1) hideg (1) hitel (1) hivatal (4) (2) htc (2) hurrikán (3) húsvét (1) időjárás (4) információ (1) internet (4) iphone (4) irene (3) itthon (3) Java (1) javítás (2) jog (1) jogosítvány (1) kapitalizmus (1) karácsony (1) kaució (1) kenyérsütés (4) kerékpár (21) klm (2) kölcsönzés (1) költség (1) koncert (1) konyha (3) könyv (2) közlekedés (7) kudarc (1) küldetés (1) külföld (72) különbség (1) kütyü (1) lakás (3) lion (1) lúd (1) lufthansa (1) m&m's (1) Mac (1) macbook (4) macintosh (2) macska (1) madár (2) Magyarország (3) máv (1) MBTA (1) mcdonalds (2) mcgyver (3) merengés (14) michael daisey (1) minute clinincs (1) mission statement (1) mobil (6) mókus (5) munka (19) napló (117) new york (2) nyaralás (1) nyelv (2) ocsmány (1) olajcsere (1) Olaszország (1) online vásárlás (3) open house (1) óra (1) öröm (9) orvosi ellátás (1) os x (1) OS X (1) otthon (2) őz (1) pánik (1) papaya (1) paranoia (2) patika (1) Paypal (2) paypal (2) pénzügyek (1) pizza (1) posta (2) privacy (1) pulyka (2) relic (1) rendőrség (1) reptér (3) repülés (7) rettenet (1) rizs (1) Róma (1) Romney (1) ronda (1) ruha (4) saab (7) sandy (1) social security (1) spam (1) starbucks (1) steve jobs (1) strand (1) support (3) számvetés (1) szégyen (1) szemüveg (1) szerelés (1) szerszám (1) szerviz (1) szoftver (2) szolgálati közlemény (4) szőnyegtisztítás (1) sztori (1) technika (40) tél (1) telenor (1) természet (3) tojás (1) tojásfestés (1) tömegközlekedés (1) túlzás (1) túra (1) t mobile (1) ügyintézés (3) ünnep (1) UPS (3) ups (4) usa (131) USPS (1) usps (1) utazás (22) valvoline (1) van halen (1) városnézés (2) vásárlás (4) vélemény (13) Velence (1) verizon (8) video (7) virgin mobile (1) vizsga (1) vonat (4) youtube (1) zene (3) zipcar (2) Címkefelhő

Linkblog

Chamois, lábtyű, kendő

2011.03.27. 07:07 Boston2

Ez most amolyan "nőcis" poszt lesz, vásárlás, ruhák, kaják, cuki állatka... :)
Először is, kifogytam a táplálékból. Már csak némi magányos sajt, savanyúság meg ilyesmi árválkodott a hűtőben. A müzlis készlet is vészesen megfogyatkozott, tej is alig van, gyümölcsből se biztató a tartalék.
De ez csak az élelem. Ki kellene egészítenem a bringás felszerelésemet, kéne már vennem pár ruhát, mert az nem valami sok, amit magammal hoztam és kicsit tavasziasítanom se ártana a választékot. Újvilág, új évszak, új ruhák. :)
De nem is olyan könnyű itt ruhát találni, se méretre, se fajtára nézve.


Ami nagyon tetszik és jó is, az többnyire veszettül drága. Nálam az számít ilyen drágának ruhában, ami kb. 25000 Ft felett van. Az meg 125 dollár, igazán nem nagy összeg itteni viszonylatban.
Persze akadnak jóval olcsóbb dolgok is, változó minőségben, olyanokat már vettem többet, nagyjából a mi Tescos ruháink meg az olcsóbb plázabutikok közt helyezkednek el minőségben.
Pár felsőt, zoknit. Amúgy eléggé bosszant, hogy se normális zoknit, se gatyát nem találok. Zokniban a legkisebb méret a 7-12 néven fut, ami nekem még mindig nagy, gyűrődik. Itt mindenki csónak méretű lábakon jár? :(
Alsónadrág terén még rosszabb a helyzet, no nem méretben, fazonban. Az összes fajta olyan, akár fecske, akár rövid/hosszú, feszes/laza boxer, hogy a deréknál egy széles, erős gumiszalag van. Na, ezt több szempontból is utálom, egyrészt bevág, másrészt söndörödik-pöndörödik. Nekem olyan a jó, aminek az anyagába burkolva van a gumírozott rész, nem is észrevehetően. Na, ilyen sehol, egy boltban és egy márkában se volt eddig. Nem is értem. Mást nem zavar? Otthon azért mindig tudtam venni ilyen jellegűt. Vagy éppen Ázsiában. Na, mindegy, talán majd a belvárosban egyszer...
Az L.L. Bean egy – talán mondhatni, felsőbb kategóriás – szabadidő-, sport-, túraruházatot és felszerelést árusító áruház, itt már vettem pár dolgot, mint például egy vékony, de meglepően meleg, vízlepergetős felsőt és egy vízhatlan baseballsapkát, amolyan „casual”, de nem tinis stílus, ami legközelebb áll hozzám, eléggé jó cuccaik vannak, közepesnél kicsit drágább áron (mármint az én skálámon).
Nekik vannak bringás cuccaik is, meg mindenféle túraholmi, találtam is a webshopjukban olyan boxeralsót, melynek elől szélvédő betétje van (nemröhög!), síeléshez, snowboardhoz, bringázáshoz ajánlják, nem is vészes, 35 dollár, bár igazából egy gatya tekintetében én max. 1500-2000 forintot lennék hajlandó kiadni, ha nagyon jó, de ez különleges, ezért elnézem neki. Ilyet mindenképpen be kéne szerezni a téli biciklizéshez, ráadásul a vásárlói visszajelzések is jók.
Aztán láttam valamelyik bringás bolt választékában pár érdekes dolgot, olyan alsót, amiben ún. „chamois” van, arra még nem tudtam rájönni, mi ennek a pontos magyar fordítása ebben az esetben, én „ülep- és ágyékvédő betét” néven nevezném, ha nem lenne túl hosszú, lényeg, hogy ez egy spéci biciklis boxeralsó, melyben az érzékeny résznél valami kipárnázott betét van belevarrva.
Ez nem is annyira a hideg ellen van, sokkal inkább a nyereg nyomását és a mozgás során fellépő súrlódásokat hivatott csökkenteni, ha jól értettem, ilyen is érdekes lehet. Aztán láttam még „balaklava” névre hallgató símaszkot, ami szintén jó volna hidegben. Meg mindenféle okos, csúcstechnikás alsóruhát, vagy alapréteget, vagy aláöltözetet, nem vagyok tisztában ezekkel a kategóriákkal, lényeg, hogy elvezetik az izzadtságot, miközben szellőznek és gyorsan száradnak. Mert bármennyire is fagypont és 5 fok között ingázik mostanában a hőmérséklet, egy rendesebb emelkedőn feltekerve, alaposan beöltözve bizony durván leizzad az ember.
Nagyjából délig beszélgettünk Kedvesemmel, nem volt zökkenőmentes, mert a net továbbra is csapnivaló. Ráadásul folyton azt mondja a mókusomra, hogy kövér, pedignem is, csak ha leül, akkor olyan kis dundinak néz ki... :)

De mikor közlekedek, látható, hogy sportos, atletikus testalkatú.

Dél után elindult vásárolni, összeírtam egy jókora listát és már előre szívtam a fogam, mert saccra több száz dollárra becsültem a beszereznivalót, főleg mert én hajlamos vagyok nem túl fegyelmezetten vásárolni, ebben is improvizálok, ha hirtelen megtetszik valami, nagyon be tudok lelkesülni.
Először a Legacy Place nevű bevásárlóközpontba mentem, ez kicsit olyasmi, mint Biatorbágy-Törökbálint outlet központjai, de itt van mozi is meg szupermarket. A helyet jól ismerem, az első két hétben, miután ideérkeztem, a szomszédos Fairfield Inn hotelben laktam. Ide jártam át vásárolni, mert gyalog is csak 5 percre volt, de kicsit veszélyes volt gyalogolni, mert járda nincs, vagy van, csak a havat rátolták az útról, hiába, itt a gyaloglás különcség.
Az L.L.Beannel kezdtem, először a bringás cuccokkal, a srác nagyon segítőkész volt, de az említett alsó éppen nem volt raktáron, mondta, rendeljem meg neten vagy telefonon (na, ez megint szokatlan nekem, bár már csináltam ilyet otthon néha, mosógépet meg pár higiéniai/étrendkiegészítős dolgokat rendeltem).
Kissé lemondóan közöltem, hogy sajnos most nem nagyon tudok online vásárolni amíg nincs helyi bankszámlám. Mire azt ajánlotta, hogy miért nem veszek 35 dollár értékben egy ajándékkártyát és fizetek azzal. Nahát, tényleg. Nem is gondoltam, hogy ezt is lehet, megköszöntem szépen, ő még felírta a cikkszámot egy cetlire, mondta, hogy ha befejeztem a vásárlást és vettem ajándékkártyát, szívesen segít a megrendelésben. Kérdeztem, lehet-e kapni cipő orrára félkalucsni-szerűen felhúzható lábujjmelegítőt (ezt szintén bringás bolt weblapján láttam). Mondta, hogy náluk nincs, de van pár bolttal arrébb egy City Sport, ők is árulnak bringás felszereléseket.
Köszönettel felmentem az emeletre ruhákat nézni. Naná, hogy nincs a méretemben nadrág. Eddig csak és kizárólag a Marks&Spencer üzletben árultak olyan nadrágot, ami igazítás nélkül is jó az én kissé körtésedő alakomra (kisebb pocak, rövid láb). Az összes nadrág hosszú vagy tenyérnyivel és fogalmam sincs, itt van-e olyan hely, ahol felhajtással-igazítással foglalkoznak. Bár a CVS-ben nemrég láttam egy hordozható minivarrógépet és erős késztetésem támadt, hogy beszerezzem, hogy beszerezzek egy mini varrógépet, akkor megoldódna ez a probléma is, végül is nem lehet olyan ördögien nehéz varrni. Úgy néz ki, egyre több dolgot kell megtanulnom magamtól megcsinálni. Csak mellékesen említem meg, hogy bár múltkor a szerelő új tömítőgumit rakott a mosogatógép ajtajába, a második használat után ez is kiesett, de most már tudom, hogy kell visszatömködni, másodikra sikerült is. Illetve majd meglátom a következő használatkor.
Viszont mégis elköltöttem 250 dollárt, vettem egy szép halványzöld inget, egy hosszú ujjú, szintén ilyen izzadtságelvezetős anyagból készült vékony pólót, egy vastag, hosszú ujjú, galléros pólót, ez nagyon kellemes és jól néz ki, amúgy perui. Két színben volt, egy sötétkék alapon csíkos, meg egy nyers vászonszín alapon csíkos, ez utóbbi jobban tetszett, de nem mertem megvenni, mert ismerem magam annyira, hogy alighanem gyorsan sikerülne valami kimoshatatlan foltot rátennem... de a másik is jó.
A főbűn a khakiszínű, kicsit retro szabású, de valójában inkább túra-vadászzeke jellegű, sokzsebes kiskabát volt, ami nagyon megtetszett és átmeneti kabátnak kiváló lenne... de jaj, 119 dolcsi... végül nem bírtam otthagyni, úgyse volt még ilyen drága dzsekim...
Volt még egy kockás ing is (nem, nem a favágóstílusú flaneling, annál jobb), aminek legfőbb előnye volt, hogy valami „önmagában gyűrött' anyaga volt így nem kell vasalni – de azért 45 dollárt mégse adtam ki érte...
Az eladók itt is nagyon készségesek és segítőkészek, végignéztük az összes nadrágot, van-e 29-es hosszban, de nem volt. Aztán az egyikük segített az ajándékkártyás megoldásban és a telefonos rendelésben is.
Lefelé menet még szemeztem egy darabig a dupla bringacsomagtartókkal, de valamiért nem tetszettek, nekem van otthon az ottani bringán, de az nagyobb kapacitású.
Majd még körülnézek.
Átmentem a City Sportba és tényleg árultak jó kis bringás cuccokat. Hohó, de mennyire, volt lábujjmelegítő is, és találtam végül is „chamois” betétes gatyát is, először nem igazán értettem, hogy is van, mert olyan furán volt felfüggesztve a tartóra, aztán alaposabb tanulmányozás után rájöttem, hogy működik. Akadt 30-tól 100 dollárig, én az alsó szélével kezdtem, mondván, ha nem jön be, ne költsek rá túl sokat és vettem egy ilyen L-est.
Találtam még egy pólót is, ami tetszett, ez is „base layer”, vékony, Under Armor márkájú és ún. „charged cotton” anyagból készül, bármit is jelentsen ez, ők azt állítják, amit az anyatermészet létrehozott, ők még tökéletesítették.
Ebből is vettem hát egyet.
Aztán jött a táplálék, elmentem nem messze a Shaws nevű szupermarketbe. Itt alaposan bevásároltam gyümölcsökből, vettem még salátákat, retket, túrót, háromféle sajtot (smoked, garlic-herb és extra sharp cheddarokat), mindenféle müzliket (banános, diós), zabkását, müzliszeleteket, tojást, joghurtot, tejet.

Na, a tej! Kíváncsi vagyok, ez milyen lesz, az előző bár „whole milk” néven kínálja magát, meglehetősen híg, vízszerű lötty, ami hetekig eláll, össze se hasonlítható az otthoni termelői tejjel, arra gondolni se merek, milyen lehet az itt olyan menő zsírmentes tejük, basszus, a tejben igenis van zsír, alapvető részét képezi, ti meg jenkik nem a tej miatt híztok el, hanem a rengeteg más cukros, agyonadalékolt, agyonprocesszált vacaktól, a junkfoodtól, a szénhidráttól, az édes kenyerektől, a mogyoróvajtól (na, vajon abból van-e zsírmentes?) meg a túlméretes adagoktól, meg attól, hogy elhiszitek, ha valamire az van írva, hogy natural, meg best for your diet és hasonló bullshit. Na, most jól megmondtam nekik... :)

Aztán még tejfölt, dzsemeket (cukormentest), almalevet (ez előállításában és ízében teljesen olyan, mint az otthon nagy, 5 literes, csapra verhető dobozokban kapható, csak pasztörizálással tartósított, szűretlen, jó sűrű almalé, nincs benne semmi cukor vagy adalék és nem koncentrátum). Félve súgom meg, hogy nem bírtam itt se ellenállni a kísértésnek, és mivel már 10 óta nem ettem, pedig már délután négyre járt, belesuvasztottam két hagymás bagelt is a bevásárlókocsiba.
A pénztáraknál mindig megrökönyödnek, mikor mondom, hogy nem kérek műanyag szatyrot, csak tegye bele a kocsiba. Kinn az autóban tartok mindig erős bevásárlószatyrokat, majd én belepakolok, ne szemeteljünk már annyit.
Apropó, erről is már írni akartam. Iszonyú mennyiségű szemetet termelnek itt.
Rengeteg olyan élelmiszer van, ami kettős csomagolású, van egy nagy zacskó/doboz, amin belül a porciók ég egyszer be vannak csomagolva. De nem csak élelmiszer, mondjuk nedves törlőkendő. Minden egyes darab külön fóliában.
A cégnél minden kis „cubicle” és iroda saját szemetessel van ellátva, melyben mindig van műanyag szemeteszacskó. Ezt naponta kétszer(!) cserélik, ha csak egy árva papír zsebkendő, vagy egy teásfilter van benne, akkor is. Gondoljatok bele, mondjuk van 30 iroda és jóindulatúan megengedem, hogy csak a felében kell naponta kétszer cserélni, a többiben csak egyszer. Akkor is az napi ccc...zzz... 45 zacskó, heti.... zzzz (ez az erős agyműködés hangja)... 225, éves 50-nel számolva a szabadnapok, szabadságok miatt az... zzzzz....krrrrrrr....11250 zacskó. Oké, nagyon jóindulatú leszek és elengedek 1250-et, akkor is tízezer zacskó! Csak itt, ennek a közepes méretű üzemnek az irodai részlegében!
Ja, és a kávézás. A kávégép persze jó dolog, de az már nem annyira, hogy papírpohár és műanyag evőeszköz jár az ebédhez.
Ebből is elfogy naponta legalább 30. Igaz, azért látom, hogy sokan saját bögrét használnak, én is, meg saját tálat, kanalat, kiskanalat. Olyan vagyok, mint az agresszív kismalac: „Hoztam!” :)
Persze, otthon is megvolt az ilyesmi, a rendelt ebédek (napi legalább 30 adag) mind fóliázott műanyag tálban jönnek... naponta egy nagy szemetes megtelik csak a ezekkel az edényekkel, zacskókkal, amikben hozzák.
Na mindegy, szeretnék kicsit környezettudatos lenni, persze nálam se megy következetesen, vannak bőven hiányosságaim ezen a téren. Erről majd máskor bővebben.
A kocsiba bepakoltam, közben megettem az egyik bagel felét és még eszembe jutott, hogy egyszer már néztem itt az üzletsoron egy munkaruházati boltot, ahol nem csak tipikus munkaruhák vannak és jók az árak.
Bementem és mindjárt találtam valamit, aminek nagyon megörültem, bár nem terveztem, de tényleg kellett: egy kendő. Miiii? Egy kendő? Igen, nem Másenykás, hanem amolyan nyakba-arca köthető, motorozáshoz, bringázáshoz. Használtam én ilyet sálként régebben. De ez nem ám olyan közönséges, egyik oldalról valóban ilyen, de a másik!... a másik oldala szél ellen védő poláranyag! És meg se kell kötni, mert tépőzáras a szegélye, hát ez csúcs, mintha nekem találták volna ki!
15 dollárt igazán nem sajnáltam rá.
Vettem még 2 inget, az egyik elég merész színű, de csak ebben volt S méret, amolyan narancspiros, jó tavaszi, a másik farmering, világoskék, kellemes. Ja, és egy kapucnis szabadidő felsőt is. A röhejes az egészben az, hogy annyiba került mindez (hopp, még egy bringázáshoz is jó védőszemüveget is vettem), mint a L.L.Bean-ben egy ruhadarab. Oké, egy kicsit gyengébb talán a minőség, de mindkettő Kínában készült. :)
Kedvesem SMS-ben érdeklődött, mikor tudunk chatelni, mert már nagyon álmos kezd lenni (az a fránya időeltolódás), válaszoltam, hogy érdemes várni egy félórát, mert nagy divatbemutatót fogok tartani az új ruhákból. :)
Így is lett, bár a képminőség a lassú net miatt elég vacak volt, de azért remélhetőleg nagyjából látta. Még beszéltünk volna, de mivel a féltucatnyi sikertelen csatlakozási kísérlettel eltelt vagy negyed óra és mégse tudtuk folytatni (Átok reád, Virgin/Sprint!), felhagytam a próbálkozással.
Nem hagyott viszont nyugodni, hogy is működnek élesben az új bringás holmik. Lassan hét óra felé közeledett, még nem volt sötét, beöltöztem (alapréteg, új „chamois” gatya, normál utcai nadrág, zokni, cipő, farmering, dzseki és nagykabát, fejre vékony sapka, sisak, orr elé kendő, síkesztyű, cipőre lábtyű), aztán nekiindultam. Megint egy órát tekeregtem a temető környékén, már ismerősebb volt a környezet, megnéztem ismét a Brooks farmot, elolvasgattam a tájékoztató táblát (erről írok külön, érdekes), behajtottam egy alig látható erdei útra, ami végül elfogyott, így tényleg terepen tekertem, kiértem ismét egy másik temetőbe (tucatnyi van errefelé).
Addigra már alkonyodott, leereszkedett a félhomály, és jogosan mondhattam, hogy síri csöndben surrogtam át a kijárathoz. Ismét nem tudtam hol vagyok, de ezúttal éreztem hogy nagyjából merre lehetek és milyen irányba kell mennem. Megint csak bóklásztam az utcákon, arrafelé már sok olyan modernebb, de kellemes, szép házat láttam, melyek tényleg olyanok, amit én is el tudnék képzelni magamnak, mert amúgy a kissé viktoriánus angolszász jellegű épületek meg a meglehetősen egyforma könnyűszerkezetes/fa családi házak – még ha van is egy sajátos stílusuk, ami érdekes vagy kellemesen ódon lehet – mégse az én világom, azt hiszem.
Némi kerülő után (mivel egy zsákutcába kerültem ott, ahol azt hittem, át tudok menni a távolból látható főútra) végül is egy nagyobb útra érkeztem, tekertem, tekertem, már kezdtem azon gondolkodni, ha a következő kereszteződés se lesz ismert utcanév, akkor megállok és GPS segítséget veszek igénybe, de a körforgalom már derengett, kocsival már jártam erre, de annyira más bicikliről és este, hogy nem ismertem meg, megkönnyebbülten felsóhajtottam (illetve fellihegtem, mert volt egy kicsit keményebb emelkedő nem sokkal előtte, ami az edzetlen szervezetem alaposan igénybe vette), mert az egyik utcanévtábla a Lagrange volt, innen már egyenesen hazaérek.
Végül megint egy órás utat tettem meg. És a teszt? Vegyes az eredmény, de alapvetően pozitív. A cipő orrára húzott lábujjmelegítő működik, ezúttal nem gémberedett el teljesen a lábam, de azért éreztem ezen keresztül is a hideget a vége felé már meglehetősen. A gatya jó, sokat fogott a jeges szélből az ágyék táján, de nem tökéletes, talán a szerdán csomagban érkező másik jobb lesz. A kendő teljes siker, jobb nem is lehetne. Igaz, némileg bandita külsőm lesz tőle, de a balaklava meg már-már terrorista-álca, akkor már inkább egy mintás kendő.
Tehát az a következtetés, hogy munkába, kisebb bevásárlásokra járni ez megteszi, de hosszabb túrát hidegben nem vállalnék be vele, ahhoz valami profibb felszerelés kéne, igaz, ezt egyelőre nem is terveztem. Legfeljebb az zavar, hogy a cégnél folyton át kell majd öltöznöm.
Vacsorára túró volt sajtokkal és retekkel. Apropó, retek! Na, azt jól bennehagytam a szatyorban, míg bringázni voltam, pedig a többi hűtést igénylőt elpakoltam előtte.
A boltban eleve folyton permetezik a friss(?) zöldségeket vízzel, gondolom, hogy üdébbnek tűnjenek, de a retek teljes levélzete nedves volt ezért, mikor beleraktam a zacskóba.

Mikor hazaértem után észbekaptam és elkezdtem levagdosni róluk és megmosni az összes retket, fura, enyhén rothadó szagot éreztem, ez a befülledt zöld leveleké volt. Rájöttem aztán, mire is emlékeztetett: gyerekkoromban nagymamámmal gyakran jártunk ki a pécsi temetőbe, mindig levitt magával, én nem különösebben kedveltem ezeket a kiruccanásokat, mindig valami dolgom volt, le kellett söprögetnem a nagypapa sírját meg a környékét, meg nekem kellett elszaladnom a kúthoz vízért a virágtartó váza bádogbetétjébe. Na, annak volt olyan szaga, a régóta benn poshadó vizes, elfonnyadt virágoknak és a bádogban a vízüknek...


Végezetül itt van pár kép a felszerelésről, meg a feltöltött gyümölcskészletemről. :)

Feltankolva gyümölccsel

Under Armor charged cotton alapréteg

Pearl Izumi bicósgatya, chamois betéttel

Ez pedig maga a titokzatos "chamois", a gatya belső rétege. Tulajdonképpen egy beépített túlméretes intimbetét. :)

Seirus kendő (ők bandarának híjják), napszecsó, a két Pearl Izumi Cyclone lábtyű a kesztyűkön.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://boston.blog.hu/api/trackback/id/tr432774670

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ribizlifozelek · http://ribizlifozelek.blogspot.com/ 2011.03.27. 14:50:55

Ismeretlenul is koszonom a vasarnap reggeli olvasnivalot :)

Vegyel mogyorot a mokusoknak. Imadjak :) A szotyit is szeretik, csak azzal meg nagyobb mocskot csinalnak.

Olcso, jo minosegu, markas ruhat outlet centerekben erdemes nezni. Altalaban autoval kell menni es minnel nagyobb outlet-et keresni (pl Tanger Outlet Westbrook-ban, Connecticut-ban). Az arak sokkal alacsonyabbak, mint a rendes boltban, igaz, altalaban a tavalyi keszletet arusitjak ki.

Termeloi -pasztorizalatlan- tejet, "raw milk" farmokon lehet venni. Nehol alairatnak veled egy papirt, hogy vallalod a kockazatot :)

orlov 2011.03.28. 02:30:01

Hali,
hát igen, amerika és az egészséges életmód... Vagy csak sima ételek amik nincsenek agyontartósítva. Én még nem tudtam normális zöldséget venni. Mondjuk Farmrás Marketre nenm járunk, ahol elméletileg "organic" kaja van. De a zöldségesnél _jégen_ van minden. Ha hazaviszem el is kell fogyasztani, különben összehorpad :D Vajon honnan van a szőlő és eper pl egész évben...
By the way.
Pécsett járta középiskolába a Kodályba. A Nagy Lajos koleszában laktunk. Meg jártam a Pollackra is, csak akkor jobban érdekelt minden más a tanulásnál is kirúgattam magam... Legalább jókat buliztunk. Ha én azt a klubban egyszer elmesélem.

arpeen2 2011.03.28. 09:00:20

Köszi ismét a nagyszerű írást !

Majd egy google maps linket alkalomadtán adhatnál. Street view-vel szívesen körülnéznék arrafelé, már ha máshogy nem tudok. :S

Várjuk a következő bejegyzésed :)

halen · http://eletertelme.blog.hu 2011.03.28. 12:48:29

Hehe, ikeás lábtartó, jól láttom? :D

A bringás gatyád nem rossz, túráidról dobhatsz track-et, érdekel mik vannak ott az Újvilágban.
Desire-n kifogástalanul működik az endomondo, legalább nagyvonalakban látod (kalóriában), mennyi steak-et bringáztál le :)

Boston2 · http://boston.blog.hu/ 2011.03.28. 22:19:38

@Boston2: Na, ez nem pontosa ott van, felfelé (északkeletnek) kell menni kicsit a Brook farm roadig, csak azt hittem, jó helyre állítottam be. De érdemes amúgy nézegetni.

Boston2 · http://boston.blog.hu/ 2011.03.28. 22:22:40

@halen: Igen, majdnem az összes cuccom Ikea (mondjuk nem sok van).

Jó, majd legközelebb megpróbálom beállítani. :)