Két év Bostonban (meg másfél)

Kiköltöztem két + másfél évre Bostonba dolgozni, gondoltam, megörökítem az élményeimet.

Ajánlott olvasmány!

Egy régi barát és volt kolléga, szintén külföldre költözött:
Egy kitántorgó naplója

Friss topikok

  • Boston2: @Béla Salamon: Köszönöm, hogy írtál. Én aztán végül négy év 9 hónapot voltam kinn, egy évig család... (2018.09.24. 22:17) Búcsúbeszéd
  • Boston2: @iota draconis: Az a Dzseff, igen. Nem hinném, hogy valaha is még találkozunk, de ha mégis, átadom... (2017.08.30. 14:58) Bekeményítettek
  • Boston2: @FutureFry: Nahát, nem is gondoltam, hogy még olvasni fogod... :) (2016.04.22. 21:51) A Saabadság ára
  • Boston2: @ribizlifozelek: Állás az van, nem is rossz, csak másfél óra az ingázás. Lesz róla poszt. (2015.11.20. 19:00) Légy pozitív!
  • Boston2: @kék madár: Miért is nem csodálkozom ezen? (2015.10.23. 18:44) Vissza Bostonba

Címkék

1956 (2) abszurd (1) adó (1) Air france (1) ajánló (1) akkumulátor (1) aksi (1) Alitalia (1) állat (11) amazon (3) amerika (145) Amerika (2) Apple (1) apple (13) árengedmény (1) artisjus (1) at&t (5) átutalás (1) autó (17) baleset (1) bank (8) barkács (6) bazmeg (1) benzinkút (1) beperel (1) bevásárlás (8) bicikli (22) biztonság (5) blog (1) bor (2) bőrönd (1) borzalom (1) bosszúság (3) boston (127) Boston (1) bunkó (1) bürokrata (1) buszsofőr (1) canon (1) CDG (1) Cervignano (1) CIB (2) Citizens (1) comcast (2) copyright (1) credit (6) család (1) csekk (1) cvs (1) delta (1) diner (1) diszkont (1) ebay (3) eBay (1) edigital (1) egér (3) egészségügy (2) életkép (2) élet külföldön (128) élmény (1) előítélet (1) előzmény (4) emlékezés (1) emlékmű (2) enterprise (1) érdekes (1) erdő (1) erősítő (1) étel (7) étterem (1) Európa (1) facebook (1) félrevezető (1) fender (1) flying blue (1) forradalom (1) fotó (3) foxconn (1) frankfurt (1) fura (1) fűtés (1) gallon (1) gasztro (16) gibson (2) Gibson (1) gitár (14) gondolatok (1) google (1) gps (2) Grado (1) gumi (2) gyógyszer (1) hálaadás (2) hangszer (12) hangya (1) hatóság (1) ház (1) haza (2) hekkelés (1) hideg (1) hitel (1) hivatal (4) (2) htc (2) hurrikán (3) húsvét (1) időjárás (4) információ (1) internet (4) iphone (4) irene (3) itthon (3) Java (1) javítás (2) jog (1) jogosítvány (1) kapitalizmus (1) karácsony (1) kaució (1) kenyérsütés (4) kerékpár (21) klm (2) kölcsönzés (1) költség (1) koncert (1) konyha (3) könyv (2) közlekedés (7) kudarc (1) küldetés (1) külföld (72) különbség (1) kütyü (1) lakás (3) lion (1) lúd (1) lufthansa (1) m&m's (1) Mac (1) macbook (4) macintosh (2) macska (1) madár (2) Magyarország (3) máv (1) MBTA (1) mcdonalds (2) mcgyver (3) merengés (14) michael daisey (1) minute clinincs (1) mission statement (1) mobil (6) mókus (5) munka (19) napló (117) new york (2) nyaralás (1) nyelv (2) ocsmány (1) olajcsere (1) Olaszország (1) online vásárlás (3) open house (1) óra (1) öröm (9) orvosi ellátás (1) os x (1) OS X (1) otthon (2) őz (1) pánik (1) papaya (1) paranoia (2) patika (1) Paypal (2) paypal (2) pénzügyek (1) pizza (1) posta (2) privacy (1) pulyka (2) relic (1) rendőrség (1) reptér (3) repülés (7) rettenet (1) rizs (1) Róma (1) Romney (1) ronda (1) ruha (4) saab (7) sandy (1) social security (1) spam (1) starbucks (1) steve jobs (1) strand (1) support (3) számvetés (1) szégyen (1) szemüveg (1) szerelés (1) szerszám (1) szerviz (1) szoftver (2) szolgálati közlemény (4) szőnyegtisztítás (1) sztori (1) technika (40) tél (1) telenor (1) természet (3) tojás (1) tojásfestés (1) tömegközlekedés (1) túlzás (1) túra (1) t mobile (1) ügyintézés (3) ünnep (1) ups (4) UPS (3) usa (131) usps (1) USPS (1) utazás (22) valvoline (1) van halen (1) városnézés (2) vásárlás (4) vélemény (13) Velence (1) verizon (8) video (7) virgin mobile (1) vizsga (1) vonat (4) youtube (1) zene (3) zipcar (2) Címkefelhő

Linkblog

Országértékelő :)

2011.03.20. 17:32 Boston2

Mivel már 5 hete itt vagyok és egyre többen kérdik, „na, milyen?”, eljött az ideje, hogy nagyjainkhoz hasonlóan valami országértékelő beszédet mondjak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim!

A fenti kérdésre felelni egy szóval nem tudok, sem kettővel. Egyrészt az idő kevés ahhoz, hogy megalapozott véleményt mondjak, amivel tudok szolgálni, az jobbára felszínes benyomás, megterhelve a berendezkedési időszak mindenhol nehéz átmenetével.

Nem vagyok nagyon felvillanyozódva és nem vagyok nagyon elégedett, nem érzem azt, hogy „igen, ez az”, ugyanakkor nem bántam meg, hogy itt vagyok. Nagyjából ez írja le röviden a mostani viszonyulásomat Amerikához.

Munka szempontjából egyértelműen pozitívan alakult eddig a helyzet, nem unatkozom, de nem vagyok túlterhelve se, alig néhányszor fordult elő, hogy kicsit rá kellett húznom a nyolctól ötig tartó munkaidőre, akkor se volt több másfél óránál. A feladataim megoldásában gyakorlatilag szabad kezet kaptam és úgy tűnik, az eddig elvégzett munkámat pozitívan értékelik. Konfliktus persze itt is akad, ahogy mindenütt, ha éppen háromféle verziót kellett csinálni egy tervből és Keithnek épp az tetszett, ami szerintem a leginkább szájbarágós és közhelyes, akkor azon kellett tovább dolgozni, még ha szerintem a másik sokkal kreatívabb is volt.
Azért akadnak itt is apró bosszúságok, de úgy látom, ez leginkább afféle nagyvállalati struktúrában gyökerező probléma inkább.
Már az első munkanapomon kértem, hogy egy Adobe csomagot, legalább Photoshopot telepítsünk a munkaállomásra, mert az mindenképpen kell a munkához. Azóta se történt meg, állítólag beadta Jeff az igényt, de a PO (purchase order) még jóváhagyásra vár. Itt ugyanis nem szokás crackelt-hackelt kalózmásolatokkal dolgozni. :). Egy jobb monitorra is várok, azt még csak nem is én kértem, hanem Jeff ajánlotta, hogy kellene venni, de szintén elhúzódik, viszont alighanem Eizo vagy Apple Cinema Display lesz.. A Photoshop hiánya nagyobb baj, de szerencsére a saját Macbookomon van CS5, így az ilyen jellegű munkákat azon végzek el, ami egy kicsit ciki szerintem a cég részéről, valljuk be. A legutóbbi projektben jóval nagyobb arányban kellett használnom, mint a speciális szoftverünket.

A jövedelmet tekintve megint csak felemás a helyzet, abszolút értékben elég magas a fizetésem magyar összehasonlításban, korrektnek mondható az itteni viszonyok szerint, egy kicsit kevesebb a nettó, mint amire számítottam, mivel nem ismertem az összes bért terhelő levonás mértékét. Ráadásul még erre rá fog jönni valamennyi plusz fix költség a privát egészségbiztosításra, ami nagyon fontos itt, de ez csak áprilistól fog élni.
Ha azt vesszük, mennyire magas a lakásköltség, akkor már kevésbé egyértelmű a helyzet, fajlagosan nézve itt a jövedelmem nagyjából egynegyedét költöm pusztán lakásbérletre, pedig semmi luxus nincs benne. Otthon a nettó havi keresetemnek ez csak az egyhatodát tette ki. Viszont a havi bérem még így is többszöröse az otthoninak, így ennek ellenére is jóval több marad.
A megélhetés többi költségének megítélése is korai, hiszen még csak 3 hete költöztem be, nem álltak be normális kerékvágásba a dolgok, rengeteg megtakarításom elment arra, hogy az üres lakást úgy-ahogy berendezzem, miközben két kisebb lakásra elegendő bútort és holmit hagytam otthon meg egy nagyon szívemhez nőtt autót bizományosi értékesítésre.
Azt már látom, hogy bizonyos dolgokban tévesen becsültem meg a költségeket. Az étel drágább, mint gondoltam, persze fajlagosan a keresetemhez viszonyítva olcsóbb. Ráadásul egyelőre nehéz megítélni, mit és hol érdemes venni. Egy dolog biztos, a „natural/organic/economic” most a legfelkapottabb marketing szlogen, de alaposabban mögéjük nézve gyakran kilóg a lóláb. Az „All natural!” címkével hirdetett gyümölcslé nem 100% gyümölcstartalmú és van benne egy csomó adalék és hasonlók... A rezsiköltségek valamivel szintén magasabbnak tűnnek abszolút értékben, fajlagosan az is kedvezőbb.
Ami minden szempontból olcsóbb, az az üzemanyag, még abszolút értékben is csak a fele a hazainak – ennek persze van folyománya, majd erről később. Az elektronika és informatika, no meg a barkácsszerszámok is lényegesen kedvezőbb áron kaphatók itt, de például a háztartási gépek terén már kevésbé egyértelmű a helyzet, a kisebb konyhai dolgok nagyjából hasonlóak, míg bizonyos gépek, mint például a porszívó vagy mosógép, drágábbnak tűnnek. Porszívók csak negyede nagyjából olyasmi, ami otthon elterjedt (kerekes, tartályszerű főrész, külön flexibilis és merev cső meg a szívófej), itt sokkal inkább azt kedvelik, ami „egybeporszívó”, hosszú és vaskos „nyele” van, vagyis a szívófej és a készülék többi része egybe van építve, a szívófej meglehetősen nagy és nem értem, hogy kisebb helyekre, sarkokba, bútor alá hogy férnek be vele? Alighanem sehogy. Akkor mire jó? Egy ilyen porszívóval persze könnyebb nagy, üres tereket takarítani, de kisebb, tagoltabb terekhez szerintem használhatatlan. Persze ez részletkérdés és végül is van megoldás.

Nézzük az emberi oldalát, munka- és személyes kapcsolatok, mindennapi érintkezés: a munkában korrektnek, alaposnak tűnnek, hasonló apró emberi gyengeségek itt is megvannak, feledékenység, félreértés. Arra már rájöttem, hogy jobb, ha egyenesen megkérdezem, ha valamit nem tudok/nem értek, mint hogy valami berögzült szégyenérzet miatt esetleg rossz irányba indulok. Itt ilyenkor nem szokás letorkolni az embert, mint az előző munkahelyemen, hogy „hát ezt tudnod kéne”, vagy „találd ki magad”, meg „jaj, már elmondtam, nem igaz, hogy nem tudod megjegyezni”, „majd én megcsinálom, te ehhez úgyse értesz”. Kérdezek, válaszolnak, mindenféle pikírt megjegyzés nélkül, tényeket. Ha nem tudják, azt is megmondják, ha nem rájuk tartozik, egyszerűen jelzik, kihez forduljak, tömören, személyes kommentár nélkül.
Némi szocializálódásra van lehetőség ebédidőben a „break room”- ban, olyankor figyelem a beszélgetéseket, becsatlakozom néha, időnként kérdezgetnek, persze főleg a benyomásaimról.
Ami egyébként egyértelműen pozitív itt, hogy az emberek sokkal nyugodtabbak, lazábbak, általában nem idegbajosak, nem stresszelnek úgy, mint otthon sokan, a boltban nyugodtan kivárják a sorukat, a forgalomban is sokkal kiszámíthatóbbak és szinte agressziómentesek. Eddig egyvalaki próbált levillogni és letolni, de az is BMW volt, szóval nem lepődtem meg, kicsit otthon éreztem magam. :)
A boltokban az eladók segítőkészek, a Home Depot vagy Lowe alkalmazottak, (ezek az Obi/Baumax/Praktiker itteni megfelelői) nem fordulnak el, ha meglátnak egy vásárlót, nem próbálnak elosonni sürgősen, mintha valami halaszthatatlan dolguk lenne, nem merülnek egymással beszélgetésbe, miközben ott állok tőlük fél méterre, láthatóan arra várva, hogy érdeklődhessek, nem, itt ha csak meglátnak a polcoknál őgyelegni, köszönnek(!) és odajönnek megkérdezni, segíthetnek-e valamiben. És ha kérdezek, általában tudnak is segíteni. Ez azért jól érezhetően előnye az itteni fogyasztói kultúrának. De a dolog hasonlóan működik a Media Markthoz hasonló BestBuy üzletben is, otthon néha az is kihívás, hogy ezekben a boltokban elcsípjen egy eladót az ember. Az már más kérdés, hogy mennyire hozzáértőek, a mobilnet vásárláskor határozottan úgy érzem, kissé megvezettek, ez ugyanolyan, mint otthon, sajnos.
Szintén emberi dolog és pozitív, hogy ezen a környéken a közbiztonság elég jónak tűnik, nincsenek magas, hegyes tüskékben végződő kerítések, jobbára egyáltalán nincsenek kerítések, ha van, az jelképes. Az ajtókon nem láttam hevederzárakat, sem biztonsági rácsokat ajtón-ablakon. Az áruházakban, szupermarketekben többnyire nincsenek biztonsági droidok, egyáltalán, nem úgy kezelnek, mint egy potenciális tolvajt. Eddigi tapasztalatom általában pozitív az emberi kommunikációban, többnyire kedves, udvarias reagálással találkoztam, mosoly nem hiányzott. „Szocializálódni” még nem igazán tudtam, egyszer hívott el Brian és a felesége, Christie, meg Brad, a barátjuk (szintén kolléga) egy angol pubba pizzázni és sörözni (Miii... pizzázni? Egy angol pubba??), aztán később megint egy másik étterembe, de akkor tört ki rajtam éppen a derékfájás és egyébként meg nem találtam a helyet, pedig felhívtam Briant, hogy hol is van, de a zaj miatt nem értettük egymást, így akkor nem mentem velük oda. Azóta nem volt más. A szerelőkkel, akik javítani voltam a lakásban, jól elbeszélgettünk. Ezen a szinten egyelőre határozottan pozitív a benyomás az itt élőkről.

A szolgáltatásokban már árnyaltabb a kép. Az én közép-európai megszokásomhoz és logikámhoz képest a pénzügyi rendszer néha túlbonyolítottnak, célszerűtlennek és nem túl ügyfélbarátnak tűnik (lásd: csekk, mint preferált fizetési eszköz), ahogy a mobil kommunikáció is (lásd: nagyon instabil és drága mobilinternet). A vásárlásoknál nagyon gyakori a „self checkout”, nyilván olcsóbb egy gépet fenntartani, mint alkalmazottat fizetni, de ez néha problémával jár (a gép nem ismeri fel a vonalkódot, fizetésnél valamiért nem fogadja el a kártyát), ilyenkor meg kell várni mégis egy pénztáros segítségét. A benzinkútnál kifejezetten zavaró, van kút, ahol csak kártyás fizetéssel lehet tankolni, illetve ha készpénz, akkor be kell menni a boltba, előbb fizetni, majd aztán tankolni a megadott összegért. Ezt még nem igazán sikerült belőnöm, mennyit lehet, ugye itt gallonban mérnek, és a kocsi fogyasztásával se vagyok tisztában.
A benzinkutaknál az alkalmazott a világért se dugja ki az orrát a kalickájából, akkor se, ha látja, hogy nem boldogulok valamivel. Legfeljebb integet, hogy jöjjek be. Gondolom, ez valami biztonsági szabály.

Élhetőség szempontjából inkább pozitív irányba billen a mérleg, a táj itt szép, kicsit a Mecsek vagy a budai hegyek környékére emlékeztet, a házak többnyire egyszerűek, kicsit egyformák, kedvesek és kispolgáriak, de ezt a kifejezést nem érzem kimondottan pejoratívnak itt. :)

Összefoglalva: egyelőre várakozó állásponton vagyok, próbálok beilleszkedni és felfedezni, megismerni, megtanulni, hogy lehet itt jól élni, dolgokat intézni, kihasználni a pozitívumokat és túllépni a negatívumokon.

A bejegyzés trackback címe:

https://boston.blog.hu/api/trackback/id/tr52756382

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ninimimi 2011.03.24. 20:37:26

Soha nem voltam még Amerikában (Európán kívül is csak egyszer egy rövid időre). Ausztriában és Németországban szerencsére viszonylag sokat voltam, munkáim okán is. Mégis a legfontosabb pozitív visszajelzés számomra az, amit írsz, és ezek közül talán te magad sem érzed melyik a leglényegesebb. Ez:

"...Itt ilyenkor nem szokás letorkolni az embert, mint az előző munkahelyemen, hogy „hát ezt tudnod kéne”, vagy „találd ki magad”, meg „jaj, már elmondtam, nem igaz, hogy nem tudod megjegyezni”, „majd én megcsinálom, te ehhez úgyse értesz”. Kérdezek, válaszolnak, mindenféle pikírt megjegyzés nélkül, tényeket. Ha nem tudják, azt is megmondják, ha nem rájuk tartozik, egyszerűen jelzik, kihez forduljak, tömören, személyes kommentár nélkül."

Ez ugyanis azt fejezi ki, miért működőképesebb az a társadalom a mienknél. Minden más, ami nálunk elviselhetetlen, az vagy ebből következik, vagy ez ezt eredményezi.

Az okok keresése persze messzire vezetne, de röviden a fő magyarázat szerintem a társadalmi viszonyainkat tönkretevő negyven évnyi diktatúra.

A szép táj, a kedves emberek, a biztosabb megélhetés már mind csak "ráadás". Ez az, ami miatt magam is az elmenésen gondolkodom, pedig el sem merem neked árulni, hány éves vagyok. Gyerekeim már önálló felnőttek, angolul nem tudok, de németül igen. Mérnökként bízom benne, hogy Nyugat-Európában találok valami munkalehetőséget, mert bármennyire is szeretem a hazámat, vágyom arra, hogy legalább azt a pár évet, amit ezek a posztkommunista országban leélt évtizedek hagytak nekem, normális társadalomban éljem le.

ninimimi 2011.03.24. 20:44:19

Kár, hogy ez a komment-kezelésed leforrázta lelkesedésemet a blogod iránt.
Nagyon nem szeretem az olyan blogokat, ahol cenzúrázzák a HSZ-eket. Hogy nem jelennek meg szűrés előtt a beírások, azt illene megemlíteni!

Ha tudtam volna, hogy nálad így megy, akkor eszem ágában se lett volna fárasztanom magam, és beszélni hozzád, mintha barátok lennénk.

Az pedig, hogy "Nincsenek hozzászólások." az iménti hozzászólásom elküldését követően már egyszerűen valótan állítás.

ninimimi 2011.03.24. 20:45:01

Bocs, úgy látszik, csak türelmetlen voltam!

Boston2 · http://boston.blog.hu/ 2011.03.24. 22:05:35

Semmi gond, néha a blogmotor valamiért nem teszi ki a kommenteket. Az a fura, hogy az oldaldobozban már megjelenik az eleje, de a kommenteknél csak később.
Nem cenzurázom amúgy.

Egyébként azt hiszem, ha ilyenkor, mikor nem látod a sajátod és írsz még egy kommentet, akár csak egy ponttot beleírva, akkor már odadobja a végére az előzőt, ezt a trükköt érdemes kipróbálni.

AMi a többit illeti: igen, emberileg pozitív egyértelműen, de sok bosszantó dolog van. Azért írom el ezeket, mert egyelőre még kicsit túl sok akadályt kell leküzdenem és szeretném, ha aki esetleg hasonló útra szánja el magát, tisztában legyen vele, miféle nehézségek vannak itt is.