Nem számoltam utána, de a családnál megy a visszaszámlálás. Állítólag nemrég eltelt száz nap. Illene ilyenkor valami országértékelőt csinálni, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim.

Hát lássuk.
A munka alapvetően jó, néha egy kis túlterheléssel, amit viszont nem várnak el rendszeresen és igyekeznek kompenzálni. Például egy extra szabadnappal, illetve a nagy meglepetés az volt múlt héten, hogy lehetőséget biztosítanak páromnak arra, hogy meglátogasson, a cég állja a repülőjegy költségét, pedig nem kevés. Így hamarosan találkozhatunk. :)
Ez mindenképpen nagyvonalú és figyelmes gesztus és azt hiszem, nem tévedek azzal sem, ha úgy gondolom, arra utal, hogy értékelik a munkámat és elégedettek vele. Ez pedig az anyagiakon túl is nagyszerű érzés, amiben sajnos kevésbé volt részem az előző időszakban.

Az anyagi helyzetem jó, nagyjából ahogy vártam, bár mostanra értem el megint azt a szintet, mint ahogy kijöttem, mivel a kezdeti dolgokra (berendezkedés) sok pénz elment, igaz, a cég ebben is nagylelkű volt, két hónapig fizette a kocsibérletemet és kaptam egy összegű támogatást is, amiből futná autóra is, de azt még csak félig használtam fel, más dolgokra, például a biciklis cuccokra.

Azt se tagadhatom, hogy olyan voltam (vagyok?), mint a kisgyerek a játékboltban, csak én a gitárokkal... most már tényleg le kéne állnom, mert kicsit túl sokat költöttem ahelyett, hogy félretenném azt pénzt mondjuk jövőbeli fontos dolgokra vagy csak tartaléknak. Van is lelkifurdalásom miatta...
Muszáj lesz önfegyelmet gyakorolnom, hiszen nem csak a saját élvezetemre kéne gondolnom folyton.
Kicsit tudatosabban kéne kezelnem most már a pénzügyeket, itt lenne az ideje nekiállni egy kis összesítést csinálni és tervet készíteni, és megpróbálni tartani magam ahhoz.
Mindenesetre ezen a téren abszolút elégedett vagyok a helyzettel. Vagyontárgyam ugyan nem sok van, a lakás berendezése minimális, csak a konyha van elég magas fokon gépesítve, mivel sokkal többet csinálok magam ételt, mint otthon tettem. Viszont a szívem csücske, a hangszerpark igen szépen (túlzottan is) gyarapodott, most már csak használni is kéne – de ma elkezdtem a komoly gyakorlást, megjött a John Petrucci -féle gitárlecke DVD. Hát, mit mondjak, eléggé fáj a kezem az első fél órától, olyan nyújtógyakorlatokat csináltat a gitáron, amiről meg voltam győződve, hogy lehetetlen. :) Most elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, minden nap legalább egy órát kell gyakorolnom, egyelőre kizárólag technikai jellegű dolgokat.

Ami az itteni életet illeti, a lakás nem rossz, persze vannak hibái (zajos és alighanem igen meleg lesz nyáron, leárnyékolja a mobilnetet), de sok előnye is, nem drága (itteni viszonylatban), nagyon kellemes környéken van, ez mindenképpen nagyon jó, egyrészt közel a munkahelyhez, másrészt természetközeli helyen, még ha forgalmas autóút mellett is.
Ez a természet nagy áldás itt, mindig megnyugtat és felderít, ha fáradt vagy rosszkedvű vagyok.

A „beilleszkedés” több szempontból nehézkesebben megy, mint vártam, főleg a már említett hivatalos ügyek és az infrastruktúrával, kommunikációval kapcsolatos nehézségek zavarnak, illetve nem tudok nem hasonlítani az eddigi életemhez, a dolgok otthoni menetéhez. Tudom, ez nem jó, de sajnos ilyen vagyok.
Emberileg általában nincs gond, bár Brian-en kívül nem nagyon akad más ember, akivel összebarátkoztam volna egy kicsit, de végül is idő kérdése, meg nem is volt nagyon lehetőségem.

Életmód: mindenképpen egészségesebb, mint otthon, köszönhetően a rendszeres biciklizésnek és a – remélhetőleg – egész jó ételeknek. Cukrot alig fogyasztok, üdítőket elvétve, kenyérfélét keveset, abból is csak teljes kiőrlésűt és/vagy saját sütésűt, sokkal több halat, salátát, gyümölcsöt eszem, mint otthon. Süteményt nem vettem, egyéb édességből maximum a müzliszelet megy, nagy ritkán egy kis 70% feletti kakaótartalmú étcsoki. Édesítőnek szteviát használok, rengeteg tejterméket eszem, főleg sajtot, túrót, tejfölt, joghurtot. Olajat alig használok, ha sütök, lávaköves grillen teszem. Egy ideig hetente megittam 1-1 üveg bort, de erről lemondtam, mert kiszámoltam, hogy az havi 40 dollár, egy év alatt 480, az már majdnem egy gitár ára, nem iszom el inkább. :)
Amin még javítani kéne, a helyi piacot megkeresni és termelőtől venni organikus dolgokat.
Viszont az ülő életmód még mindig túlsúlyos (sajnos velem együtt): ezen is javítani kéne, vagy legalább jobb ülőalkalmatosság kellene, esetleg néha nem ártana egy masszázs.
Szintén javítanom kéne az alvásmennyiséget, túl sokáig vagyok fenn éjjelente. De legalább sokkal több a szabadidőm, mint otthon és sokkal kevesebb a stressz, mint az előző helyemen (ezzel nem akarom azt mondani, hogy ott nagyon szörnyű lett volna minden, de számomra az utolsó 1-2 éve sokkal több negatív élményt jelentett, mint pozitívat, emberileg mindenképpen, mert anyagilag a magyar viszonyokhoz képest nem mondható rossznak).

Mindent összevetve: főbb dolgokban jól megy a szekér, de vannak azért csalódást okozó dolgok is, amire nem számítottam.